Az Audi sem ma kezdte a hibridizációt – Audi Duo hibridek

Körülbelül 30 évvel ezelőtt debütált a Frankfurti Autószalonon egy furcsa, négykarikás jármű, amelynek furcsaságát nem maga a kinézete jelentette, sokkal inkább a lemezek alatt megbújó technika. 1989-ben ugyanis megalkottak egy hibrid Audi 100 Avantot, amely a Duo nevet viselte és később még két generáció követte. A Duo megnevezés természetesen a két motorra utal, amelyek közös munkával hajtják az autót.

A 100-as kombiban a 2,3 literes, öthengeres benzinmotort házasították egy 9,3 kilowattos, 13 lóerős villanymotorral.

A benzines egység az autó orrában, a villanymotor pedig a hátsó tengelyen kapott helyet, ebből értelemszerűen következik, hogy a benzinmotor az első kerekeket hajtotta, a villanymotor pedig a hátsókat. Ám utóbbi csak kis sebességnél működött, ráadásul gombnyomásra lehetett aktiválni, de csak akkor, amikor az autó épp állt. Igazából plug-in hibridként kellene hivatkoznom rá, hiszen konnektorról lehetett feltölteni „röpke” 8 óra alatt. Összesen tíz példány készült ebből az autóból, ám a fejlesztésével nem álltak le, hamarosan érkezett a Duo második kiadása. 1991 második felében mutatták be az immár a quattro nevet is kiérdemlő, állandó összkerékhajtású koncepcióautót, amelyben már nem a nikkel-kadmium akkumulátor tárolta az energiát, helyette nátrium-kén akksit alkalmaztak. Ami 80 kilométernyi tisztán villanyhajtású üzemmódot tett lehetővé. Jól hangzik, ugye? Manapság sem képesek ekkora távra a konnektoros hibridek, ám van egy kis turpisság a dologban, mert villanyhajtással csak 65 km/h tempóra tudott felgyorsítani. A Duo II-nek a benzinmotorját is lecserélték egyébként, ugyanis négyhengeres, kétliteres, benzines egység váltotta az öthengerest, 116 lóerővel, amelyhez a Siemens villanymotor már 29 lóerőt tudott hozzáadni. A Duo II-vel sem lett vége a hibrid fejlesztésnek, következett a harmadik, amely egy nagyobbacska fordulatot is hozott. Ez már az Audi A4 Avanton alapult és 1997-ben mutatták be. Természetesen nem véletlen, hogy a kombit vették elő ezekhez a projektekhez, hiszen az akkupakkoknak kellett a hely. Szóval az A4 hibrid változatában már nem a benzinmotort alkalmazták, azt lecserélték a 1.9 TDI dízelre, amelynek 90 lóereje mellé az újfent a Siemenstől érkező, vízhűtéses villanymotor 29 lóereje társult. Ám az elődjeivel ellentétben ennek a modellnek már csak az első kerekeit hajtották a motorjai. A tisztán villanyhajtással megtehető távolság csökkent az esetében, ugyanakkor nőtt a sebesség. A villanymotor már 80 km/h tempóra tudta felgyorsítani az autót, míg a benzinmotor közreműködésével 170 km/h volt a határ, és persze megmaradt a fékenergia-visszanyerés is, amit már a korábbi modellek is tudtak. További érdekessége az „A4 Avant hibridnek”, hogy ezt az autót már sorozatgyártásba küldték, pont ugyanabban az évben, amikor a Toyota Prius első generációja is megjelent. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy ez csak egy nagyon limitált számú sorozatot jelentett, a harmadik Duo hatékonysága ugyanis nem volt jobb egy korabeli dízelénél, többek között a nehéz akkupakk miatt. A korábbi modellekben körülbelül 200 kilogramm plusz terhet jelentett, az A4-ben viszont már 320 kilónyi pluszt tett ki az ólomakksi, így a papíron 3,6 literes átlagfogyasztás nem igazán egyezett a valóságban mérttel. Nem is készült belőle 100 darabnál több 1999 év végéig. Az autó árcéduláján szereplő számok sem járultak hozzá az elterjedéséhez, ugyanis jóval többet kértek érte, mint egy sima dízelmotoros példányért. Ezek után eltelt néhány év, mire egy új hibriddel jelentkezett az Audi. Egészen pontosan 2005-ig kellett várni a Q7 alapjain érkező koncepcióautóra, amelyben a 4,2 literes FSI egység kapott társul villanymotort. Ám a tömeg ebben az esetben is nagyra nőtt, 2410 kilogrammot nyomott a mérlegen a hibrid SUV, amelynek sorozatgyártását végül elvetették. Pedig, ha látták volna, hogy napjaink Audi e-tronja 2565 kilogrammot nyom…