Az autó, ami miatt a Toyotát megbízhatónak tartják

Toyota Corolla 1.4 VVT-i, 2000 használtteszt: 21 évesen is rábíznád az életed?

Újabb filléres válságautót próbáltunk ki, hogy kiderüljön, mit találni a használtpiac legalsó szegmensében. Ez a kombi Corolla több meglepetést is okozott, főként pozitívakat. Laci első autója a fehér puttonyos, és jó okkal tartja meg.

Íme a már nem békalámpás "békalámpás Corolla". A legtöbbeknek valószínűleg nem kell bemutatni ezt az autót, a típus sztorija ugyanis mesébe illő befejezést kapott: boldogan mennek, míg el nem rohadnak. Ez a Corolla nem véletlenül híres az elpusztíthatatlanságáról, az 1,4 literes változó szelepvezérlésű szívómotornak egyszerre nagyon igényes a járáskultúrája és nagyon igénytelen a fenntartásra: amíg van benne olaj, víz, meg benzin, addig ez megy, ráadásul csendes, erős, és összességében modern hatású motor. A kaszni a tipikus "kis autó nagy puttonnyal" elvet követi, aminek a következménye a csomagtartóhoz mérten meglepően szűk tér hátul, és a nagyobb kombikhoz képest aránytalan forma. Itt viszont körülbelül be is fejeződik a hibalista, rengeteg téren tud ugyanis olyat mutatni ez az öreg Corolla, amire jó lenne emlékeztetni a Toyotát.
Hirdetés
Először viszont inkább foglalkozzunk az alapokkal. Az autót vezetni semleges, kellemes érzés, épp megfelelő mértékben könnyű a kormány, jó a pedálok érzete is, a futómű pedig puha, de épp csak annyira, hogy még lehessen vele nagyobb sebességgel is kanyarodni. A kanyarstabilitásra szükség is lehet, a motor ugyanis csak 4000 alatt simul bele a semleges sablonba, ha elkezded forgatni, akkor változik a szelepvezérlés, és korrektül megindul. Ha ilyen motorral szerelt autót vennél, akkor ezt mindenképp próbáld ki, természetesen a motor üzemi hőfokra melegítése után. Erre azért van szükség, mert előfordulhat, hogy ezek a motorok terhelés alatt eszik az olajat, Laci Corollája is csak akkor hagyott maga mögött kék füstöt amikor forgattam. A másik dolog, amit mindenképp nézz meg vásárlás előtt, az a rozsda. Ezek a Corollák ugyanis már bőven abban a korban vannak, hogy tudnak akár veszélyesen is porladni. Ezen a fehér kombin is vannak foltok, de a veszélyes rozsda nem így néz ki. Itt a legtöbb esetben ugyanis nem hólyagokat láthatunk, amik mögött már csak hellyel-közzel van fém, hanem kavicsfelverődések és festékleverések nyomán kívülről induló rozsdát. A legjobb persze az lenne, ha ez sem lenne, de olyat igen keveset találni ebben az árkategóriában bármilyen típusból. A legnagyobb probléma mégis a felülről láthatatlan rozsda, a futómű bekötési pontjai és a karosszéria egyéb fontos tartó- és merevítőelemei is el tudnak rohadni, ezt alulról érdemes megvizsgáltatni még a vásárlás előtt, mert az esetleges javítás költsége bőven meghaladhatja az autó értékét.
Hirdetés
És hogy mi az, amit a jelenlegi Toyota modellekből hiányolok, ebben pedig megvan? Az ezredfordulón készült Corolla anyag- és összeszerelési minősége. Félreértés ne essék, nem mondom hogy az új modellek rosszak lennének ezen a téren, de lényegesen rosszabbak, mint ez az öreg változat, itt ugyanis minden kiemelkedő. Az ajtókárpitok anyagának a tapintása például bőven felülmúlja egy korabeli Audi A4 ugyanezen elemének minőségét, a kezelőszervek ergonomikusak és masszívnak hatnak, ráadásul még kézre is állnak, az ülések pedig pihe-puha plüssbevonatot kaptak, mégis van elég tartásuk ahhoz, hogy hosszabb utakon is kényelmesek legyenek. Változatosak az anyagok, a puha műbőrtől a különböző keménységű műanyagokon át a krómozott kilincsig rengeteg textúra bukkan fel, egyszerűen élmény ebben a beltérben időzni, még akkor is, ha a világos színválasztás praktikátlan, és legalább annyira ódivatú, mint a tipikus '90-es évekbeli japán műszerfal-formavilág. Változatos a helykínálat is, elöl bőségesen elférni benne, az ülésnek nem csak a támlája, de az ülőlapja is állítható, összességében nem feltűnő, hogy egy mindössze 1,69 méter széles autóban ülünk, még úgy sem, hogy az anyósülésre kényszerülő tulaj lényegesen nagyobb termet nálam. Hátul sokkal zavaróbb a 2,46 méteres tengelytáv, hátsó lábtér ugyanis még az én 1,73-as magasságom mögött is alig marad: összevetésképpen egy új Dacia Sandero 15 centivel tágasabb ezen a téren. A csomagtér itt papíron csak 308 literes, de annál sokkal nagyobbnak tűnik, ráadásul jól pakolható és praktikusan kombinálható. A szedán változat esetében 390 literes a hivatalos adat, de ott egy jóval kisebb nyíláson kell egy ennél sokkal kevésbé praktikus üregbe pakolni.
Hirdetés
Laci a Corolláját ingyen kapta, de ez közel sem különleges sztori, a szülők kinőtték és lepasszolták a gyereknek, első autó gyanánt. Erre a célra pedig nemes egyszerűséggel annyira bevált, hogy Laci nem vett másikat amikor belejött a vezetésbe, ezt fogja hajtani, amíg csak működik. És igazából miért ne tenné? Olcsó a fenntartása, van benne hely bőven pakolni, családja pedig még nincs, hogy az Isofix csatlakozókon és a légzsákok számán kelljen gondolkoznia. Persze, ha nincs más mód, akkor akár családdal is lehet kompromisszumokat kötni, és megoldani egy ilyennel, főleg, hogy műszakival, és a hirdetés szerint rozsdamentes állapotban lehet kapni már 300 ezer forint környékétől. Persze szedánként, ami a tesztalany orrában található motorral párosítva a leggyakoribb konfiguráció a találatok közt. Ha esetleg félmillió felett is keresgélhetsz, akkor néhány autó megtekintése után már biztosan sikerül korrekt állapotút találni bármelyik motorral és karosszériaváltozattal, jelenleg ugyanis a Használtautó.hu 69 találata közül (facelift előtti és utáni együttvéve) a legdrágább - újszerű állapotú, mindösszesen 98 ezer kilométer futott példány - is csak 700 ezer forintba kerül, igaz az a konkrét autó még tényleg békalámpás, frissítés előtti. Persze, lehet pörögni rajta, hogy miért kell lelkesedni ezért az öreg vacakért, de akárcsak a korábbi ingyen se kéne Peugeot 306, az azóta is melósautóként futó TDI Passat és az autó vételárát szinte azonnal bekérő Avensis, ennek is az elérhetősége a varázsa. Amikor egy új autó 6-7 millió, akkor sokaknak tényleg csak ezek maradnak, így igenis nagy szó, ha egy viszonylag gyakori típus példányai nagy arányban tudnak 20 év felett is megbízhatóan működni. A félmilliós árkategóriában ugyanis nem lehet kockáztatni, ha egy ennyire olcsó autó megáll, vagy nem kap "még egy utolsó" műszakit, akkor azonnal nullára zuhan a nettó értéke. A nyolcadik generációs, E110 kódú, békalámpásnak csúfolt Corolla esetében nem kell ilyesmitől tartanod, feltéve, hogy sikerül egy korrekt állapotút kifognod, aminek utána legalább a totális létminimumot hajlandó vagy megadni: ez a Toyota menni fog, amíg csak szeretnéd. Ne feledjétek, egy márka megbízhatóságát nem a legújabb modellek alapján ítélik meg az emberek, az igazi mérce az, hogy az 5-10-15-20 éves modellek hogyan szerepelnek. És mint látjátok, ezek még mindig mennek, teszik a dolgukat ahogy kell. Akkor tehát miért is ne lehetne lelkesedni?
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2021.09.20. at 10:32
    Permalink

    Ez megint kicsit félrecsúszott írás lett…

    Valóban a Corolla alapozott rá vastagon a Toyota megbízhatóságára, csak konkrétan nem ez hanem az elődje. (E10)

    De az E11 se volt rossz, viszont pont a faceliftes verziót nem szerencsés belekeverni, mert ebbe már a vvti volt, amikkel aztán az E12nél is finomam szólva voltak problémák.

Vélemény, hozzászólás?