Egymilliót adni egy 16 éves Puntóért? Még szép, hogy megérte!

Ilyen, amikor egy autónak valóban volt gazdája: ez a Grande Punto jobb, mint újkorában

Amikor megláttam a kék dísztárcsákat és a teszkós könyöklőt, majdnem futva menekültem el. Kiderült, hogy komoly hiba lett volna: ez a metálkék Punto ugyanis tudott meglepetést okozni, bőven megérte az árát. Nem hiszed? Olvass tovább!

Mindig elmondom, hogy nem éri meg előítéletesnek lenni egy használt autó vásárlásakor: bizonyos vételár alatt az állapot fontosabb, mint az, hogy az adott típust ki és mikor gyártotta. Ennél a Fiat Puntónál aligha találni jobb példát, hiszen amennyi szörnyű állapotút én ebből már láttam, sose gondoltam volna, hogy egyszer egyenesen meg is fogok kívánni egyet. Pedig most itt van, és minden baljós részlet ellenére tud kimondottan jó autó lenni. A formát már akkor is imádtam, amikor a Need For Speed: Most Wanted egyik kezdőautójaként versenyeztem vele a képernyőn másfél évtizeddel ezelőtt, ám élőben minden téren csalódás volt, még fiatal suhanc fejjel is. A Grande Punto ugyanis egy olcsó és amúgy annyira nem is nagy autó, középszerű műszaki megoldásokkal és változó megbízhatósággal.
Hirdetés
Ennek fényében még inkább meglepő, hogy 2005-től egészen 2018-ig gyártották gyakorlatilag csak a kötelező extrák hozzácsapásával és a dizájn költséghatékony módosítgatásával a 4 méter hosszú, 2,5 méteres tengelytávval rendelkező "majdnem kompaktot" az olaszok. A Punto ugyanis valójában csak az elődökhöz képest lett Grande: bár csak 24 centivel hosszabb a kerekded első és 20 centivel a szögletesebb második generációnál, beülve tényleg egy hatalmas autóban érezzük magunkat azok után. Csakhogy a korabeli kompakt mezőny lényegesen nagyobb és "prémiumabb" volt nála: egy korabeli Golf 25 centivel volt hosszabb, Míg a Focus 34 centit vert rá. Jóval olcsóbb volt viszont azoknál, gyakorlatilag Polo és Fiesta árban kínált jelentősen több helyet ennél a kategóriánál. Hatalmas lépés volt az elődökhöz képest technika terén is, elhagyta például a '90-es évek óta fejlesztgetett korábbi padlólemezt, helyette a General Motors közreműködésével fejlesztett új platform első hírnöke volt. Így nemcsak Fiat modellekkel, hanem a D és E generációs Opel Corsával is osztozik az alapjain, amelyet az olaszok még a mai napig használnak. A Fiat 500 X és a Jeep Renegade a platform szélesített változatára, míg a nemrég bemutatott Alfa Romeo Tonale ugyanennek a 2005-ös Punto padlólemeznek a szélesített és hosszított verziójára épül.
Hirdetés
Belterében kényelmes, mai szemmel is modern és rendhagyó szövetmintával tervezett üléseket láthatunk, ezeket ebben a konkrét autóban méretpontos üléshuzat rejti el. A dizájnra a műszerfalon sem lehet panasz, ám amíg a fotelek az árkategóriában elvárható kényelemmel szolgálnak, addig a műszerfalon minden a lehető legolcsóbb anyagokból készült, beleértve a kormányt, a váltógombot és az egyéb kezelőszerveket is. Az utastér méretei viszont még akár egy kisebb családnak is elegendőek, a megfelelő hátsó fejtér és lábtér következtében gond nélkül fér be 4 felnőtt. Ráadásul igazából a kényelemre sem lehet panasz, hiszen az ülések hátul is korrektek, a kezelőszerveket pedig csak a sofőrnek kell fogdosni. Hátul hiányzik viszont a könyöklő és a hárompontos középső öv is, így igazából sem 4, sem pedig 5 fővel nem tökéletes az összkép.
Hirdetés
A csomagtartó papíron kisautós értékkel, alapesetben 275 literrel szolgál, ám lényegesen nagyobbnak tűnt, mint amekkorának ezek alapján gondoltam. A kalaptartóig is kényelmesen belefér három-négy bőrönd, vagy négy-öt azonos térfogatú sporttáska. Ha ennél több hely kell alkalmanként, akkor a hátsó ülőlapokat előrebillentve, majd a támlákat 60:40 arányban döntve tudunk egy köbméter feletti rakteret kialakítani. A Punto hegyes orrában a lehető legjobb motorváltozatot találjuk, a gyártás 2005-ös kezdésétől a 2018-as befejezéséig elérhető volt a 77 lóerős, négyhengeres, nyolcszelepes, 1368 köbcentis benzines. Ez nem véletlen, hiszen egyszerű, mint a faék, mellette éppen elég erős az alig egytonnás karosszéria mozgatásához. Ezt persze főként városban kell érteni, a százas sprintje állórajtból ugyanis 13,2 másodperc az ötsebességes kézi váltóval. Ennek a kapcsolási érzete rendben volt, a kuplung is kényelmesen használható, finoman fog össze. Ajánlható még az 1,4 literesek mellett az 1,9 literes dízel, amely még a nyolcszelepes Multijet, így egy kiforrott és megbízható motornak számít. A kisebb erőforrások sem kimondottan rosszak, ám azokat inkább akkor érdemes választani, ha kizárólag városban tervezzük használni az autót. Adott tehát egy átlagos erejű, de megbízható motorral szerelt, átlagos méretű ötajtós, amely már újkorában is olcsónak számított. Ezt az olcsóságot nem csak az árán, hanem egyes műszaki megoldásokon és az általános anyag- és összeszerelési minőségen is megfigyelhetjük.

Hogy ez miért egy igazán jó vétel mégis? Az állapota és a jelenlegi ára miatt.

Az előbbi esetében nagyon fontos felhívni a figyelmet: ez nem megszokott a típusnál. Halmozottan hátrányos helyzetű ugyanis a Punto az állagmegőrzés terén, hiszen nem elég, hogy szinte minden beltéreleme törékeny műanyagokból áll össze, jutányos ára miatt sokan vették a lehető legszigorúbb értelemben használati tárgynak, akik mindenféle törődés vagy odafigyelés nélkül lakták le őket. A kormány még ebben az autóban is porlad, ahogy a bal első ülés oldaltámasza is szakadt a huzat alatt: sajnos ettől még nyugodtan nevezhető valósnak a futott kilométer, ezek a belterek nem szokták ennél jobban bírni. (Ugyanakkor az egykori, 236 ezer kilométerrel megírt, itt látható céges Grande Punto például szakadásmentes kárpitos volt még, igaz fiatalabban) Ez az autó viszont tud olyat is adni, amiről újkorában nem is álmodhatott volna. A tudomásom szerint autóelektronikával foglalkozó előző tulaj ugyanis úgy döntött, hogy utólagos extrák egész sorával látja el a korosodó Fiatot. Így került bele első és hátsó, külön kapcsolható LED utastér-világítás, kormányról vezérelhető, bluetooth kompatibilis rádió tolatókamerával, rejtett kábelen árammal ellátott fedélzeti kamera, automatikusan záródó okostelefon-tartó és az általam látott első olyan utólagos könyöklő, ami nem az igényesség teljes hiányával került felszerelésre. Vezetve egy könnyű, mozgékony, összességében kellemes autó a Grande Punto. Futóműve inkább feszes, minthogy puha lenne, de ellentétben mondjuk az új Fiat Tipóval, egyáltalán nem olcsó hatású. A rugózás mellett a kormánymű is meglepően jó, mondjuk inkább a városi manőverezésre, mint a kanyarvadászatra. Az állítható erősségű szervója ugyanis a keményebb, normál állásában is kevés visszajelzéssel szolgál, de legalább kicsi a fordulókör, és könnyű tekerni a kormányt. Erre tesz rá még egy lapáttal a márkára jellemző City mód, a műszerfalon található gomb megnyomása után szinte ráfújással is kormányozhatunk, annyira könnyűvé válik a kerék. A Használtautó.hu kínálatát böngészve kiderül, hogy ezzel a motorral jelenleg egymillió forint környékén kezdődnek a magyar-rendszámos, érvényes műszakis Grande Puntók. Az 50 találat bő kétharmada 1,3 millió forint környékén mozog, míg a legdrágábbak egészen kétmillióig elérnek.

Ezeket az árakat látva már nem is olyan rossz üzlet szerintem ez a konkrét Punto, amelyet 1,1 millióról 950 ezer forintra alkudott le az ismerősöm, aki megvette.

Amikor a nemrég bemutatott, szintén használt H Astrát találtuk, akkor pont néztünk is egy ilyen Fiatot 1,2 millióért, ami kívülről korrektnek tűnt, mégis szét volt hullva a belseje, a kesztyűtartó például már attól kinyílt, hogy beindítottad a motort. Ezen felül azon példány alá feküdni is meglepő volt, a típusra ugyanis egyáltalán nem jellemző az akkor látott intenzív rozsdásodás. Éppen ezért nem lepett meg, hogy a mai tesztalanyunknak is rozsdamentes mindene. Nem csak a tesóihoz képest kellemes az ár-érték arány: 1,4 literes motorral szerelt Volkswagen Polo fronton például ugyan katasztrofális állapotú példányokat már kapni bőven egymillió alatt is, de a kínálat teteje a hárommilliót súrolja. Ehhez képest a Punto nagyobb, erősebb és - azonos állapotban - annyival nem rosszabb, ráadásul sokaknak kimondottan tetszik az elnyújtott csepp formája. Ebbe a körbe tartozik a kék Punto jelenlegi tulaja is, aki örömmel használja főként városi rohangászásra a kis Fiatot, amit Francesca néven szólít. Persze azért néha benéz pár 200 kilométer feletti túra is, de az 1,4 literes motorral már ez sem akadály. Ő már így vette, ahogy van, minden utólagos extrával együtt, ezen felül lényegében hibátlan állapotban, relatíve kevés kilométerrel. Aligha lehet rossz boltnak nevezni ezt a vásárlást, bár ez igazából minden megbízhatóan üzemelő, olcsó használt autóról elmondható, amit bármilyen okból szeret a tulajdonosa. Zárásként sem nagyon tudok jobb gondolatot hozzáfűzni ehhez a sztorihoz:

nem érdemes a sztereotípiák után menni autóvásárláskor, úgyis azzal az autóval jársz majd jól, amelyik eddig jól járt az előző tulajdonosokkal.

Egyetlen tartósabbnak vélt márka mérnökeinek precizitása sem küszöbölheti ugyanis ki azt, ha egy igénytelen tulaj évekig nem törődik az autóval. Ezzel szemben sok esetben egy rosszabb hírnevű autó is remek állapotban lehet, ha minden szükséges szervizt azonnal megkap, és figyelnek rá, hogy ne lakják le.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2022.09.23. at 09:35
    Permalink

    “A Punto ugyanis valójában csak az elődökhöz képest lett Grande”
    A legnagyobb kisautó volt 2005 végén amikor megjelent..

    “egy korabeli Golf 25 centivel”
    jó lesz az 17-nek is..

    Egyébként nem tudom miért hasonlítja a kedves szerző az egy kategóriával nagyobb autókhoz. Ez egy kisautó, kisautó árban is árulták, nagyjából annyiba került mint egy swift. Aminél egyébként kb 33 centivel hosszabb… Szóval szerintem ennek a bekezdésnek semmi értelme.. Miért is nem a kategóriatársaihoz lett hasonlítva?

    Én is birtokoltam egy ilyen autót, 3 évesen vettem, több mint 1 millióval olcsóbban mint az új ára, és olcsóbban mint amennyibe egy 3 éves swift került volna.. Hála annak, hogy mindenki azt gondolja róla, hogy egy szarolasz.. Apró gondok voltak csak vele, pl. a hátsó ajtó néha nem nyílt kívűlről – ez típushiba. Nagyon nem zavart, én mindig bal elöl szálltam be 🙂
    Egyedül azt bántam, hogy ugyanezzel a motorral vettem, azóta tudom, hogy az 1,4 turbóval sem szokott baj lenni 🙂
    5 évig volt meg, olajcserén kívűl, vezérlést, gyertyát és féket cseréltem rajta, még akksit sem 🙂

Vélemény, hozzászólás?