A CLS 2004 óta része a Mercedes kínálatnak, és a négyajtós kupé kategória egyik első képviselője volt. Rossz nyelvek szerint arra a kritikára lett a CLS a válasz, hogy a Mercedes típusai nem elég látványosak, és az egész biztos, hogy ennél a típusnál mindig a fellépés volt a legfontosabb szempont.
Az első generációt kritizálták is korlátozott térkínálata miatt, de ez volt az ára annak, hogy az E-osztály alapjaira lendületes, kupétetős karosszériát építettek. Nyilván ennek a formatervnek is köszönhető, hogy a legnagyobb mennyiséget is az első generációból adták el: Európában 20 ezernél is több fogyott évente 2005-2006-ban.
A 2010-ben bemutatott második generáció a kritikák nyomán nagyobb lett, de valamivel kevésbé sportos jelenség – talán ennek köszönhető, hogy már itt csökkenni kezdett a típus iránti érdeklődés: az eladások Európában már nem érték el az évi 16 ezret sem.
A harmadik generációval került azonban igazán parkolópályára a CLS: bár volt olyan látványos, mint az elődjei, a négyajtós AMG GT-vel házon belüli konkurenciát is kapott – nem csoda, hogy az európai eladások a 2018-as bemutató óta egyszer sem lépték túl a tízezret.
Nyilván ennek is köszönhető, hogy a jelek szerint augusztusban utód nélkül szűnik meg a típus gyártása: a Mercedes ugyanebben a kategóriában három másik típust is kínál, és az E-osztály, az elektromos EQE, illetve a négyajtós AMG GT mellett egy negyedik ilyen ötméteres modellre nincs igazán szükség.
