Fantázia kérdése, hogy készül el a Sprinter – Jártunk a gyárban

A volt IFA gyárban készül az új Sprinter, de a nagy részét be sem fejezik

Tudtad, hogy az új Mercedes Sprinterek csupán 20%-át fejezik be teljesen? A termelés jelentős hányada van, hogy csak két kerékkel, de leginkább kabin nélkül hagyja el Ludwigsfeldét, ezután történnek az érdekességek.

A legtöbb esetben rendesen elkerülnek bennünket a haszonjárműves történések, de általában a Mercedes tesz azért, hogy ezt a különleges világot is láthassuk. A Sprinter külföldi menetpróbája után itthon is vezettük a friss és ropogós teherautót, ám az újdonsággal kapcsolatban nem a gyári példányok a legérdekesebbek.

Ludwigsfeldében jártunk, ahol a Sprinter gyártás egy része folyik.

Ide a Mercedes legközelebbi partnerei 34 demóautót hoztak el nekünk 9 különböző szektorból, hogy láthassuk annak egy nagyon kis százalékát, valójában mire is használják az ügyfelek a 3,5 tonnától 5,5 tonnás teherbírásig terjedő új haszonjárművet. Első körben érdemes néhány szót ejteni a ludwigsfeldei gyártósorról, ami

1965-ben az IFA gyáraként nyitotta meg kapuit.

Az ismert teherautó már frissített gyártása folyt itt, majd a Mercedes kezébe került és a népszerű Vario teherautó mellett készült itt autóbusz és személyautó is, például a Viano, de már a Sprinter előző generációjának egy része is. Karosszériaüzem, fényező, összeszerelő-üzem mellett több fejlesztő épület is található a telepen, de a legérdekesebb dolgok leginkább az összeszereléskor történnek. Már csak azért is, mert az itt készülő Sprinterek csupán 20%-a hagyja el úgy a gyártósort, hogy kulcsrakész, forgalomban is részt vehet. Ez is csak egyetlen verzió ezen a telepen, a duplafülkés nyitottplatós. A több mint 400 méter hosszú üzemépületet oda-vissza járják meg az autók, amik az első emeleten érkeznek meg a fényezőüzemből. Érdekesség, hogy összesen kettő robot vesz részt a gyártásban és mindkettő a szélvédő beragasztását intézi milliméter pontossággal, minden más állomáson emberek dolgoznak és kézi szerszámokkal helyezik be az alkatrészeket. A ludwigsfeldei gyártósor alapos modernizáláson ment keresztül az elmúlt években. Az autókhoz tartozó alkatrészeket külön keretekre szortírozzák, azokat pedig önjáró kocsik szállítják az adott munkaállomásokhoz. Nagy a tisztaság és főként a hely, az előbb említett megoldással lecserélték a korábbi igen nagy konténereket, amikben a beszerelésre váró alkatrészeket tárolták az állomásoknál, most csak az a konkrét alkatrész vár a beszerelésre, ami bele is kerül az autóba. Különleges megoldással találkozhattunk a kezelési útmutatók szortírozásánál. Egy U-alakú polcrendszeren pihenő több ezer más nyelvű könyvecske között megtalálni a kellő darabot roppant időigényes, de nem a Sprinter gyártásánál.

Virtuális valóság szemüveg segít megtalálni a szükséges füzeteket, az állomáson dolgozó tűpontosan látja a szemüvegen keresztül, melyik polcra kell nyúlnia.

Gyártástechnológiailag már bevett szokás az RFID azonosítási forma, ami leginkább olyan, mint az összes bevásárlóközpontban. Ez olyan, mint amikor a mágneskapukon áthaladva pontosan tudja, milyen termékeket hoztunk ki az áruházból, ugyanígy működik a Sprinter legutolsó állomása is, csak épp a beszerelt alkatrészeket figyeli, ha az adott autóhoz tartozó valamelyik alkatrész mégis bent maradt volna az épületben, azonnal jelez. Egyre inkább terjednek a dolgozókat segítő munkaeszközök is, mint az exoskeletonnak nevezett segédkeret, ami lényegében a fontos végtagokat támasztja szerelés közben. Ennek több fajtája létezik az egészen apró, ujjbegy támasztól a teljes testes vázig, amiben akár le is ülhet a delikvens. Ludwigsfeldében egyelőre csak ajánlott ezek használata és a munkások úgy 20%-a él vele csupán. Látva, hogy mennyire megkönnyíti a munkát, én biztos nem utasítanám el.
Hirdetés
Hogy mi történik a termelés maradék 80%-ával, miért nem fejezik be őket és hogyan is néznek ki a Sprinterek, amikor elhagyják a gyártósort? Ez itt az érdekes része, ugyanis a Sprintergyártás minden egyes állomása testreszabható, teljesen egyedi igények alapján készülhetnek el az autók. Ennek ellenére vannak különböző változatok, amiket a Mercedes sorozatban gyárt. Van olyan, amit tractor head-nek neveznek, ez lényegében csak a fülkét jelenti, meg persze a motort, elsőkerékhajtást és a fő kezelőszerveket, hátrafelé nyitott, vagyis lehet rá építeni bármit. Hátsókerekes alvázból is van ugyanilyen, de ott legtöbbször még a fülke sem kerül rá, ezeket jellemzően lakóautó gyártásokra használják fel a megrendelők. Ez annyira csupasz, hogy még az ülés helyére is csak egy kis fa szék kerül a szállítás megkönnyítése végett, erre már egyedi fülkét is épít az aktuális partner. Végtelen lehetőségeket nyit ez a kiszolgáló cégek felé, a kiállított 34 autó, amit megtekinthettünk csak egy nagyon kis töredéke annak, ahány arcát képes mutatni a Sprinter. Az elsőkerékhajtású fülke legnagyobb előnye, hogy mögé egészen alacsony padlós felépítmény is kerülhet, vagy éppen autószállító tréler, majdnem 100 méter magas összecsukható daru, vagy egyszerű kiszállítóautóként egy jól rendszerezhető doboz. A Mercedes közeli partnerei között jelentős a személyszállító cégek jelenléte, a Mercedes-Benz Minibus Gmbh City 75 nevű alacsonypadlós városi buszát az Év Városi Autóbuszának is választották. Kidolgozása, helykínálata valóban meghozza az ember kedvét egy kis buszozáshoz, mozgássérült feljárót is alkalmaztak rajta. A kerekesszékesek mozgatását külön cég is képviselte, akik nem csak Sprintert, de Vitót, sőt, eVitót is hoztak. Ezen a ponton érdemes külön hangsúlyt fektetni az elektromos személy- és kisáruszállításra, ugyanis a kiállított autók között meglepően sokban nem volt belsőégésű motor.

Az eVito és eSprinter felhasználása újabb dimenziókat nyit, főként a belvárosi szállítmányozásban a jövőre való tekintettel.

A helyi emissziómentes közlekedés egyre fontosabbá válik, és erre készülnek is a Mercedes partnerei. Az Arctic Fox névre keresztelt városi áruszállító ráadásul ennek élből az egyik legextrémebb példánya, ugyanis hűtőkocsiként funkcionál, vagyis teljesen leszigetelték a rakteret és hűtőberendezés került rá az érintett áruk frissen tartása érdekében. Az amúgy is jelentős plusz súlyba nem számít bele a hűtőberendezés energiaellátása, azt ugyanis az eVito saját akkumulátora intézi. Jogosan merülhet fel a kérdés, mire megy egy villanyautó, ha még egy hűtőt is kell üzemeltetnie? Nos, a Mercedes érintett fejlesztőrészlege ezt élőben tesztelte egy Belga kiszállító vállalat flottájában, a teszt alatt átlagosan 50 kiszállítást tudtak vele megtenni. Ezek hosszát nem tudni pontosan, de ha a plusz berendezéssel csak a gyári kicsit több mint 400 kilométeres hatótávolság felét hozza, belvárosi kiszállításra így is tökéletesen alkalmas. A számtalan egyedi megoldás között az építőipar, a kisáruszállítás, autószállítás, lakóautók, food truckok mellett talán a legfontosabb a mentőautók jelenléte volt. Hazánkban is épp az új Sprinterek állnak szolgálatba folyamatosan, ám a mieink az alap dobozos Sprinterből készülnek már Magyarországon. Ludwigsfeldében alvázra épített megoldásokkal találkozhattunk, melyeken a kötelező külső elemek mellett minden egyéb fontos egészségügyi felszerelés helyet kapott a fedélzeten. A sárga mentőautó felszereléseinek áramellátása külön is érdekes, beépített akkumulátorához egyedi kapcsolótábla tartozik, valamint külső áramforrásról is feltölthető, ha pedig szükséges, mindössze négy óra alatt ki tudják cserélni az egész egységet. Elektromos alvázas Sprinter egyelőre nincs, de ami késik, nem múlik.

Az ezer arcú Sprinterről nem is gondolnánk, mennyi lehetőséget rejt és szolgál bármit, amire csak szükség lehet.

A Mercedes prémium haszonjárművének sokoldalúsága lenyűgöző, ahogy az is, mekkora teret kezd nyerni magának az elektromos hajtás is a szegmensben.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Vélemény, hozzászólás?