Fitt nyugdíjas: tényleg lehet jó egy húsz éves japán autó!

20 éves, 373 ezer km-t futott Mitsubishi Colt. És tényleg jó!

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

20 éves és 373 ezret futott családunk Coltja. Szerintünk egyben van. De mit mond a szakember - és a műszerei?



Néhány hete egy kies parkolóban tesóm a kezembe nyomott egy forgalmit, egy slusszkulcsot és kiadta az ukázt, helyezzem biztonságba autóját, amíg síel. Majd megkérdezte: Vezetted már valaha ezt az autót? Nem? Akkor régi álmod teljesül! A kulcs ugyanis a szülők által 1991-ben újonnan vásárolt Mitsubishi Colthoz tartozott, amit eddig tényleg nem vezettem. Akkora kincs volt ez a családnak, hogy amíg a helyére nem került valami egyéb, én bizony annyira nem akartam hajtani a gyerekkorom meghatározójaként említhető háromajtóst, mint a Maybach bő 100 millió forintos csúcslimuzinját, miután aláíratták velem, hogy sérülése esetén értékének 20 százalékáért felelős vagyok.

Most viszont más a helyzet, a tesómnak ez csak egy autó, szinte kizárólag a fővárosban jár vele, benne csak halvány emlékként él az, hogy új korában összerakottságával, formájával és bizony konstrukciójával is felettébb előremutatónak számított. Az eltelt 20 év tanúsága szerint pedig piszkosul megbízható és tartós is. Hiszen az 1,8 literes, 60 lóerős, örvénykamrás szívó dízel a gyári izzító-gyertyákkal ma is pöccre indul, egészen jól húz, olajat alig fogyaszt és tegyük hozzá, iszonyatosan rázkódik. Ambivalens érzés a Colt vezetése, mai szemmel bizony furcsa, hogy a helyesen beállított vezetőülésben arasznyira van homlokomtól a szélvédő, borzalmas az alapjárati rezonancia, a műszerfal ma már hangosan dörömböl, de a gázpedálra lépve a 60 lóerős gázolajos azonnal mozdul, kis fordulatról nagyjából úgy húz, mint egy mai 90 lóerős és menet közben nem is túl zajos. A váltókar ugyan érezhetően megkopott útakon, de halálosan precízen jár és több olyan jellemző van, amivel a 20 éves gép a maiakat lepipálja. Egyrészt az átláthatóság: minden irányba hibátlan, lehet, hogy töréskor ez a kocsi kártyavárként omlik össze, de ha jól kilátni, nyilván kisebb esély van a karambolokra. A másik komoly ütőkártya a fűtőrendszer. Tesómban és bennem is maradandó emlékként rögzült, amikor bő 10 éve egy futómű-állítás után a szaki percekig nem tért magához, hogy milyen intenzitással fűt az autó, de a rendszer nem csak emiatt jó, levegőelosztási lehetősége szintén elsőrangú. Kiss Feri is padlót fogott, hogy ez 20 éve ment a japánoknak, míg napjainkban sok elektronikával tízmilliós autóban sem működik így!

Fontos továbbá, hogy extraként szervokormány került a Coltba, ez sokat dob a vezethetőségén, ma már szokatlanul hosszú orra ellenére könnyű vele parkolni. A kezelőszervek közül szervo nélküli nyilván a kormány lenne a legnehezebb, így viszont, főként ma, az a legkönnyebb, a gyári (igen, tényleg az!) kuplung ugyanis már kezd keményedni és a féket is a mai autókban megszokottnál jóval erősebben kell taposni. Amúgy a Colt csak teszi a dolgát, ha végigfutjuk a javítási listáját, megdöbbentően kevés a komolyabb bejegyzés, 300 ezer kilométerig bírták a gyári lengéscsillapítók, nagyjából egy éve, 360 ezernél lettek kicserélve a porlasztócsúcsok és ugyanakkor lett tisztítva az adagoló is, a hátsó dobfékek még sosem lettek megbontva, a féktárcsák pedig elöl is a gyáriak. Olajcsere viszont 75 alkalommal volt már, ugyanis ennek, a már kipufogógáz-visszavezetéses motornak 5000 km a gyári olajcsere periódusa (a visszavezető nélkülinek 7500 volt) és az első 1000 km után is előírták a kenőanyag cseréjét. Ezt mind megkapta a Colt, meg persze a 90 ezrenként esedékes vezérműszíj-cserék is megvoltak, precízen előírás szerint. A leggyengébb pontok természetesen a féltengely- és kormány-gömbfejek, ezeket a hazai utak miatt többször is kellett felújítani vagy újra cserélni, meg is tettük és úgy néz ki, meg is hálálja a Colt.

Mivel nem akartunk az autóról szubjektív dicshimnuszt zengeni, elvittük egy független szerelőhöz, aki még sosem látta. Nézze meg, szerinte mit tud ez, a garantáltan közel 375 ezer kilométert futott autó!


Az Istvánko Bosch szerviz kiváló szakembere, Varga Tamás csak minket ismert, a Coltot nem. Szemrevételezte az autót, kijelentette, hogy rozsdafoltjai ellenére tetszetős és azt is, hogy a szemle még semmit nem mond el róla, mérni kell! Komolyabb megbontás nélkül a motor kopottságának megállapításához a hengerek nyomásveszteségének és kompressziójának a mérését javasolta, a futóművet a lengéscsillapítók és a fékek próbapadi mérésével kívánta vallatni. Mi csak bólogattunk, Tamás pedig már szedte is ki az izzító-gyertyákat, hogy a hengerekhez azok nyílásain keresztül csatlakoztathassa a nyomásveszteség-méréshez rendszeresített műszert, mellyel megállapítható, hogy a hengertérbe zárt szelepállás mellett bevezetett levegő hány százaléka szökik meg. A szakirodalmak szerint a legfeljebb 20 százalékos veszteség még elfogadható, azonban nem ritkán 100 000 kilométeres futásteljesítménynél is lehetséges 30-40 százalékos, szerelőért kiáltó kifújás. A Colt hengereiben mért veszteségeket táblázatunk mutatja. A számokból és a mérés közbeni sztetoszkópos „hallgatózásból” is kiderült, hogy a két középső henger kopottabb ugyan, de még azok is jó bőrben vannak, a negyedik pedig egészen kiváló. Sok motor fele ekkora futásteljesítménnyel is büszke lehetne ezen értékekre, a második és a harmadik hengernél tapasztalt magasabb kifújás pedig a szívószelepek hézagának beállításával talán orvosolható is – a hézagállítást egyébként 15 ezer kilométerenként írja elő a gyártó, nekünk 1500 kilométer múlva következik.
A nyomásveszteség-mérés eredményei
1. henger 13-20%
2. henger 15-20%
3. henger 15-20%
4. henger 10-18%


A motor állapotának megállapításához bevetett másik módszer a kompressziómérés. A kopottságot itt az izzító-gyertyánál csatlakoztatott kompresszió-mérő vizsgálta, egészen pontosan azt mérte, hogy az önindító által hajtott motor égésterében mekkora nyomás tud kialakulni. A négy hengerből háromban gyakorlatilag a gyári kompresszió-értéket mértük, a kettesben azonban alacsonyabb értéket rajzolt a műszer. Ennek okát egy ismételt mérés és a dugattyúgyűrűre öntött néhány milliliter motorolaj adta meg, úgy már tökéletes volt a zárás, a többi hengerben mért értéket kaptuk, a gyűrű, vagy a henger tehát ha nem is vészesen, de a többi hengerénél komolyabb mértékben kopott. Messze nem annyira, hogy beavatkozásra szorulna, a motort alapvetően nagyon korrektnek találta Tamás, de a biztonság kedvéért, a már kiszerelt izzító-gyertyákat is letesztelte. Gyorsan, erőteljesen izzottak, így továbbra sem kell aggódnunk a hidegindítások miatt. Nyitott gépháztetőnél egyértelműen látszott a borzalmas alapjárati rezonancia oka: a motortartó bakok már a végüket járják, ennek ellenére az Istvánko szakembere sem javasolta cseréjüket: a gyári vélhetően csillagászati áron kapható, az utángyártottakban nem bízik – hasonló vélekedés miatt maradtak eddig is.

Következhetett a futómű vizsgálata, a 300 ezer kilométernél, azaz 3 éve cserélt lengéscsillapítók még újszerűek, a részint gyári fékek viszont nem a legacélosabbak, keményen kell taposni a pedált, az első kerekeknél bal oldalt 1500, jobb oldalt 1700 Newton, hátul 1100, 800 N fékerőt mutatott a műszer. Főként a hátsó, közel 30 százalékos differencia az aggasztó, de szerencse, hogy elöl pont ellentétes oldalt van a hatásosabb fék, fékezéskor ezért nem számottevő az autó irányváltoztatása. Ha valamivel, akkor a fékrendszerrel lehet gond a következő műszaki vizsgánál, természetesen a karosszéria korrodáltságán túl. Az első rugótornyok mellett ugyanis a küszöböknél és az első sárvédők aljánál is vígan rágcsál már az oxidáció. Noha legtöbb elemével még hibátlan állapotban van a Colt, el kell fogadni, hogy 20 éves, most még kitűnően muzsikál, de ha esetleg veteránná szeretnénk érlelni, akkor a fékrendszer kipofozásával és a karosszéria rendbetételével nyugodtan rákölthetnénk piaci értékét, ami ugyan nem sok, mintegy 200 ezer forint. Amennyiben nem tesszük, akkor kisebb költség ráköltésével is 1-2 évig üzembiztosnak tekinthetjük az öreg japánt, de az összeget rászánva tényleg lenne esély egy valódi oldtimer kinevelésére. Még nem döntöttünk, mindenesetre legfőbb értékét, azaz tákolatlanságát igyekszünk megőrizni.
A 20 éves, bő 373 ezer kilométer futott, jó bőrben lévő Colt nem csak azt mutatja, hogy milyen marha jó autót adott 20 éve a Mitsubishi, hanem azt is, hogy mennyire fontos a gyári karbantartási utasítások betartása, hiszen ennek is köszönhető az autó mostani állapota. Ugyanakkor érdemes megnézni kormányát, pedál-gumijait, kopottak, de nem ronggyá. Ha ehhez hasonlót látni egy „százezret futott, szervizkönyv nincs” példánynál, akkor érdemes elgondolkozni az óra valósságán. Megjegyzem, ennek is csak ceruzával vezetett a szervizkönyve, a garanciaidő letelte után nem márkaszervizbe hordtuk, a szükséges javításokhoz ennél, a még bonyolult elektronikák nélküli modellnél ugyanis komoly műszerek helyett csak lelkiismeretes, szerelő szükséges, ezért ha rendben van, a mai autóknál olcsóbban üzemeltethető, fogyasztása is könnyű szerrel 6 l/100 km alatt tartható ma is.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2017.10.31. at 19:51
    Permalink

    Van nekem is,egy 91-es 1,5 GLXi Lancerom. 17 évesen 38.000 km,volt benne mikor megvettem,8 évi állt egy garázsban leponyvázva,szóval zsír állapotban volt.Most 170.000 van benne szinte csak benzint kellett tankolnom,kötelező alkatrész ,szíjak ,olaj szűrők stb.Átlag 6l fogyaszt nagyon szeretem.Mellette szolgált egy 1,6 szívó dieseles Passat, amit fájó szívvel 970.000 km-futással vittem bontóba.A VW kasznija volt tönkremenve, a motorja soha nem volt nagyjavítva. Sajnos a kapzsi autógyárak ma ilyen autókat már nem gyártanak.

  • 2017.10.31. at 19:51
    Permalink

    Jó-jó,persze vannak dolgok amik tényleg “elfáradnak”,meg vannak kopó alkatrészek is-amiket szintén cserélünk…!DE ha egy autót rendesen karbantartanak akkor nem nagy kaland párszázezer km.Az én Lanciám-ban is 340000 km van 3éve 260000 km-rel vettem gondos gazdától és a kopó alkatrészeken nem sok mindent cseréltem talán: gyertyakábelt,generátorcsapágyat,alapjáratléptetőmotort.A galvanizált kasztnin semmi rozsda (16 éves),igaz a lakk lepattogott.Akár Bamakóig is elmennék vele.Szerintem a 90-venes években gyártott autókban a 300000 km nem nagy szám,csak meg kell adni azt ami jár.
    De gondoljunk csak bele a 30-éves ikaruszok is mennek még…
    Nah, pesze az sem mindegy hogy milyen a vezetési stilusa a tulajnak.Egy BMV-s monda egyszer-amikor -10-fokban hideginditás után rugatta az autóját-ennek birni kell!Haha! Meddig?

  • 2017.10.31. at 19:51
    Permalink

    Ühüm..ne jöjjön nekem senki hogy a motorvezérlő elektronika nem megy tönre magától…Bármilyen hihetetlen az elektronikai alkatrészek is tönkremennek a hőmérséklet és páratartalom változásoktól, feszültségingadózástól stb..ha nem így lejónne akkor se tv, se dvd, se számítógép, stb nem menne tönkre….
    Egyébként az elektronika az első utasülés felöli oldalon az oldalsó kerékjárati doblemeznél van felfogatva.Én szétszedtem, hátha javítható, vagy a hiba megtalálható, de a belsje tiszta korrodált, pókhálós meg a fene tudja milyen volt..Szóval tönkre megy ez magától is…

  • 2017.10.31. at 19:51
    Permalink

    Kedves AMV. A múltkor bemutattunk néhány, a mai japán autókra általánosan jellemző béna megoldást. Ebben a cikkben egy ’90-es évekből való japán autó tartósságáról van szó. Egyik sem reklám, vagy anti-reklám, szerintünk mindkét téma egyformán része a mai autós valóságnak.

  • 2017.10.31. at 19:51
    Permalink

    Milyen autóról volt szó?

    EGyébként ilyen egy 90-es évekbeli japán autó, ha rendesen karban van tartva, nem döglik le …
    Főleg a motorvezérlő elektronika, sose megy tönkre magától …

  • 2017.10.31. at 19:51
    Permalink

    Igen, erre utaltam a cikkben a pedálgumik és a kormánykerék kopottságával. Ez az autó egyébként tényleg nem extrém sokat futott, évi 19 ezer km az átlag. Ez az átlagos magán-használatnak persze a kétszerese nagyjából, de céges autók 10 év alatt is gond nélkül megtehetnek ennyit, zömük meg is tesz ennyit.

  • 2017.10.31. at 19:51
    Permalink

    “Meg kell mondani, hogy ma már alig van olyan autó ami ennyi ideig eltudna futni.”
    Ha rendesen karbantartott autók mind elmennek ennyit, legfeljebb a műszeren ez nem látszik, mivel csak az nincs tekerve amelyik egygazdás és nem tervezik az eladását. Egy közeli rokonom Renault Trafficjában 391000 km van.
    A céges kisteherautókat 500 ezer km után szokták eladni 220.000-re visszatekerve 🙂

  • 2017.10.31. at 19:51
    Permalink

    Nekem 1 88-as Fiat Tipom van 19 TD ,a bánat tudja mennyi km van benne ,de még megy !Igaz lassan a roncstelepre ,de minek vegyek másikat? Elvisz A-ból B-be azt jocakát !Lecserélném ha tehetném,de svájci frank alapu lakás kölcsön mellet lehetetlen :((
    Meg amennyit én megyek vele ( évi kb 5 ezer ) miért nézegessek 1 kétmillás autót a ház előtt,és aggódjak érte mikor viszi el a bank!!!

  • 2017.10.31. at 19:51
    Permalink

    Hát a fene nagy emissziós normák miatt nincs választék,hogy hagyományos vagy CR dízel.Na meg persze jót tesz az alkartész üzletnek is az új technológia.Sajnos nem üzlet már tartós,egyszerű autót gyártani.

  • 2017.10.31. at 19:51
    Permalink

    Nekem is volt egy ilyen Coltom, igaz 1.5-ös benzines 8 szelepes verzió..Na az aztán egy kukás autó volt.187ezer km-rel vettem asszem, de a motorja egy trágya volt, 100km-en megevett fél liter olajat, a kasztnija szana széjjel rohadva.A motorvezérlő elektronikája is behányt, mert alapjárat nem volthidegen, néha meg nem indult el, csak noszogatásra…Motorblokk csere után(a nincs alapjárat, és a néha nem indulás megmaradt) Olajfogyás nulla, ment mint a meszes, és hozta a városi téli 6.5 literes fogyasztás hosszú úton meg elég volt neki 5.5 liter.
    Ami viszont tényleg baromi jó volt rajta a fékek, és a lengéscsillapítók.Elvittem én is fék-és rázópadra, de tudta azokat az értékeket amik műszakin is megfelenek.
    Nekem most jelenleg 1983-as Mazda 626-om van, ami szinte gyári állapotú, némi felszini rozsdával a hátsó sárvédőíveken.Az olajat még nem eszi vészesen(4000km/1 liter), deminden márt a kora miatt már cserélni kellett rajta..(fékék , lengéscsillapítók, kupplung, generátor, önindító, gyertyák, kábelek stb..)

Vélemény, hozzászólás?