Hirdetés

Gesztenyepüré babból. Citroën Grand C4 Picasso BlueHDi teszt

Citroën Grand C4 Picasso BlueHDi 150 teszt

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Megnyerő, de fenékig nem tejfel a Citroën Grand C4 Picasso, amit ezúttal 2,0 literes dízelmotorral, majdnem csurig felszerelve próbáltunk.

Ha francia autó, akkor kényelmes, ötletes, stílusos, dizájnos. Biztonságos. Futóműve lágy, váltója közepes. Ára jó, motorjai is. Minősége, megbízhatósága kevésbé. Ha egyterű, akkor tágas, praktikus családi autó, variálhatóságból jeles, ülésből szériában vagy opciósan ötnél többet adó. Klasszikus értelemben vezetni nem nagy szám, buszos érzet. Az üléspozíció magas, jól kilátni, a hátsó ülések függetlenek, ideális esetben mind isofixes. Ki/beszállni az első két sorból/sorba komfortos, leghátra nem az. A csomagtér óriási, ha a harmadik sori (szükség)székek használaton kívül pihennek.

Hirdetés

Tovább: ha kompakt francia egyterű, akkor elsősorban Citroën Xsara Picasso. A famíliák mellett a taxisok kedvence. Amiből másodjára már C4 Picasso lett Grandként hétszemélyesen, s aminek aktuális generációját nemrég 1.6-os dízelmotorral teszteltük. Majd most BlueHDi 150-ként. A szám a teljesítményre utalás, a szóösszetétel meg arra, hogy AdBlue adalékosan teljesíti az Euro 6-os környezetvédelmi normát. És hát rendkívül takarékos. Laboratóriumi körülmények között 100 km-en 4,2 l gázolajjal is elketyeg, ami figyelembe véve tudását, méretét és tömegét, szép érték.

A három lámpasoros egyedi arc biztos sokakat ösztönöz majd Picasso-vásárlásra. Vaskos A-oszlop helyett minden csupa üveg, remekül kilátni a kalitkából

De mennyit fogyaszt a gyakorlatban? Mennyivel izmosabb, miben más, mint az 1.6-os? A fenti két bekezdésben vázoltak rá is igazak? Ezekre a kérdésekre (is) kerestük a választ a bugyi/hupi/égszínkéket követően ezúttal visszafogottabb, semleges szürkéskékben pompázó tesztautót városban hét felnőttel is nyüstölve, a kocsit sztrádán szintén rendesen meghajtva, teleropizva és -csokizva, ahogy kell.

A feladat nekem jutott, a legjobbnak. A legjobbnak abból a szempontból, hogy ha valamilyen autó nem a műfajom, az az egyterű. Nem titkolom, miért is titkolnám. A célszerszám-jellegű, őszinte furgonokat és a haszonjármű-alapú kisbuszokat valamiért még kedvelem, a kisbuszos MPV-ket, buszlimuzinokat viszont nem. Pláne a hétüléseket, mert nem igen találkoztam még olyannal, amiben felnőttként jó lett volna leghátul utazni. Ellenpéldaként a legolcsóbb, az előző Logan MCV ugrik be, de csupán helykínálatával, mert úgy emlékszem, annak a harmadik sori ülései a részvényárfolyamoknál is labilisabbak voltak.

A hátsó lámpa háromdimenziós LED-es, vagány. Az A-tól a D-oszlopig végigfutó szürke műanyagbetét is az. A C4 Picasso/Grand C4 Picasso páros ugyanarra az EMP2-es padlóra épült, mint az Év Autója 2014 díjas Peugeot 308

Ugyanakkor kellenek, kellhetnek a hétüléses – kompakt – egyterűek azoknak, akik valóban kihasználják, s meg is értem, hogy nekik inkább fontos a térkihasználás hatékonysága, mintsem szeretnének bármit is érezni az út és a kerekek kapcsolatából. Jó, direkt túloztam, és kivétel is van, mint mindig, hogy a szabályt erősítse, ő pedig a mezőny legsportosabbika, az élményteli vezethetőséget olyan kanállal mérő Ford S-Max, hogy az még pont ne menjen a kényelem rovására.

Tudom, az S-Max nagyobb, nem kompakt, s ha már nagyság és kényelem, a Grand Voyager lehet favorit. És a Multivan meg a Viano, de bocsánat, visszakanyarodom az új Citroën C4 Grand Picassóhoz. Aminek elődjével összevetésben az az újdonsága, hogy nem feltétlen hétüléses. De lehet hétüléses, s a tesztautó is ilyen volt. Ezért derekasan meg is tömtük kollégákkal, kamerákkal és mikrofonokkal – a videóban látható és halható, hogy nem mindenki volt maradéktalanul elégedett az egyszeri dolgozói járat komfortszintjével.

Az elhúzható napellenzős panorámaszélvédő széria, a panorámatető nem az. És sajnos nyithatatlan. A gyerekfigyelő tükörben meg nem jól látni, mi újság a srácokkal

Mindjárt mondom, írom is, hogy miért nem, előtte azonban még arról egy gondolat, hogy nem értem: vajon miért tekintjük szenzációs családi autónak a hétüléses egyterűket? Úgy általában. Hiszen a leghátra kényszerülő utasok – most mit szépítsük – a raktérben csücsülnek tarkójukban a hátsó szélvédővel. Gyűrődőzóna és sokszor légzsákvédelem nélkül, formázatlan lócákon, tudva (vagy nem tudva), hogy egy hátulról becsapódó másik jármű által okozott balesetben az utolsókból lesznek az elsők. De ennek nem fognak örülni. Ne ragozzuk, az ördögöt se fessük a falra, de azért minden szempontból szuper családi autónak nevezni ezeket a hétüléses MPV-ket szerintem dőreség. Már amennyiben a biztonság fontos. Már amennyiben az esetenként az autóba ülő mind a hét utas biztonsága fontos. Miért nincs a töréstesztek során erre irányuló próba? Miért nem szokás a hétüléseseknél arról is elmélkedni, hogy vajon biztonságos-e leghátul ülni?

Nyilván lehetne azzal érvelni, hogy de hiszen egy buszban ülni sem biztonságos, meg vonatban sem, repülőn sem, sehol sem, illetőleg közúton úgyis a frontális karambolok a leggyakoribbak, de maradjunk annyiban, hogy a hétüléses kompakt egyterű csak szükségmegoldásnak jó. Ahogy érintőlegesen ez a cikk is megjegyzi. Az még a jövő zenéje, hogy minden autó radaros-kamerás rendszerekkel tartson megfelelő és biztonságos követési távolságot szükség esetén nem csak figyelmeztetve, de önállóan fékezve is – Rezesovák sajnos mindig lesznek.

Technokratáknak biztos bejön ez a látványvilág. A középkonzolon nincs hagyományos gomb, egyes funkciókért jó lenne, ha nem kéne bemászni a menübe

Sovány vigaszként a C4 Grand Picasso megadja az említett modern biztonsági extrákat, már ha a tesztautóéra rímelő csúcsfelszereltséggel rendeli az ember. Tesztautónk a legmagasabb Exclusive felszereltségi szintű volt alapból például 6 légzsákkal, okos elektromos rögzítőfékkel, hasznos visszagurulás-gátlóval, USB- és AUX-csatlakozókkal, Bluetooth-kapcsolattal, LED-es nappali menetfénnyel, 3D LED-es hátsó lámpával, „ötzónás” klímával, középkonzolján lent 7 colos érintőképernyővel, fent 12 (!) colos HD monitorral, tolatókamerával, kulcs nélküli nyitással, navigációval, 17 colos alufelnivel, beépített illatosítóval, Relax fejtámlákkal, elöl masszázsfunkciós székekkel, utasoldalon állítható lábtámasszal, parkolóasszisztenssel, 230 V-os csatlakozóval, aktív első biztonsági övvel, holttérfigyelővel, aktív sebességszabályzással, bőr-szövet kárpitozással, motoros csomagtérfedéllel… Tyűha.

Ez – és még sok más – mind-mind az Exclusive csomag része. És volt még pluszban kanyarkövető xenon fényszóró, nem nyitható, de legalább villanyosan árnyékolható panorámatető, 360 fokos surround view kamerarendszer, sávelhagyásra figyelmeztetés, automata távfény, wifirouter, elöl ülésfűtés is. Meg ugye harmadik üléssor, ami azt is magával hozza, hogy sínen tologatható a második sor.

Kormányválság. Idővel biztos ráérezni az ízére, de jó szívvel csak azoknak ajánlott a C4 (Grand) Picasso, akiknek a Rubik-kocka kirakása nem ujjgyakorlat, s nem kihívás. Csukott szemmel, 10 mp alatt

Ha most azt tetszik hinni, hogy ezzel szemben az alapváltozat fapad, hát nem, mert a Tendance bázisverzió is klímás-bőrkormányos-panorámaszélvédős, stb. De hogy kellően praktikus legyen az autó, a Collectiont érdemes választani, ami megvilágított asztalkákat és zsebeket ad az első ülések támlájára, illetve szőnyeg alatti rakodórekeszeket a második sor elé. Az Intensive szinttel kapni olyanokat, mint gyermekfigyelő tükör, hátsó napfényvédő rolók, belső hangulatvilágítás, stb.

Biztonság (az első két sorban) és gazdag felszereltség kipipálva. Azzal a megjegyzéssel, hogy a panorámatető nyithatatlanul kissé hervasztó. Apa, olyan szépen süt a nap, nyissuk ki a tetőt! – kéri a kölök. Nem, mert nagy lesz a huzat. Berepül a darázs/varjú/maláj utasszállító. Megfázunk, leégünk, romlik a légellenállás, nő a fogyasztás. (Hazudások, szánalmas kifogások, nem jó válaszok.) Vagy: nem tudom kinyitni, de mindjárt odaérünk, csöndesedjél elfele, kapol fagyit. (Szintén nem jó válasz, leszerelés.)

Minden van ám, mint a búcsúba’. Majdnem minden. Ülésszellőztetés például miért nincs?

És ha már luxus, álprémium hangulat amolyan műanyag tejszínhabos és “természetesen szárazbabos gesztenyepüré módjára: miért nincs ülésszellőztetés? A bőrkárpitba izzadva a sok-sok fénytől gyorsan felmelegedő utastérben jól jönne. Ahogy az ülésfűtés is hátul. És a masszázsfunkció a deréktámasz heveny lökdösése, nem más. Kipróbáltuk, ahányan csak ültünk elöl, majd legfeljebb fél percre rá rá már kapcsoltuk is ki. És az anyósülés elektromosan állítható lábtámasza csak akkor ér bármit, ha az anyós mögött nincs senki, és van hely a fotelt jól hátratolni. És a sípcsont vagy a lábfej akkor is beleér a kesztyűtartóba. És a Relax fejtámla sofőroldalon értelmetlenül nagy, nincs az a vízfej, ami ne lötyögne a két oldaltámasz között. Még a jobb egyben látni az értelmét: utas elalszik, félrebillen a feje, és hadd csorogjon a nyál.

Aztán a gombokról, az ő hiányukról és a dupla képernyős mindenségről. Mert az egy dolog, hogy a középkonzolon alig maradt gomb, de a már nem fixagyas kormány közben annyira multi-, hogy zavaróan az. Lássuk csak: van rajta nem kevesebb mint négy tekercs a tekerőn kívül nyomó funkcióval is, és még egy nagy halom gomb is várja, hogy össze-vissza nyomogassa az ember. Szerintem, és ahogy mástól is hallottam, aki vezette az autót: fölöslegesen túlbonyolított a rendszer azzal együtt, hogy nem egy ízben a különben parádés grafikájú, csillióféleképp állítható kijelzőkön sem találtuk meg a keresett valamit. Csak véletlenül.

Relax. Utasoldalon jó is, de a bal egyben… Darth Vadernek is nagy lenne

És rengeteg, rengeteg, de rengeteg infóval bombáznak a kijelzők. Szerencsére le is butíthatók, hogy egyedül a feltétlen szükségeseket mutassák, van Night Panel, kösz. És a zene: a tesztautó amúgy gazdag felszereltségéből a konfiguráló valamiért kihagyta a JBL hifit, az alapegység viszont elég gyengécske egy ilyen egyterű-akusztikájú egyterűhöz. Értsd dobozhang és/vagy az elöl ülők alig hallják, mit mondanak hátul, s fordítva.

És még: a tesztautó induláskor csak a sofőrre húzta rá az övet, az anyósra nem. Hogy a figyelmeztető hangok brutálisak (koncertbemutató a videóban), nem biztos, hogy baj. Hogy a jókora ablakokon át a magas üléspozícióból, az üvegkalitkából szépen kilátni, biztos, hogy nem baj. A holttérfigyelő és a sávelhagyásra figyelmeztetés és az időalapon állítható követésitávolság-tartás is jól működik. A tolatókamera képe ugyanakkor lehetne jobb felbontású, a LED-es tolatólámpák fénye halovány, s hiába 12 colos a fenti szélesvászon, a kép kicsi és messzi. Ha gyerek is van a kocsiban és nem csak gyerekfigyelő tükör, akkor az is feltűnhet, hogy vezetés közben egy-egy röpke pillantásból nem látni, mit csinál, alszik-e, épp csokit mázol-e vagy ropit morzsol az ülésbe a csemete. Ezt nem én mondom, hanem a kolléga, aki gyerekestül-családostul is ment az autóval – hiszek neki.

BlueHDi 150: az egyhatosnál fölényesebben viszi az autót, kulturált, papíron kiemelkedően, gyakorlatilag átlagosan takarékos. A stop-start hozzá elsőrangú

Aztán ha tele az autó felnőttekkel, ha középen is ül valaki, hát a középső visszapillantó tükör abszolút felejtős. Ilyenkor olyan vezetni a családi buszlimuzint, mint egy furgont, tehát csak a külső tükrökből tájékozódhat a sofőr, amit szokni kell. Rendben, a család, a gyerek, rút közhellyel és általánosítva az egész élet egy nagy kompromisszum, de akkor is: hát van az a családfő, aki szoknivalókkal és lemondásokkal teli autóra vágyik? Aminek az ülőlapjai ráadásul rövidek. Elül és hátul is, azaz középen. Leghátra száműzött felnőttek mosolya végképp nem őszinte: nyakba húzott lábak, nyakat vágó biztonsági öv, és ugye (tudom, ismétlés, de) szélvédő a tarkóban.

És még: amikor hét felnőttel volt tele a kocsi (leghátra bekászálódni persze nem leányálom ), a B-oszlopi hátsó szellőzők és a tetőre biggyesztett leghátsó légbefúvó kevésnek bizonyultak. Az jó, hogy sínen tologathatóak és támlájukkal változtatható dőlésszögűek a – vállban szűk – második sori független és isofixes ülések. Az szintúgy, hogy ott három gyerekülés is elfér. Az is, hogy ha nincs szükség az összes ülőhelyre, akkor hatalmas, 645 literes a csomagtér. A középső üléseket előretolva még öblösebb (725 literes). Azokat a padlóba hajtva sík felülettel meg még öblösebb (1843 literes). Hét ülés mögött 170 liternyi hely marad. És alkalmasint az anyósülés támlája is síkba dönthető, 2,75 méter hosszú valami is befér, halleluja.

Van, akinek semmi baja ezekkel az ülésekkel, de akkor is lehetnének hosszabb lapúak, s hátul szélesebbek is. A második sor három felnőttnek vállban kissé szűk, “eltolással javítható a helyzet. A variálhatóság csillagos ötös, sok-sok sok helyre sok mindent lehet rámolni, a padló sík, stb. – de ez már rég nem akkora truváj a szegmensben

Továbbá az, aki ilyenforma segítségre szorul, ügyes segítségre lel a merőleges és párhuzamos parkolásnál is félautomata parkasszisztensben (te indexelsz, ő keres és talál helyet, te váltasz, nyomod a gázt és a féket, ő kormányoz). És a Grand C4 Picasso enteriőrje végtére is olyan látványos, puha anyagaival annyira megnyerő, hogy az összkép felülírhatja az ergonómiai tökéletlenséget. Na de, már haladunk, folyvást bosszantó nyiszogások jönnek hátulról, az olcsó és egyszerű elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros felfüggesztés hangolása meg annyira lágy, hogy érzékenyebb gyomrúak könnyen émelygésközeli állapotba kerülhetnek. Többen is panaszkodtak az imbolygásra, pedig kifejezetten nyugdíjasan kormányoztam a „hajót”. Közben meg bizonyos úthibákon csúnyán felütött a hátsó futómű – nem a legjobb ez a hangolás, és kész. Amikor csak én ültem az autóban, nekem nem volt bajom a lágysággal, de annyian mondták, hogy túl lágy… Hogy cserébe a fekvőrendőrökön lazán huppan át, ez olyan, mint amikor az éremesélyes úszó B-döntős az olimpián… A kormány is eléggé indirekt, a magas bódé eléggé szélérzékeny, de ez nem meglepő.

Váltó? A vártnál jobb, pontosabb, katonásabb. És jó, hogy a nagy dízelhez opcióként van „rendes” automata, nem az a bólogatós (ellenben persze lényegesen olcsóbb) robot, mint a kisebbeknél. A váltókar már nem a műszerfalból nő ki, de kézre esik így is. Motor? A 2,0 literes BlueHdi 150 lóerősen és 370 Nm-esen az 1.6-os dízelnél kellemesebb, fölényesebb. Hangja nem tolakodó, okosan kiosztott 6 fokozaton át közepesen alacsony fordulatokon dolgozva vígan elboldogul a moduláris padlóval tömegcsökkentetten is 1,5 tonnával. Százig 10 mp sem kell neki, végsebessége 200 km/óra feletti. Rugalmassága – a turbólyukat letudva – dicséretes, a váltóhoz ritkábban kell nyúlni, mint a kisebb dízelnél, autópályán a szél- és a motorzaj (130@2200) még épp a nem bántó mértékű. Fogyasztás? Úgy alakult, hogy ez a kétliteres dízel szerényebben evett az egyhatosnál, de a 4,2-es ígérethez képest tapasztalt 6,2 l/100 km-es étvágy sem az a hű, de szerény. Jó, de semmi extra, lássuk be. Ami extra, az a motort már 20 km/órás tempó környékén leállító, majd villámgyorsan és finoman újraindító stop-start. Ebben élenjár a PSA.

Felnőtteknek csak rövid utakra. A csomagtér 1-5 személyesen gigantikus

A BlueHdi nitrogénoxid-katalizátoros, AdBlue adalék-befecskendezéses blúsága elméletileg a 17 literes tartály 30 ezer kilométerenkénti utántöltésével jár. Tehát – megint csak elméletileg – nem igényel külön figyelmet, megoldják a szakik a kötelező szervizek alkalmával. Gyakorlatilag persze ez is használatfüggő, ahogy olajat, miegymást is érdemes sűrűbben cserélni, ha gyilkoljuk a gépet.

Összességében milyen autó a Grand C4 Picasso? Nem rossz, de a kollégák korábbi megállapításával (ez a legjobb hétszemélyes kompakt egyterű) vitába szállnék. Vagyis nem, mert nem állítom, hogy akad jobb, csak kár, hogy ennyi hibája van. Kár, hogy ellentétben a szimpatikus különcségével és frissességével, illetve azzal, hogy mennyi helyet és milyen szuper variálhatóságot nyújt, szóval mindezzel szemben túl sok kompromisszumot, lemondást és megszokást igényel.

A kategória egyik legolcsóbbika, a kategória egyik legjobb ár/értékűje. Az vegye, akinek néha valóban kell a hét ülés. Mármint tényleg. Aki általában maximum negyedmagával autózik, az a C4 “Petit Picassóval is meg lesz elégedve

De sikere borítékolható. Mert állnak rá a bevezetőben vázoltak, s mert a normálnál 17 centivel hosszabb, tengelytávban 5,5 centivel nyújtott Grand kivitelért csak 100 ezer forinttal kér többet a Citroën. Kedvezményes alapára picivel 5 millió forint feletti (120 lovas 1.6 VTi benzinesként), a legolcsóbb dízelé (1.6 HDi 90) picivel 6 millió forint alatti. A 2.0 BlueHDi-ért már mélyebben zsebbe kell nyúlni, hiszen minimum 7,5 millióba fáj. Tesztautónk meg listán 10 fölötti, kedvezményesen is majdnem 10 milliós volt. Az árat még használtautó-beszámíttatással lehet mérsékelni (-350 ezer), s a Citroën Finance konstrukció újabb 300 ezres spórolást hozhat nem elhanyagolható mód plusz 3, összesen 5 év garanciával együtt. Ami a konkurenciát illeti, a Renault Grand Scénic olcsóbb, a többiek drágábbak. Hogy mennyivel? Nemsoká külön cikkben taglaljuk.

Hirdetés

Hozzászólások

  • 2017.10.29. at 11:11
    Permalink

    Amúgy a leghátsó ülések praktikumáért kár szidni, ez minden hasonló méretű egyterűben így van, akinek valódi 7 személyes kell, az egy kategóriával nagyobb (és drágább) autót választ. Ezeket az üléseket nem is hosszú távra találták ki, de arra tökéletes hogy az oviból haza lehessen vinni a szomszéd gyereket is. Mivel nem hosszú távra találták ki, ezért a biztonságáról is kár vitatkozni, megjegyzem elég komoly hátsó merevítések vannak az ilyen jellegű autókban. Kár hogy kocsmai beszélgetések színvonalát idézi a cikk….

  • 2017.10.29. at 11:11
    Permalink

    Elég unalmas már, hogy itt minden francia autón fanyalognak. “Jó, szép, takarékos praktikus, DE….” Ezt látom minden cikkben.

    Amúgy valaki szólhatna a fotósnak hogy állítsa már be a fehéregyensúlyt a gépén, mert szinte minden tesztnél túl kékesek a fotók. Nem értem, hogy nem tűnik fel senkinek. Rettentő torzak a színek, mintha nagyanyám Videoton Color Star tévéjén nézném vagy mintha a sarkvidéken fotóztak volna.

  • 2017.10.29. at 11:11
    Permalink

    Nemrég Franciaországban a Europcartól bérelve ezt vezettem, kb. 800 km, 3 nap, kis vidéki körút. Nekem nem igazán tetszett, igaz, itthon SAAB-om van, amihez nem mérhető, legalábbis a vezetési élmény. De a menűje is kissé bonyolult, “franciás”, bár biztos meg lehet szokni. Nem is igazán kényelmes, kicsit hangos is néha. A fogyasztása nálam magas volt, a star/stop sem igazán jó.

  • 2017.10.29. at 11:11
    Permalink

    A mai árakat és kereseti viszonyokat figyelembe véve, egyre drágábbak az autós szaklapok, újságok. Ennek tükrében én is az internetes cikkeket szoktam inkább elolvasni, mert nem engedhetem meg, hogy havonta 1500-2000 Ft-ot folyóiratokra adjak ki. Mivel az autonavigátor.hu egy autós szaklapnak tekinthető weboldal, elvárható lenne, hogy a cikk szerzője objektív, tárgyilagos cikket írjon.
    (Nos mivel emberek vagyunk ez egy igen komoly kihívás, mint egy kommentátor számára egy foci mérkőzés közvetítése, miközben a kedvenc csapata játszik, és annak a játékosait folyamatosan felrúgja az ellenfél és a bíró téves ítéletekkel nem szankciónál).
    Tisztelt Kántor István! A cikk elolvasása után, nekem is az volt az érzésem, hogy Ön nem volt semleges álláspontú a cikkben szereplő márka termékével kapcsolatban, és olyan dolgokat negatívként említeni ami minden egyes autó esetén igaz lehetne. pl.: “Aztán ha tele az autó felnőttekkel, ha középen is ül valaki, hát a középső visszapillantó tükör abszolút felejtős.”
    Kérem a jövőben törekedjen arra, hogy minden egyes gépkocsi márka tesztjénél az objektivitás és tárgyilagosság legyen a fő szempont, legyen az francia, japán, olasz, német, vagy bármilyen más nációjú termék! Sokan vagyunk akik, szívesen olvasnak ilyen termékteszteket, és nehezményezik az ön elfogultságát.
    Tisztelettel
    Papp-Váry Zsombor

  • 2017.10.29. at 11:11
    Permalink

    lassan 25 eve van mindig a csaladban legalabb egy vagy ket citroen, nekem nehezen fogod megmagyarazni miert szarok…
    a markaszervizekrol meg eddig is megvolt a velemenyem, ezutan is ugyanazt gondolom, hozzanemerto fakezuek gyulekezete, a tiedben vagy megcsinaltak a visszahivas miatti hibakat vagy elmentek ebedelni helyette, ha meg te szerelted, akkor GOTO mondat eleje

  • 2017.10.29. at 11:11
    Permalink

    Gyz: mivel leszarták ezért míg élek összpontosítok és figyelem minden nap ha kell. Lássák mások is. Pláne, hogy az iskolapadban az első órán azt tanították, hogy ez nem fordulhat elő. Akku elektromosság, karosszéria fém rövidrezárod tűz.

  • 2017.10.29. at 11:11
    Permalink

    Őőőőő….izé….szóval, ezt a cikket most miért kellett? Rögtön az első bekezdésben tényként közölni: “Minősége, megbízhatósága kevésbé”. Mármint a franci autóé. Úgy általában. Nevetséges. Ha a szerző előítéletes a francia autókkal kapcsolatban, akkor vagy ne teszteljen ilyen autót, vagy próbáljon objektív lenni és (kimozdulva a Golf/Octavia/Civic Tourer szent háromszögből) nem kettős mércével mérni. Azért mert valami nem olyan, nem úgy működik és nem ott van mint ahol az előbb elmlített három autóban, az attól még lehet akár jobb is. Én pl átkozom a német autók világításkapcsolóját, mert szerintem idióta helyen van, de ha oda kerülök, akkor elfogadom, hogy ott van. Megtanulom használni, oszt kész. És most mi a sok? A gomb a kormányon, vagy a júzer képességei kevesek? Áhhh…lehetne még sorolni. A franciákat lehet ekézni, de ők meg mernek csinálni egy Picassot, vagy egy C6-ot. Ellenben ha láttál egy 20 éves Golfot, akkor láttad a VII-est is.

  • 2017.10.29. at 11:11
    Permalink

    Az időben első néhány hozzászóló véleményével teljesen egyetértek. Senkit nem érdekel a tesztelő szubjektív érzése, elméletben teljesen tárgyilagosan kellene a teszteket végezni. Tehát ha ennyire utálja a francia autókat akkor mondjon le a tesztelésükről, sőt le is mondhatna az autó tesztelésekről. Lehet, hogy ezeket a cikkeket szándékosan írják így, hogy élénkítsék a hozzászólókat?!

  • 2017.10.29. at 11:11
    Permalink

    Harminc éve olvasok autós témájú írásokat, de a most először éreztem konkrét hányingert az olvasás közben. Csatlakozom yamakwa véleményéhez.

  • 2017.10.29. at 11:11
    Permalink

    Na csak óvatosan az istenítèssel. Majd amikor kigyullad a seggetek alatt. Az lesz a finom. Majd akkor, hogy kompakt ès társai. Tudjatok majd kiszállni, az lesz a legfontosabb!!!! Tapasztaltam!!

  • 2017.10.29. at 11:11
    Permalink

    Csak óvatosan a piszok jó istenítèsről! Majd amikor kigyullad a seggetek alatt, na akkor írjatok róla szèpet meg jót, meghogy kompakt…. Tapasztalat!!!!!!

  • 2017.10.29. at 11:11
    Permalink

    A Picasso ebben a mezőnyben egy jó választás.

    “És ha már luxus, álprémium hangulat amolyan műanyag tejszínhabos és “természetesen” szárazbabos gesztenyepüré módjára: miért nincs ülésszellőztetés? A bőrkárpitba izzadva a sok-sok fénytől gyorsan felmelegedő utastérben jól jönne. Ahogy az ülésfűtés is hátul. ”

    Konkrétan nem tudom melyik modell lenne ennél az álprémiumnál prémiumabb? A BMW 2 Active Tourer egy számmal kisebb lesz mikor ősszel kijön. A Scenic/Grand Scenic sokkal műanyagabb, a Peugeot 5008 ugyanez az anyaghasználat csak kevésbé modern. A Ford C-Max nem a belsejéről híres. Az Opel Zafira Tourer szépen meg van csinálva, de a C4-hez képest egy zárt kaloda.

    Amúgy nem kell bele bőr ülés, mert két magasabb felszereltségi szinten alapáras bőr-szövet pont jó, de nem izzadsz bele. Hátulra a gyerek alá meg nem kell fűtés, mert egyébként nem túl egészséges, és ha nem bőr ülés van, akkor felesleges is…

    Nekem még egy dolog jött le a tesztvezetésekből, mielőtt megrendeltük a sajátunkat, hogy a C4 sokkal jobban manőverezhető, mint a többiek, kis helyen megfordul. A szélességét leszámítva tényleg mint egy kompakt.

  • 2017.10.29. at 11:11
    Permalink

    Pont attól családi modell a Picasso (és a kompakt egyterűek), hogy hátul nem felnőttek, hanem a gyerekek/kamaszok igényei szerint van kialakítva. (Egy kényelmes felnőttre méretezett fotelben egy gyerek csak nyújtott lábbal tud ülni.)

    Mindezt hozza egy kompakt autó, grand esetén kompakt kombi, méretében. Mert szuper egy Viano vagy Transporter csak rémálom vele parkolni otthon, az ovinál és a plázában.

    Természetesen nem 6-7, hanem 4-5 fős családokra vannak méretezve ezek az autók. Már a kompakt Picasso is hozza azt, hogy a két gyerekülés közé még hátra tud ülni Anya/Nagyi, amit ugye a kompakt autókban jobb nem kipróbálni, vagy elfér 3 gyerekülés. A törpék kellemes magasan ülnek, jól kilátnak és sokkal könnyebb ki-be tenni őket, amíg ez nem megy maguktól. A 3. sor akkor jön jól, ha elhozod a suliból/oviból a gyerek pár barátját, vagy nagyszülőstül leugrotok Hévízre egy hétvégére. A gyerekek vígan elvannak hátul, mert számukra kényelemes, sőt buli…

  • 2017.10.29. at 11:11
    Permalink

    csodas cikk volt, bar nem ertem miert van az elso 4 bekezdes tele furgonnal, dacsiaval, vianoval meg foleg rinyalassal a 7 uleses egyteruek haszontalansagarol
    objektiv ujsagiras? valaki? speciel senkit nem erdekel, hogy az adott ujsagiro szereti vagy nem szereti az adott dolgot amirol irni kell

  • 2017.10.29. at 11:11
    Permalink

    Nem szeretem,mikor szubjektív értékelést adnak egy autóról.Például:(nem az adott kocsiról beszélek)Túl magas az üléspozíció.Ezt én pont leszarom,mivel 170 mély vagyok.”túl lágy a rugózása”-Nekem viszont még így is túl kemény.Akkor most ez jó,vagy rossz?Az,hogy sokat eszik,és mégsem megy egy autó,már objektíve is hiba.Ilyenre kellene fikázni egy újságírónak.Vagy arra,ha egy autó ugyan jó,de irreális áron.Sok pénzből a hülye is tud autót gyártani,kevésből csak a franciák…

Vélemény, hozzászólás?