Ha nem mondják, fel se tűnne – Mercedes-Benz X-osztály

Meg se próbálom úgy megírni a Mercedes X-osztály hazai bemutatóját, hogy nem említem meg a Navarát, mert ez sajnos kihagyhatatlan. A német prémium már megint egy másik gyártó modelljéből faragott haszongépjárművet, ám tanulva a Citannál elkövetett hibákból, annál most jóval alaposabbak voltak, az X-osztály nem csak egy átemblémázott Navara.

Szinte minden paraméteren változtattak, a hivatalos információk szerint csupán három alkatrész maradt a Navarából.

Mégpedig az első és hátsó kilincsek, valamint a plató nyitója. Ez azért barokkos túlzás, hiszen ott van például a kulcs, amit erős kapufa volt megtartani a Nissantól. Sajnos elég fontos lett volna a prémiumérzet miatt, hogy Mercedes kulcsa legyen, de szerencsére ennél banálisabb hibával nem találkoztunk.

Alapjaiból kezdték újjáépíteni a Navarát, a zártszelvényből készült létravázon is alakítottak itt-ott, főleg a futómű bekötési pontjain változtattak és 7 centivel a nyomtáv is szélesedett. A donormodell csak felsőbb felszereltségi szinten kap tekercsrugókat, a Mercedesnél ez alap, amitől kicsit féltünk, mert a Nissan futása és teherbírása azzal nem volt éppen túl meggyőző[/url]. Az X-osztályban más rugók, lengéscsillapítók és egyéb futóműalkatrészek dolgoznak, a viselkedése teljesen más, mint azt megismertük a Navaránál.

Nincs kellemetlen liftezés, hátul is feszes a rugózás

Kicsit olyan, mintha laprugós lenne, de nincs meg az a fajta rázkódás, amit a hagyományos megoldás a merevtengellyel ötvözve képes előadni. Az X-osztály a pickupok között kényelmesen fut, persze továbbra is merev és képes személyautóktól idegen remegéseket előadni a karosszéria, viszont így is szép munka az, amit a német mérnökök műveltek.

A karosszériaelemek is teljesen másak, bár egyöntetűen kijelenthetjük, hogy kár volt a tanulmányautótól ennyire eltérő formatervet rajzolni. Az eredeti tervek sokkal harmonikusabb képet adtak, a LED-es lámpával körbekerített far pedig igazán egyedi megoldás lehetett volna. Az utaskabinon is szélesítettek, a tetőlemez is más, mint a Navaráé, ahogy az ajtók is. Itt bele lehet látni a donorautót, ha nagyon akarjuk, de nem fontos ezen gondolkozni.

Az X-osztály megjelenése minden pickuppal szemben stílusos.

Nem mintha a Navara csúnya lenne. Az igazi változások odabent történtek, bár, az ülésfűtéssel szerelt modellekben azonnal találkozunk egy ismerős alkatrésszel, a kapcsolóval az ülés sarkán. Nem cikizni akarom, pont nem érdekes, hogy milyen gombbal kapcsolom be az ülésfűtést, de lehet, hogy aki ilyenre vágyik, azt zavarni fogja a minőségbeli eltérés más modellektől.

Nem jellemző, hogy alacsony felszereltségű autóval találkozunk egy bemutatón, mégis sikerült egy egészen mezítlábas modellt kifogni. A három felszereltségi szint a Pure, Progressive és Power, a legelső teljesen puritán, fekete lökhárítós, műanyag kormányos, a második szint már a személyautósabb kivitel. A fehér Progressive tesztautó nem csak kívül, bent is elég egyszerű, ugyanis az alap kárpitok mindenhol műanyagok. Az ajtókárpit felső része valamivel puhább, mint lejjebb, de igencsak egyszerű, ahogy a műszerfal teteje is. Power szinten teljesen más a helyzet, hiszen ezek egy részét bőrbevonat váltja, vagy éppen műszerfaltetejét bőr hatású igazi cérnával varrott, ám csak puhított műanyagból készült burkolat. Ezzel sincs baj, mert amíg nem fogdossuk, elhisszük, hogy bőr, a Progressive viszont így elég puritán, pláne a hatalmas karbonmintás műszerfalborítással. Otthonos, jó az üléspozíció, Power szinten az anyagok is egészen hasonlóak mondjuk egy GLA[/url] szintű Mercedeshez, azért az E-osztálytól[/url] még ez messze van.

Hogy mennyire a magánvásárlókra és a személyautónak használó vállalati vásárlókra koncentrált a Mercedes, teljesen jól mutatja, hogy mennyire nem praktikus az utastér kialakítása. Hogy a hátsó ajtók kárpitja a Navarával ellentétben kapott zsebet, az csak a hátsó utasok kényelmét szolgálja, ám elöl például nehezen, vagy csak macerásan a könyöklőbe tudunk pakolni. Elpazarolták a helyeket, hiszen a kesztyűtartó fölé is kerülhetett volna még egy, a középkonzolon is van egy nagy kihasználatlan rész, és a váltó mögött is sok értékes helyet foglal a szabvány Mercedes irányítópult. Személyautónak szánták, nem munkagépnek, ellenben mégis haszongépjármű, tehát a vállalatok szépen visszaigényelhetik róla az adót.
Az X-osztály legnagyobb Navarából megmaradt alkatrésze a komplett hajtás, hiszen a jelenleg elérhető X 220 d és X 250 d is a Navara 2,3-as soros négyhengeres dízelével hajt. Szépen leszigetelték az utasteret, így nem hallunk belőle túlzottan rossz hangokat, csak magas fordulaton, de nem fontos űzni.

A motor remek, a 163 lóerős kivitel is szépen mozgatja az első prémium pickupot, ám a hatfokozatú kézi váltó kapcsolója nem méltó a márkához.

A 7 fokozatú automata váltó is Nissan termék, bár ma leginkább csak az Infinitikben és a 370Z-ben találkozhatunk vele. Nem rossz, teszi a dolgát, de valahogy nem kerek az összhang, kicsit későn vált, ezen még biztosan dolgoznak majd. A hajtás kapcsolható összkerék, középső és hátsó differenciálzárral, alapáron lejtmenetvezérlővel. Hatékony, ahogy azt már ismertük, ám valódi terepen mégiscsak a legfontosabb, hogy normális gumik legyenek alatta, valami olyasmi, mint amikkel próbálhattuk, ezek keményebb igénybevételt is bírtak volna.

Az X-osztály csak 2018 második felében kap valódi Mercedes hajtást, érkezik ugyanis a márka saját V6-os dízele a szintén saját 7 fokozatú duplakuplungos automata váltóval és az állandó összkerékhajtást biztosító, középső zárható difi nélküli 4Matic összkerékhajtással. Hatékonyságban lehet majd különbség, de vélhetően az átlagos felhasználó ezt nem fogja tudni megtapasztalni.

Az X-osztály a pickupok között valóban prémium érzetűre sikerült, egész más, mint a Navara, a feladatot jól elvégezték.

Az viszont egészen biztos, hogy több csúcsfelszerelt X-et láthatunk majd, mint melósokat szállító fekete lökhárítós munkagépet. Egy SUV még mindig kényelmesebb, de egyik sincs ennyire impozáns és brutális megjelenésű, mint egy pickup.