Ilyen a Mercedes, ami igazából Rolls-Royce

A Mercedes nagyon jól tudta, hogy történelmének legfejedelmibb járműve lesz a 600-as típus. A beszédes W100 kódon 1963 és 1981 között, alig 2677 példányban készített limuzinnak pápák és diktátorok mellett olyan szupersztártulajdonosai voltak, mint John Lennon és Liz Taylor. Hogy mit jelent ma az autó, jól jelzi, hogy Jeremy Clarskon, Jay Leno és a súlyos autómániájáról híres Jay Kay garázsában is van belőle egy.
6.3-as V8-as motorja 250 lóerővel az akkoriban még bőven szuperportkocsis 200-as végsebességig repített, a különbség azokhoz képest, hogy a 600-as az akkori legkényelmesebb autók közé tartozott. Nem kérdés, hogy a Rolls-Royce már éppen V8-as, de még régimódi, különálló sárvédőjű és alvázas Silver Cloudját felülmúlta a legnagyobb Merci.

Bár volt 6,24 méteres és 3,9 méter tengelytávú is, a képeken szereplő autó "csak" 5,45 méter hosszú és 3,2 méter tengelytávú. Formája és a legtöbb megoldása hasonlít a W111-es és W108 as S-osztályokéra, de ez egy nagyon más autó. Nem csak a motorja teljesen más, a nagy erőhöz ultrakomfortos futás is járt. Légrugózás egészítette ki az elöl kettős keresztlengőkaros, hátul lengőtengelyes független Merci futóművet. Mindenét hidraulika mozgatta: az ülések, az ablakok és az ajtók zárása is segédlettel ment már a villanymotorok elterjedése előtt. Létezett részben nyitható tetejű landaulet kivitel is, azokhoz képest ez a sötétbíbor színű darab nem is lenne annyira érdekes, de ennek a története kalandos. Az 1972-es autó látszólag komolyabb karc nélkül átvészelte gazdája, Jack Nicholson legbotrányosabb éveit. 1987-ben szerepelt az Eastwicki boszorkányok című 1987-es filmben, ahol az ördögöt alakító Nicholson szolgálati járműve volt. Ma a Petersen autómúzeum gyűjteményét gazdagítja.