Íme a piac legtakarékosabb autói. Vajon gazdaságosak is?

Kocsmai beszélgetések aduásza az alacsony fogyasztású autó. Megnéztük hát, hogy milyen modellt kell választani ahhoz, hogy valaki biztosan nyerő pozícióban lehessen. Négy liter alatt ma már meglehetősen sok autó fogyaszt, a Citroën Grand C4 Picasso által ráadásul akár hétüléses is van köztük. Legalábbis gyári, vegyes érték szerint. A valóság persze messze nem a szabvány ciklus, de azért valami összefüggés csak van a kettő között. A 3,5 liter alatti étvágy viszont valóban ritkaság, ezen modelleket gyűjtöttük össze néhány alapvető műszaki adatukkal és listaárukkal az alábbi táblázatba. Melléjük, illetve alájuk pedig (dőlt betűvel szedve) alternatíváikat, a nem feltétlenül annyira szerény étvágyú, de olcsóbb verzióikat is betettük. Természetesen azonos felszereltséggel, hogy egyértelműen látható legyen, mibe kerül a szerényebb fogyasztás. Nem mindenhol szerepeltettünk alternatívát, ugyanis a hibrideknek nincs minden esetben hagyományos megfelelőjük, előfordul, hogy azok extra szolgáltatást, például összkerékhajtást is adnak, így esetükben értelmetlen lenne spórolási felárról, illetve megtérülésről beszélni.

Leginkább kisautók, illetve hibridek sorakoznak, ám a Ford Focus és a lényegében azonos motorral hajtott Volvo V40 által alsó-középkategóriás is szerepel a leginkább spórolós modellek sorában. A legtakarékosabb (a konnektoros hibridek kalkulált értékeivel nem számolva) 3,2 literes értékével a Kia Rio 1.1 CRDi ECO. Az Opel Ampera ugyanis nem a táblázatban látható 1,2 liternyi benzinnel tesz meg 100 kilométert, hanem egy teljes töltéssel és 1,2 liternyi benzinnel, utóbbit égetve pedig nem túlzottan takarékos.
A hibrid Citroën DS5 HYbrid4 által viszont nagyautó is van a 3,5 liter/100 km alatti ligában, ráadásul külső töltés nélkül és összkerékhajtással. Ha pedig a 3,1 literes értékével és 333 lóerős dupla turbós V6-os benzinesével egyaránt mesés értékeket felmutató Porsche Panamera S E-Hybriddel is kalkulálunk, még bizony luxusautó is akad a célérték alatti étvággyal. Viszont nem kérdés, hogy utóbbi étvágy ugyanúgy mese habbal, mint az ugyancsak konnektorból tölthető Toyota Prius 2,1 literes értéke.
Ami viszont fontosabb, hogy tömegmodellekből is vannak 3,5 liter alatt fogyasztók. Citroën C3, Ford Fiesta és Focus, a spórolásbajnok Kia Rio, Opel Corsa, Peugeot 208, Renault Mégane, SEAT Ibiza, Skoda Fabia egyaránt választható kifejezetten takarékos motorral. Nem kérdés, hogy dízelmotorral, így az alapverziókhoz mérten jellemzően tetemes felárral. Nos, megnéztük, hogy a teljesítményben közel álló benzinessel - azonos felszereltséggel - milyen felárért mérik az egyes márkák az aszkéta üzemet. Meg persze azt is, hogy a gyári fogyasztási normák szerint milyen futással térül az meg. Sokan ugyanis szkeptikusak a takarékos autókkal, drágának, drágán javíthatónak tartják a dízeleket. Ebben természetesen van igazság, vásárlás előtt ezért mindig érdemes kalkulálni.

Röpködnek is az akár egymilliós dízelfelárak. Bizony, ilyen is van, például a VW-konszern kisautóinál. Viszont bő százezer kilométeres futással még az is meg tud térülni. Még hosszabb, de azért belátható távú az Opel Corsa dízelének megtérülése. A Ford Focus esetén az Év Motorja díjas 1.0 EcoBoost katalógusértékével ugyancsak sakkban tartja az 1.6 TDCi-t. Gyakorlatilag azt a motort, ami a Volvo V40 esetén alig több mint 80 ezer kilométer alatt kitermeli felárát. Nem nehéz kimatekozni, hogy aki kétszer ennyit megy, az pontosan a felárat spórolja meg, annyit termel számára vissza a takarékos üzem. Az már bőven elegendő lehet egy komolyabb felújításra, kettős tömegű lendkerékre, turbócserére is, de olyan távon amúgy még egyikre sem kell számítani.
Hasonlóan barátságos a Renault Mégane 1.5 dCi-jének 67 460 kilométeres megtérülési távja, a fogyasztási és árbajnok Kia Rio pedig 52 910 kilométeres dízelmegtérülésével újabb elsőséget mutathat fel. Érdekes példa a Citroën C3-asé, ha alapdízelét a belépő benzinessel versenyeztetjük, akkor nem reális, manuális váltóval 288 095, a drágább, de takarékosabb robotizálttal 239 418 kilométeres megtérülést kapunk. Esetükben nyilván nem éri meg a gázolajos verzió. Ha viszont erősebb motorra vágyunk, az 1.6-os benzines helyett akár a 92, akár a 115 lóerős 1.6 e-HDi is igencsak jó választás, azok felára 51, illetve 85 ezer kilométer alatt visszajön a cikk írásakor érvényes, átlagosan 409 forintos benzin- és 420 forintos gázolajárral.
Mint az látható, a drága, de spórolós dízel- vagy hibridverzió akár jó befektetés is lehet annak, aki tényleg sokat megy. Ha pedig valaki igazán olcsón kíván autózni, kevéssé érdekli a menetdinamika, nem zavarja a csöppnyi dízel – még a leginkább aszkéták között sem jellemző – háromhengeressége, az vegye a Kia Riót, 7 év/150 000 kilométer garanciát is kap hozzá a legtakarékosabb és a legolcsóbb aszkéta dízel címek mellé.