Jó egy gyors körre? Opel Astra GTC 1.6 Turbo Sport teszt
Opel Astra GTC 1.6 Turbo Sport teszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Az új Astra háromajtós, GTC változata 1,6-os turbómotorral vendégeskedett nálunk. Bár 180 lóerős, megjelenése sokkal dinamikusabb, mint motorja, remek futóművének köszönhetően így is majdnem élményautó.
Már az előző Astra háromajtósa is kifejezetten dinamikus kiállású volt, de az újjal tökélyre vitték a sportosan terpeszkedő kisgömböc-dizájnt, nincs rajta semmilyen felesleges sallang. A vaskos tetőoszlopok miatt nem egyszerű kilátni, előrefelé a visszapillantó tükör fölé helyezett, elektronikus érzékelőket tömörítő, szokatlanul nagy méretű egység is korlátozza a kitekintést
Ha a Füttyös (Ő a Gyuri, a Gyuri, a Füttyös Gyuri, Aki fütyül a történelemre, De naponta újabb hírekkel teli Napilapokkal csap a fenekekre) még élne, egész nap GTC-k popóját csapkodná összetekert napilapjával, elismerő füttyögés közepette
Biztosan lesz, aki nem ért egyet, de a háromajtós, azaz GTC Astra szerintem bizony bitang jól néz ki. Széles, lapos, oldalról pedig formás, mint egy filézőkés, pillanatnyilag talán nincs is szebb háromajtós a piacon ebben a kategóriában. Jellegét tekintve a Megane RS-re emlékeztet, de azt kicsit elrontja az egyen Renault-orr, ez viszont nemcsak méreteit, hanem csomagolását tekintve is kompakt. Prédára leső hiúzként lapul az úthoz, csak mancsai nőttek kicsit nagyra: dakarsárga tesztautónk 235/45-ös Dunlop SP Winter Sport gumikat viselt 19 colos felniken, a tél közepén! Persze nem a téli gumi jogosságát vitatom, de mi lesz tavasszal? Húsz coll, netán huszonegy?
Minőségi műanyagok és bőrözés, szemnek és kéznek egyaránt kellemes utastér. Remek tartást adnak az első kagylóülések, a hátsó üléssor passzentos, bejutni nehéz, de a szélső helyeken átlagtermettel nincs gond a helykínálattal. Magas vagy testes barátainkat azonban lehetőleg ne kínozzuk hátraültetéssel. Titkos tipp a sportos futároknak: GTC kiszedett hátsó ülésekkel, lerácsozva, haszonjárműnek vizsgáztatva
Ezekkel a feltételekkel nem lennék a GTC tulajdonosa, de gumiszerelője vagy beszállítója annál inkább. Gondoljunk csak bele, alsó-középkategóriás autóról beszélünk, már maga a méret beszerzése is agyrém, és akkor az árcédulára még rá se néztünk. De tegyük fel, hogy Opelék kisakkozták a tervezőasztalon: kisebb keréken egyszerűen nem nézne ki ilyen jól a GTC, ebben az esetben nincs mit tenni a nyáron egyébként 20 collra növekvő felni ellen. Nyilván ez is kellett ahhoz, hogy ne tűnjön öncélúnak az Opel történetének eddigi legszélesebb sárvédőíve. És nem is tűnik, minden oldalról muszkliktól duzzad, lapos, hegyes orrával álló helyzetben is hasít, és olyan feneke van, hogy legszívesebben beleharapnék. Két érthetetlen részletet találtam, a parányi tetőspoiler két szélén levő fekete plexi-kiegészítéseket, de biztosan jelentős turbulenciát simítanak el jelenlétükkel.
Korrekt munkahely, ismerős Astra-műszerfal néhány sportosítással, például a középkonzol világos betétjével. A kormánykerék lehetne kisebb, a navigáció meg igazán ismerhetné Mátraszentistvánt
Masszív, nehéz ajtók nyílnak az utastérre, jól tartó, de azért nem kényelmetlenül szűkös félkagyló-ülésekbe huppanunk. Minden kézre áll, passzentos a hely, de nem annyira, mint mondjuk nemrég a BMW 116d-ben. Az ülések és a kormánykerék is nagy távlatokban mozgathatók, sokféle alkathoz be lehet igazítani a kényelmes pozíciót, bár azért megnézném, hogy egy száz kilogramm feletti pocakos lakatos miként nyúl hátra a biztonsági övért. Még 65 kilós ropitesttel is komoly tornamutatvány a jobb ülőgumó enyhe megemelése, majd a kapálózás hátra, mivel az ajtó hátsó vége 177 centis magasság esetén jóval az ülés mögé esik.
Érezhetően nőtt az utastéri pakolóhely-kínálat az előző Astrához képest, ez rá is fért
Míg a Merivában nem tetszettek a súlyos kezelőszervek, itt abszolút helye van a kemény kezet igénylő váltónak, a súlyozott pedáloknak, a kormányszervo hangolása abszolút pozitív. Bicskakulccsal és kuplungkinyomással indul a motor, melynek zajszintje még a mérőműszer szerint is meglehetősen visszafogott - aki a formához méltó kipufogóhangra vágyik, az cseréltessen dobot. Gázfröccsre engedékenyen felpörög, a turbólyukat úgy betemették, hogy még hivatásos árokásók sem tudnának rámutatni. A négyhengeres 1,6-os turbó hivatalos teljesítménye 180 lóerő, de ezt nagyon jól leplezi az autó. Őszintén szólva a gyorsabb gázreakciókat leszámítva semmivel sem érződik erősebbnek, mint Almerám régi 1,8-as szívó konstrukciója, ami viszont alacsony fordulaton érezhetően nyomatékosabbnak tűnik.
Sportos háromajtós a GTC - így a hátsó légterelő sem hiányzik róla, bár utóbbi csak jelzésértékű, és oldalsó plexibetétjei is furán hatnak
A 130 km/h-nál hatodik fokozatban háromezret forgó főtengely láttán már sejtettem, hogy nagy spórolást nehéz lenne bemutatni, úgyhogy nem is próbálkoztam ezzel, vezettem saját, motorféket és nyomatékcsúcs-kihasználást előnyben részesítő stílusban, viszonylag sok kapcsolással. Végül 9,8 l/100 km-en állapodott meg a kompjúter, pedig a megtett kilométerek több mint felét ezúttal autópályán gyűjtöttem, bár az is igaz, hogy a mátrai kanyargás is sokat kivett a tankból. Cserébe igencsak élvezetes volt, még úgy is, hogy maga a motor hozta az elvárhatót, de különösebb örömködésre nem késztetett. Sajnos az egyre szigorodó EURO-előírások árát nem közös valutában, hanem egyre lélektelenebbnek tűnő motorokkal kell megfizetnünk, még akkor is, ha napjainkban jóval kisebb egységektől kapunk egyre nagyobb teljesítményeket. [BANNER type="1"]
A mégis feltámadó vigyorgást az Insignia OPC változatából átvett Hi-Per-Strut elnevezésű speciális első futóműnek köszönhetjük, a Focus RS függőcsapszeges megoldására emlékeztető elrendezéssel a GTC simán és rezzenéstelenül esik neki a kanyaroknak, és az ív egészét minimális oldaldőléssel küzdi le. Ez az utastérben ülve is jó érzés, lehet úgy dinamikusan autózni vele, hogy közben az utas reggelije sem végzi a kárpiton. Apropó utasok: 180 centis sofőr mögött 16 centiméter lábtér marad hátul - bár jobb fenntartásokkal kezelni a hátsó ülést, azért azt nem hallgathatjuk el, hogy az Astra kombijában azaz a Sports Tourerben sincs nagyobb tér hátul.
Háromajtós kompakthoz mérten az alapesetben rendelkezésre álló 380 literes csomagtér is igen tágas, ülésdöntéssel pedig egy köbméter felett garázdálkodhatunk. A raktérpadló kétféle magasságban is rögzíthető, küszöbmentesség és magas csomagtér között lehet választani
Sport üzemmódban vérpezsdítő vörösre vált a háttérvilágítás
Menet közben pedig kiviláglik, hogy bizonyos esetben teljes értelmet nyernek a 19-es kerekek. Ilyen eset a kiváló minőségű hazai úthálózaton történő közlekedés, a hatalmas gumik segítségével könnyebben evickélhetünk át a legváltozatosabb formájú és méretű kátyúk felett is egészen addig, amíg nem kapjuk el rosszul valamelyik szélét, mert akkor jöhet az elején említett, anyagilag megerőltető gumicsere. A vicc kedvéért érdemes lett volna felszerelni a csomagtartó alsó traktusában eldugott mankókereket, de hát kinek van kedve mínusz ötben kerékcserével viccelődni...
A középkonzolt kevesebb gombbal is megoldhatták volna, de azért látni a fától az erdőt
Jó vele menni, jó ránézni, apróbb gyengeségeit meg lehet bocsátani, de azért ez nem egy józan közlekedési eszköz, amit ára is tükröz
Egy szellemes megoldás: a csomagtérajtó a jelvényen belüli nyomásra nyílik
[BANNER type="1"]
Fogyasztása alapján tippelhető, hogy 1,6 T, de teljesítményre nem tűnik 140 lóerőnél erősebbnek a 180 lóerős turbómotor
Mivel a GTC-t még valós piaci színre lépése előtt kaparintottuk meg, végleges árlistáját még mi sem láttuk, így megpróbáljuk a rendelkezésre álló adatokból megtippelni, mennyibe is kerülhet ez a sárga szépség. Az ötajtós Astra Sport kivitele ezzel a motorral, kézi váltóval 5 705 000 forint. Három ajtóval körülbelül 300 ezer forinttal kerül többe, legalábbis ezt ígérték a bemutatón, azaz 6 milliónál járunk. És bár nem mondanánk szegényesnek a GTC-hez kapható Sport felszereltség tartalmát, de azt sem, hogy ne lenne több lehetőség az extralistáról. Az ugyanis szinte végtelenül hosszú, továbbá vannak cuccok, amiket csomagban olcsóbban adnak, mintha egyenként szednénk össze őket. A tesztautó legoptimistább becslések szerint is legalább 7-800 ezer forintnyi opcionális felszerelést tartalmazott, de például a sávtartó automatika adathiány miatt nincs benne a végösszegben. Ezért aztán könnyen előfordulhat, hogy reálisan már inkább 7 millió fölött jár a próbált háromajtós ára. Ezen sokan csak mosolyoghatnak, hiszen a hasonló formájú Renault Mégane Coupé esetén bő egymillióval olcsóbb a szintén 180 lóerős, de 2,0 literes turbós benzines. Igaz, annak nem ilyen a futóműve, sőt, voltaképp semmije sem ilyen...
Zárszóként kijelenthető: szerethető kis autó a GTC, ezért lebeszélni senkit sem fogok a megvételéről, de aki nem csak külcsínt, hanem igazi vadállatot szeretne, annak azt javaslom, hogy várja meg a Genfben bemutatkozó, 280 lóerős OPC-t. Akit pedig levett a lábáról a sárga, háromajtós turbó Astra, annak - és természetesen mindenkinek, aki szereti - küldöm ezt a számot.