Jó karban lévő ötvenes – a McLaren-sztori

Az MP4-28-as január végi bemutatásával a McLaren megkezdte 50 éves születésnapjának méltó ünneplését. Hogy a Hamiltont elveszítő F1-csapat győzelemmel tisztelegne a múlt előtt, az nem túl valószínű, de jön a P1, az ígéretek szerint úgy pályán, mint közúton tökéletes szupersportautó, s így folytatódhat a brit ikon 1963 óta íródó sikersztorija. Egészen pontosan szeptember 2-án lesz félévszázados a McLaren, hiszen az új-zélandi, akkor 26 esztendős Bruce McLaren - egy dél-londoni kis műhelyből - 50 évvel ezelőtt azon az őszeleji napon hívta életre a Bruce McLaren Motor Racing Limitedet. Az ambiciózus és karizmatikus versenyző-tervező keze alá öten dolgoztak - ma több mint 2000 munkatársa van a cégnek. A Forma-1-ben 1966-ban debütált a McLaren, s azóta 12 egyéni és 8 konstruktőri vb-címet, továbbá 155 pole pozíciót és 182 futamgyőzelmet szerzett az autósport királykategóriájában. Egyéniben utoljára Lewis Hamilton hozott dicsőséget a csapatban 1998 óta nyeretlen, ezzel együtt a Ferrari és a Williams mögött a harmadik (az egyéni trófeákat tekintve második) legeredményesebb McLarennek.

Kezdetben, a 60-as évek második felében a cég két fronton űzte az ipart: a Can Am sorozatban Bruce McLaren és Denny Hulme a Chevrolet-motoros M6A, M7 és M8-as masinákkal dominált, míg 1966-tól már az F1-ben is részt vettek, és az első győzelmek 1968-ban a Cosworth-szívű M7A szivarral jöttek. Emellett több kiscsapatot is elláttak kasztnival, beindult a bolt. De jött a feketeleves: 1970. június 2-án egy goodwoodi Can Am-teszten az alapító életét vesztette, s a tragédiát két év sikertelenség követte.
Teddy Mayer vette át az irányítást, s már az ő nevéhez fűződik az 1974-es első vb-cím az F1-ben. Plusz a Phillip Morris-féle Marlboro szponzori beszállása - a dohányosok egészen 1996-ig támogatták az így piros-fehér McLarent. Emerson Fittipaldi úttörő győzelmét James Hunt duplázta meg 1976-ban - a Niki Lauda és a Ferrari elleni drámai csatát megörökítő Rush című filmet - minő véletlen - szeptembertől játsszák majd a mozik.
A nyolcvanas évektől Ron Dennis lett a főnök, s a wokingiak ebben az évtizedben élték virágkorukat olyan legendás bajnokokkal, mint Niki Lauda és Alain Prost, John Barnard sztármérnökkel és a (turbós V6) Porsche-motort takaró TAG-háttérrel. Dennis és Barnard John Hogannal és Teddy Mayerrel alkotta a négyes projektet, innen az autók máig tartó MP4 (Marlboro Project 4) kódja. Az MP4-2 váza volt az első szénszálas konstrukció a motorsportban.
Ayrton Senna és a Honda leigazolása is fényes szériába torkollott a 80-as évek végétől, 1998-ban például Prost professzor és brazil kollégája/riválisa a 16-ból 15 versenyen végzett az élen. A Mercedes-éra 1995-ben kezdődött, s ugye azóta is a német óriás motorját használja a McLaren. Azóta csak Mika Häkkinen és a tavaly a Mercedes gyári alakulatához átszerződő Hamilton repítette a csúcsra a McLarent, amely időközben utcai autók építésébe is fogott.
Az első gyümölcs az 1993-as F1 - 6 literes, több mint 600 lovas, percenként maximum 7500-at forgó, BMW-féle V12-es motor középen, szénszálas váz, olyan szerény anyagok bevetése, mint magnézium, titánium és arany, tervezés mindenféle kompjútert nélkülözve -, s ez a brutális erejű, alig 1,1 tonnás, 6 gangos manuális váltóval (és egyedi Kenwood hifivel) szerelt szupersportautó 1998-ban elhódította a világ leggyorsabbjának dukáló címet a limiterrel 372, azt kiiktatva és 8300-ig gyilkolva 391 km/h-s csúcssebességével. Százra alig több mint 3, kétszázra 9,5 mp alatt sprintelt, nem volt lassú, no. Csak a Bugatti Veyron nyomta le 2005-ben, viszont az 16 hengerrel és 4 turbóval hasította át a 400-as álomhatárt. Szívóként máig az F1 a rekorder. Összesen 106 példány készült belőle.
2003, SLR (Sport/Light/Racing, roadsterként 2007-től), a Mercedesszel együttműködve. Ez már egy másik műfaj volt, de azért szintúgy nem csiga a kompresszoros V8 5.4-es blokknak hála. A 600 lóerő feletti teljesítmény maradt, az 1,7 tonnás tömeg bezzeg messze túlszárnyalta az F1-ét. A 100-as sprint 3,8 mp-ig tartott, 300-on túlküldeni sem volt művészet, s ez is ért egy rekordot, a legfürgébb automata váltós autó rekordját. Az SLR-t pályán puhasággal vádolták, amire a McLaren egy 722-es limitált szériával válaszolt. Ennek AMG-tuninggal 650 lóerős és 800 Nm nyomatékú motorja, fejlettebb aerocsomagja, ültetett, keményebb futóműve volt, továbbá méretesebb féktárcsái és könnyített könnyűfém kerekei is. Százra 3,6 mp alatt ugrott, végsebességre 337 km/h-t bírt. Az SLR-ből 3500-at terveztek eladni, ám jó, ha a fele meglett.
A 2009-ben bemutatott és 2011-től forgalmazott MP4-12C-vel a McLaren visszatért a házon belüli legózáshoz - szokás szerint nem csekély mennyiségű szénszálas anyag és alumínium felhasználásával. És még a motorhoz sem kértek külső segítséget, azaz első ízben a hajtásról is maguk gondoskodtak. A motor 8500-ig pörgethető 3,8 literes, duplaturbós V8-as 600 lóerővel és ugyanannyi Nm nyomatékkal, a váltó 7 fokozatú kétkuplungos automata, a tömeg pehelysúlynak számító 1,3 tonna, a technika nem meglepő módon zömében Forma-1-es, lásd kanyarban az ívbelső hátsó kerék fékezése az alulkormányzottság kiküszöböléséért... A 100-as sprintidő 3,2, a 200-as 8,9 mp. Satufék 100-ról 30 méter...
Tavaly ősztől kapható a (kupénál népszerűbb) Spider, és persze némi motorerősítéssel (+25 LE) is frissítettek a britek. A HS (High Sport, kvázi GT3-as versenyautó rendszámmal) még durvább tuningot kapott - és mindösszesen 5 példányban szerelték össze. Nem volt még szó árakról, de ez nem is az a liga, ahol érdemes volna egyáltalán említést tenni ilyen bagatell tényezőkről. (Igen, a fogyasztás is ide tartozik.) És elérkeztünk a jelenhez, amelyben a McLaren már javában teszteli a 2012-es Párizsi Autószalonon prototípusként már leleplezett P1-et. Ami nem is szuper-, de hiperautó lesz 800+ lóerővel, KERS-szel és félelmetes aerocsomaggal. Egy mondat erejéig mégiscsak térjünk ki az anyagiakra - becslések szerint 700 ezer angol font, több mint 230 millió forint lehet majd az ára. Ahogy Ron Dennis mondta: "A Mclaren-örökség nap mint nap formálódik. A történet elejét Bruce McLaren írta, de a legenda folytatódik. Én is csak egy fejezet vagyok a könyvben, s azt akarom, hogy mások is jöjjenek és írják meg a maguk fejezetét."