Aukciókon kívül szinte nem is kapható 250 GTO, a vételár felső határa a csillagos ég
A Ferrari 250 GTO olyan autó, melyről szinte csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Hogy miért, arra bizonyíték a következő rövid felsorolás, kiragadva néhány eredményt a típus pályafutásából. A GTO zsinórban háromszor nyerte meg az
FIA GT nemzetközi bajnokságát (1962 és 1964 között),
Tour de France diadal 1963-ban és 1964-ben,
Tourist Trophy Goodwood győzelem 1962-ben és 1963-ban,
Nürburgring 1000 elsőség 1963-ban és 1964-ben, továbbá több kategóriagyőzelem a
Targa Florio (1962, 1963, 1964) és a 24 órás
Le Mans-i (1962, 1963) versenyeken. Páratlan lista ez, és a Ferrari márka rajongóitól nem túlzás, hogy minden idők leghíresebb maranellói modelljének tartják a 250 GTO-t, amely idén ünnepli 50 éves jubileumát.
3,0 literes, közel 300 lóerős, Colombo-féle V12-es motorral szerelték az autót, az üzemanyag-ellátásról hat Weber porlasztó gondoskodott
Az 1950-es végén Enzo Ferrari kérésére
Giotto Bizzarrini, a Ferrari gyár mérnöke a 250GT SWB sportkocsi alapján, Superamerica karosszéria felhasználásával fogott hozzá az "öszvér" GTO tervezéséhez, amely első próbálkozásra bizony megbukott. Le Mans-ban az eleje nagy tempónál elemelkedett a talajtól, szerénynek mondható volt a 250 km/h körüli végsebesség, így a gorombaságáról híres Enzo Ferrari elégedetlenségének adott hangot. Az ajtócsapkodások után Bizzarrini és segítője, Carlo Chiti távozott, a projektet pedig a fiatal
Mauro Forghieri és a karosszérialakatos mester, Sergio Scaglietti fejezte be. Még 1961-ben elkezdődött a versenyautók összeszerelése, és a 250 GTO a ’60-as évek közepéig futószalagon szállította a trófeákat. A típusjelzéssel kapcsolatos legenda, hogy 1962-ben, Amerikában állítólag adminisztrációs hiba történt: a 12 órás Sebring futamra szóló jelentkezési lapon 250GT O szerepelt szóközzel (az O olaszul Omologato, ami arra utalt, hogy ez egy homologizált GT), és ezt írták át véletlenül GTO-ra. Enzo Ferrarit ez nem érdekelte, ő sokkal jobban aggódott azért, hogy az FIA a versenyzéshez 100 példány építését kérte, de Ferrari ennyit nem akart gyártani, így végül az olaszok kilobbizták, hogy a GTO voltaképpen a 250GT SWB korszerűsített változata.
Legtöbbször így láthatták az ellenfelek
A Ferrari-tudorok a mai napig vitatkoznak azon, hogy összesen 36 vagy 37 darab 250 GTO készült-e Maranellóban, a nyilvántartás a sok át- és összeépítés miatt sajnos zűrzavaros, de az biztos, 2011. augusztus 21-én, a kaliforniai
Pebble Beach Concours d’Elegance veteránautós szépségversenyen annyi Ferrari 250 GTO lesz egy helyen, ami túlzás nélkül történelmi pillanatként definiálható jelenségnek számít majd. A szervezőiroda az összes nyilvántartott GTO tulajdonosnak, köztük a két erősebb motorral szerelt 330 GTO birtokosoknak meghívót küldött az 50 éves jubileumi kiállításra, és a tulajdonosok több mint fele már jelezte részvételét.
