Kék színben is szürke a Skoda Fabia

Sokan azt mondják, külsejét tekintve az első Fabia után visszalépés a második generáció, mert az új nem olyan stílusos, hiába tűnik komolyabbnak. Nem tudom, nekem ez a kategória nem arról szól, hogy egyéniségeket keressek, arcoskodni ott a MINI, például a szimmetrikus ajtós Clubman, a papagájokat megszégyenítő színválasztékot felvonultató Citroën DS3, vagy éppen a puritanizmus és a luxus furcsa olasz keveréke, a Lancia Ypsilon. Egy Skoda legyen funkcionális, használható, mert ez a dolga, és mivel a csehek rászoktatták a népet a jó minőségre, hát ez is rajta van az igényeim listáján. A kvázi majdnem alapot jelentő Ambiente kivitelben kapott tesztautó néhány extrának köszönhetően nem csak belül, de kívülről nézve is szerethetőbb arcát mutatta, köszönhetően a 16 colos könnyűfém felniknek, vagy éppen a fekete tetősínnek, amely kereken 50 ezer forintos tétel.

Nem tudom, mit mondanak a statisztikák, de úgy vélem, aki kombi mellett dönt, annak elsősorban nagyobb csomagtérre van szüksége. Az ötajtóshoz képest a Fabia Combi remekel, mert közel 200 literrel fejeli meg alaphelyzetben a normál raktér kapacitását, ám a praktikusságát rontja, hogy nem hozható létre teljesen sík felület, amikor ledöntjük a hátsó üléseket. Az üreg egyébként kellően mély, hasznosak a kerékdobok mögötti szeparált oldalsó tárolók, a vaskos lökhárító miatt viszont kissé magasra kell emelni a csomagokat, és jól jönne egy koptatócsík, amely védené a pakolásnál sérülésveszélynek kitett, fényezett felületet – ez utóbbi akár házilag is, olcsón pótolható.

Az utastérre talán a korrekt szó a legtalálóbb, de azért nézzünk kicsit a színfalak mögé. A „zsíros felületű” műanyagokkal kibélelt kabin szándékosan kelt olcsóbb hatást, mint a házon belüli konkurensnek minősülő VW Polo, és ez olyan apróságokon is lemérhető, mint például a tetőkapaszkodókból kispórolt csillapító rugók. A manuális Climatronic légkondicionáló feláras, akárcsak a műszerek közötti információs - Skoda-nyelven Maxi-DOT - kijelző, és 62 ezer forintért kötelező megrendelni a kis bőrcsomagot, amellyel a kellemetlenül csúszós plasztik burkolat helyett jó fogású anyag kerül a kormányra, a váltógombra, valamint a kézifékkarra. Pakolóhelyekből nincs hiány, az ajtózsebet elöl kiszélesítették egy félliteres palack könnyed befogadására, és szintén jó szolgálatot tehet a dupla kesztyűtartó. A könyöktámaszban (32 500 Ft) is elfér néhány apróság, igaz, a kényelemfokozó eszköz miatt körülményessé válik a kézifék elérése – ha nincs rá szükség, érdemes felhajtani.

Tesztcsapatunk átlagos alkatú tagokból áll, így a férőhelyekkel senkinek nem volt különösebb gondja, a Fabiában - méretéhez képest - nem kell szorongani, de a hátsó sorban megszokást igényel az ülések egyszerű kialakítása, formázása. Már nem emlékszem melyik VW-csoportos sajtótájékoztatón hallottam a kezelhetőségérzet műszót, amelyet rendre a minőségérzettel együtt emlegettek az előadók. Nos, minőség szempontjából vitathatatlanul tisztes iparos munka ez a Skoda is, amely nem csörög, nem zörög, és egy percig sem gondolnám, hogy a tartósságával gondok lehetnek – de ezt majd Önök fogják megerősíteni, netán éppen cáfolni a használói véleményekben. A kezelhetőséggel azonban nem tudtam mit kezdeni, mert semmi különöset nem vettem észre, a Fabiában a németes logikusság, illetve a gyártói szabványhoz igazodó részletesség uralkodik - a megszokott apró kifogásokkal -, a hangulat pedig nem túl vidám, a kontrasztos kárpitozás ellenére sem.

Az 1.6 CR TDI dízelmotor 105 és 90 lóerővel kelleti magát, a tesztautóba az utóbbi került. Morgó hangjával és finom rezgésével mindig tudatja az utasokkal, hogy nem egy kifinomult, mondjuk a legújabb trendhez igazodó 1.2 TSI benzines erőforrás, ráadásul a vezetőt szereti lefulladásokkal ijesztgetni. Tapasztaltam már ilyet korábban is, a Volkswagen Golf Plus tesztje során ugyanilyen asztmás rohamokat produkált ez a motor, és a váltó ugyanúgy nem kapott hatodik fokozatot. Őszintén szólva, az áttételezést most olyan hosszúra vették a cseh mérnökök, hogy nem is hiányzott az extra gang, de ezzel a nyúlós karakterrel a rugalmasságnak is keresztbe tettek, mert a számok ellenére egyáltalán nem a robbanékonyság szobra a dízel Fabia Combi. A lendülethez a váltóval, sűrű kapcsolásokkal kell bűvészkedni, de a könnyed kuplunggal ez nem probléma, és maga a sebességváltó sem rossz, maximum a kar határozatlan mozgására lehet panasz. A városból alig kimozdulva, reggel és délután a dugókban őrlődve csak pislogtam a 4,2 literes ígért átlagfogyasztásra a katalógusban, ehhez képest még a 6 litert is meghaladta a váltott vezetőkkel mért átlagunk.

1,2-es dízellel már 4 millió Ft alatt beülhetünk a Fabia Combi Classic kivitelébe, míg az Ambiente komfortszint ezzel a motorral 4,5 millióra emeli a beugrót. Hogy az átlagos igényekhez igazított autónk legyen - alapvető biztonsági (ESP) és kényelmi (klíma) berendezésekkel -, nagyjából újabb 500 ezer forint elköltésére van szükség, de az 5 milliós sávban, ahová ez a Skoda szép csendben felkúszott, már egy méretosztállyal nagyobb modellekkel is szemezhetünk. A választást Önökre bízzuk, de szerintünk aki a puttonyos Fabia mellett teszi le a voksát, nem dönt rosszul.