Ki a legsikeresebb F1-es versenyző a raliban?

Az autóversenyzés hőskorában nem voltak még külön pálya- és raliversenyzők, és igazán a két szakág nem is nagyon különbözött egymástól. Az ötszörös Formula–1-es világbajnok, Juan Manuel Fangio például 1934-ben egy Ford A-modellel raliversenyzőként kezdte pályafutását és csak később lett a versenypályák legyőzhetetlen királya.
A kétszeres világbajnok Jim Clark, akit sokan minden idők legjobbjának tartanak, 1956-ban szintén raliversenyzőként kezdte pályafutását. Tulajdonképpen, amikor elkezdett versenyezni, nem is tudta, hogy létezik más autósportszakág, de amikor már befutott pályaversenyző lett, akkor is szívesen ralizott. Végül is mindegy volt neki, csak hajtson alatta valami.
Később is akadtak olyan Formula–1-es versenyzők, akik kipróbálták magukat a raliban. Derek Warwick és Martin Brundle is rajthoz álltak raliversenyen, mint ahogyan Mika Häkkinen, Keke Rosberg, Mika Salo is tette. A Monte-Carlo Ralin Alex Caffit láthattuk raliautóban, a hétvégén pedig Robert Kubica indul egy olasz területi bajnoki futamon. Ők azonban csak kedvtelésből raliztak (talán Kubica az, aki tanulni szeretné a szakágat, hogy később a raliban is sikeres lehessen). De voltak olyan Formula–1-es versenyzők, akik komoly eredményt értek el a raliban.

Ha csak a puszta eredményeket nézzük, akkor Kimi Räikkönen a negyedik legsikeresebb. Ő 2009-ben indult először raliversenyen, sőt, vb-futamon is. Eddig összesen 12 rali vb-futamon állt rajthoz, amelyből öt alkalommal szerzett pontot, a legjobb eredménye pedig a Török Ralin elért ötödik hely volt. Räikkönen tavalyi szereplésén lehetett a legjobban lemérni, hogy milyen nehézségekkel jár a szakágváltás, még akkor is, ha valaki Formula–1-es világbajnok és a lehető legkomolyabban veszi a raliversenyzést. Szerencsére az idén is láthatjuk őt a rali vb-n, és talán a második szezonjában már felül tudja múlni tavalyi eredményét.
A harmadik legsikeresebb szakágváltó Stéphane Sarrazin. A francia versenyző ugyan nem zavart sok vizet a Formula–1-ben, hiszen egész pályafutása alatt mindössze 31 kört tett meg, amikor a 99-es Brazil Nagydíjon a Minardiban helyettesítette a sérült Luca Badoert. Ez után négy éven keresztül volt a Prost majd a Toyota tesztpilótája. Később sikeres sportautó versenyző lett. 2004-ben váltott a ralira és mindjárt első évében három vb-futamon is rajthoz állt a Francia Autósport Szövetség támogatásával. A Catalunya Ralin a negyedik helyen ért célba, ami után a Subaru gyári csapata leszerződtette őt. Így Sarrazin lett az első és máig egyetlen egykori Formula–1-es versenyző, aki gyári szerződést kapott a rali vb-n. A 2005-ös Korzika Ralin Sarrazin megismételte a negyedik helyezését. Mellesleg francia ralibajnok is lett, az elmúlt három évben pedig, amióta az IRC-sorozatba számít a Monte-Carlo Rali, két negyedik és egy harmadik helyet tud felmutatni. Sarrazin jelenleg a Peugeot gyári versenyzője és egyaránt indul Le Mans-ban illetve az IRC-n, amivel a jelenleg aktív versenyzők közül a leguniverzálisabb.

A legtöbb Formula–1-es szurkolónak nem sokat mond Leo Kinnunen neve. A finn versenyző 1974-ben hat futamon próbált indult a Formula–1-ben a nem túl versenyképes Surtees-zel, végül csak a Svéd Nagydíjra kvalifikálta magát, de azt a versenyt sem tudta befejezni. Sarrazinhez hasonlóan ő is gazdag sportautó karrierrel rendelkezik, a Porsche-csapatban több tucatnyi győzelmet aratott. 1973-ban, mielőtt a Formula–1-be került volna, csapatával megszerezte a sportautó világbajnoki címet. Ugyanebben az évben indult az 1000 Tó Ralin is, ahol Timo Mäkinen és Markku Alen mögött a harmadik lett.
Az általunk második legsikeresebbnek talált szakágváltó Kinnunenre még ráfogható, hogy nem Formula–1-es versenyzőből lett raliversenyző, hiszen előbb ralizott és csak utána lett F1-es pilóta. Mindenesetre ő azon két Formula–1-es versenyzők egyike, akik dobogóra állhattak rali vb-futamon.

A legjobb szakágváltónkat azonban semmi kifogás nem érheti. Ő ugyanis 146 Formula–1-es futamon indult, 12 győzelmet aratott (csak eggyel kevesebben, mint Räikkönen), utolsó teljes szezonjában, 1981-ben pedig a Williams színeiben a világbajnokság második helyét szerezte meg. Carlos Reutemann, merthogy róla van szó, azonban nem csak a Formula–1-ben remekelt. Igaz, nem váltott teljes egészében a ralira mint Räikkönen tavaly, de talán még nagyobb dolgot vitt véghez azzal, hogy 1980-ban, miközben aktív Formula–1-es versenyző volt, egy Fiat 131 Abarth-tal az Argentin Rali vb-futam harmadik helyét szerezte meg. Méghozzá nem is akárhogyan, hiszen Walter Röhrl és Hannu Mikkola végeztek előtte, de megverte a többszörös vb-futamgyőztes Shekhar Mehtát, és az igen rutinos Jean-Claud Lefebvre-t is.

Reutemann ezzel a teljesítményével az egyetlen olyan versenyző lett a történelemben, aki egy szezonon belül Formula–1-es és rali vb-futam dobogóján is állhatott. (1980-ban nyolc dobogós helyezést szerzett a Formula–1-ben, és megnyerte a Monaco Nagydíjat.)
De hogy Kinnunent mindenképpen legyőzze Reutemann, 1980-as dobogós helyezését 1985-ben is megismételte az Argentin Ralin, ahol egy Peugeot 205-tel lett harmadik, Timo Salonen és Wilfried Wiedner mögött, de megint Mehta előtt.
Räikkönennek tehát fel van adva a lecke: két harmadik helyezésnél többet, vagy legalább egy második helyezést kellene felmutatni ahhoz, hogy ő legyen a rali vb-n minden idők legsikeresebb Formula–1-es versenyzője.
Ha engem kérdeznek, erre minden esélye megvan. Ha csak nem ruccan át a rali vb-re Robert Kubica is, amit egészen biztosan meg fog tenni, ez csak idő kérdése. Úgyhogy Kiminek alaposan bele kell húznia.