Jaguar D-Type, 1956. Már az első évében futamot nyertek vele
Bár az olasz autók az első számú favoritjaim, bevallottan vonzódom a brit autógyártás remekműveihez is. Ráadásul veszélyes alkat vagyok, mert állhat előttem Lagonda M45, Rolls-Royce Silver Cloud, vagy Jensen Interceptor, mindháromban megtalálom a számomra szépet jelentő részleteket - na, jó, pici csalás van a dologban, mert a Jensen lemezruháját olasz stúdió tervezte. Mindegy, most nem ez a lényeg. Az egyik videómegosztó portálon az ajánló elém dobott egy Jaguar D-Type kisfilmet, ezt itt, amit néhány sorral lejjebb beszúrtam. A Jaguar eleve a gyengém, mert az első saját autóm XJ Series II volt, így azonnal kattintottam a felkínált videóra. Nem bántam meg! Nagyon tetszett, hangulatos, kellemes klip, és ahogy a sorhatos (rajta három olasz dupla Weber karbival...) rotyog, az még a laptop torz hangszóróján keresztül hallgatva is gondolatokat indít az autórajongóban. Érdekelt, hogy mit látok, így nyomozni kezdtem.
[BANNER type="1"]
Már anno az öregek is tudták, hogy az aerodinamikai tulajdonságokkal való kísérletezés eredményre vezethet. A Jaguar D-Type cápauszonya nem éppen esztétikus, de a versenyben a győzelem számít, és nem a szépség
Sokszor emlegetett közhely, hogy aki a múltját nem becsüli, a jövőjét nem érdemli. Higgyék el, e mondat minden szava igaz, és itt most hosszú panaszkodásba kezdhetnék például arról, amint anno hagyták veszendőbe menni a magyar vonatkozású közlekedéstörténeti emlékeket. Ma ott tartunk, nincs egyetlen
FAÜ csuklós Ikarus autóbuszunk sem a '60-as évekből, amit az ötvenéves korosztály megmutathatna az unokájának, hogy "nézd, amikor nagypapa annyi idős volt mint te, akkor ez volt a legjobb busz, és reggel mindig megvártuk, még akkor is, ha elkéstünk az iskolából".
De visszakanyarodva az eredeti gondolathoz, a legnagyobb autógyáraknak egytől egyig van kincseket rejtegető házi múzeuma, és nem volt nehéz rájönni, hogy a 393 RW rendszámú D-Type a Jaguar Classic & Heritage kollekció tagja. Páratlan darab, 1956-ban készült, és még ebben az évben Duncan Hamilton és Ivor Bueb megnyerte vele a Reims-i 12 órás versenyt, majd Mike Hawthorn (aki 1958-ban Forma-1 világbajnok lett Ferrarival) és ugyancsak Ivor Bueb 6. lett Le Mans-ban, a híres 24 óráson. 1957-ben a Le Mans-i duó harmadik helyre kormányozta a Jag-et az amerikai Sebringben, a 12 órás viadalon, így ez kocsi méltán érdemelte ki, hogy az utókor számára hitelesen képviselje a Jaguar múltját. És most jön a meglepetés: az XKD 605 számon nyilvántartott, a gyár számára felbecsülhetetlen értékű versenykocsit külsős cég tartja karban, sőt, versenyezteti!
Felújítást és karbantartást is végez a Harvington Motor Corporation, amely a D-Type mellett további gyári múzeumos autókat is kezelésbe vesz. Az 55 éves versenykocsi nem éppen nyugdíjas szerepet játszik, évente több futamon rajthoz állnak vele, idén például a Mille Miglia futamon is ott volt, és teljesítette a Brescia-Roma-Brescia távot
Motorteszt kora reggel - a HMC újjáépítette a soros hathengerest
Brampton Road, Eastboure, East Sussex. Itt található a Harvington Motor Corporation (HMC), amely a D-Type mellett gondozza a szintén múzeumi-flottás, 1972-es E-Type Series III V12 2+2 kupét, valamint az 1973-as, normál tengelytávval készült Daimler Series II 4.2 Sovereign SWB limuzint. A műhely honlapján kiderül, a korábban említett felbecsülhetetlen érték azért számszerűsíthető, de a hétmillió angol font - 2,15 milliárd forint - számomra nehezen felfogható kategória. Az ember azt hinné, egy ilyen ritkaságról soha az életben le nem veszik az üvegburát, amely alatt ideális klimatikus viszonyok közepette pihenhet a kiszolgált versenygép. De nem, a D-Type "Long Nose", azaz a hosszú orrú abszolút működőképes, ereje teljében van, és legutóbb is, 195-ös rajtszámmal száguldott végig az 1 600 kilométeres Mille Miglia veterán ralin, amelyen a HMC szervizkocsija (egy
hamarosan kombiként is érkező Jaguar XF, pusztán a rend kedvéért) természetesen végig követte.
