Mauritán határ: okostelefon a kilépésért, pénz a belépésért

Fejpénz, autópénz, hídpénz, biztosítás, útadó és sorompó nyitási hozzájárulás - belépők Szenegálba

A célhoz közelítve egyre viszontagságosabb körülményekről számolnak be a Budapest-Bamako résztvevői. Úttalan utak, hatalmas por és korrupt határőrök a hírekben.


Január 31-én, azaz már két hete startolt Budapestről a Budapest-Bamako mezőnye. Ahogyan arról beszámoltunk, a több mint 8000 kilométeres útvonal verseny és túra, 4x4 túra illetve jótékonysági kategóriában is letudható. Utóbbiban indult a Teréz Anya Gyermekei csapat is egy olyan Toyota Hiace fedélzetén, aminek kilométerórája út közben fordult át az egymillió kilométeres álláson. A Hiace-nek nem csak ez a különlegessége, a célpontban, Sierra Leone fővárosában egy árvaháznak fogják ajándékozni a gépet, ami az út előtti műszaki felkészítéssel hibamentesen szolgálja a csapatot. Jelenleg már Guineában járnak, ám ottani beszámolójukat épp most élik meg, így az alábbi írás a mauritán/szenegáli szakaszról és főként a két ország közötti határátkelésről szól.
Hirdetés

A szenegáli határátkelés során volt szerencsénk megtapasztalni a korrupt egyenruhások arcátlanságát. A sok órás zötykölődést követően először a mauritán határőröknek kellett "megköszönni" a szíves vendéglátást. Itt 50 euró helyett egy pár éves okostelefonért cserébe sikerült átjutni a szenegáli bódékhoz, ahol még a következő tételeket kellett leszurkolni: fejpénz, autópénz, hídpénz, biztosítás, útadó és sorompó nyitási hozzájárulás....
Azt, hogy egy olyan SIM kártyáért is fizettünk, amivel csak pár rólunk szóló cikket tudtunk megnyitni, már nem is említjük. A nem kevés pénzünkért cserébe viszont olyan utakat kaptunk mint Marokkó óta sehol, amit még a véletlenszerűen felbukkanó féldisznónyi fekvőrendőrök sem tudtak elrontani.
Első állomásunk Saint Louis városa volt, amit a legtöbben csak Afrika Párizsaként ismernek, a francia kolonizáció idejéből megmaradt óvárosa miatt.
Másnap a mezőnytől elválva a Dakar melletti Rózsaszín-tó felé vettük az irányt, főleg a képeslapokról ismert színpompa miatt. Ehelyett egy halastó szerű pocsolyát kaptunk azzal a különbséggel, hogy a vízparton drónokra vadászó vérszomjas pulykasasok miatt nem tudtunk filmezni.
A már sűrűn lakott településeken átvezető kétsávos utakon ez a 150 km-es kitérő elég volt ahhoz, hogy ismét lemaradjunk a tábortól. Az éjszakai vezetés reszkírozása helyett egy lakosztály padlóján főztük meg a paradicsomos húsgombócot vacsorára.
Másnap a mezőny után menet sebességtúllépés és záróvonalon előzés miatt valahol jogosnak tűnő intézkedés alá vontak a helyi szervek. A büntetést viszont a ralin való részvétellel és egy magyar rendőrigazolvány tokjába rejtett horgászengedély villantásával sikerült megúszni Makó város szenegáli alteregójánál.
Estére értünk hegyvidéki környezetben lévő táborunkba Dindifeloba, ahol az út porát egy meseszép vízesésnél mostuk le - boka alatt. A tábori hangulatot hűtött La Gazelle sör és helyi asszonyok tánca dobta fel.
Másnap a guineai zöldhatár felé indultunk sziklás-kavicsos salakúton gyenge 20 km/h-s tempóban. A megerőltető terepviszonyok ellenére autónk csak légszűrőcserén és gyakori morzsaporszívózáson esett át a marsbéli tájon való átkelés során.
Legközelebb Guineából jelentkeznek Teréz Anya Gyermekei.

További Bamako beszámolók itt.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Vélemény, hozzászólás?