Még mindig különleges – Mini Cooper S

Szép lassan minden gyártó visszavonja, zárójelbe teszi, de legalábbis megpróbálja elfelejteni, hogy 2030-ra kizárólag villanyautókat vizionált a gyártósorukra. A Mini is ugyanezt teszi, persze nekik pont tökmindegy lenne, hiszen jól áll az elektromosság a modelljeiknek, ám valószínűleg sokak nevében mondhatom, hogy még jó darabig velünk maradnak a benzines modelljeik. Mint például a Cooper S, amelyben a nagyobb és erősebb szerkezet dolgozik, amire később kitérek. Csak előtte néhány szó a dizájnról. A Mininél ugyanaz a helyzet mint a Porsche 911-nél. Ha nem nagyon nyúlnak hozzá, akkor működni fog. Elöl nem is piszkálták. Aranyosan bambuló "szemekként" néznek ránk a fényszórók, és az arányok is változatlanok. A sarkokba tolt kerekek (látványos felnikkel), aztán hirtelen és meredeken lejtő far. Ám itt a fényszórókat már rendesen átrajzolták, ami meg is osztja a Mini rajongókat. Szerencsére a változtatható LED-mintázat eltereli kissé a figyelmet erről. Mondanám, hogy érdekes módon az új generáció hossza nem változott, csupán egy picit szélesebb és magasabb lett, ugyanakkor az inkább örvendetes, hogy a nevében is kicsi autót nem fújják fel modellciklusról modellciklusra. Az utastérnek persze jót tett a kasztni szélesedése, de ez a modell továbbra is két embernek nyújt élményt, hátra csak kényszerből ülnek az utasok. Az utasteret egyébként a minimalista kialakítás jellemzi, de megmaradt és óriásira nőtt a központi érintőképernyő, ami már teljesen új digitális élményt nyújt. Az OLED képernyőre költözött a klímakezelés is, ami egy picit zavaró, valamint kell néhány nap, mire megtanul az ember a menüben magabiztosan mozogni. Sokkal fontosabb azonban, hogy a sötétkék műbőr (vegán bőr) burkolatú ülések rendkívül kényelmesek, a vezetői pozíció könnyen beállítható és a plexire vetítő HUD is jól pozícionált, ugyanis a meredek szélvédő nem alkalmas a vetítésre. A kormánykerék továbbra is túl vastag, de jól néz ki a küllő helyetti szíj, ahogy a műszerfalon és ajtóburkolatokon megjelenő szövetborítás is. Minden aprólékosan kidolgozottnak tűnik, prémium érzetből nincs hiány. Az élményautózáshoz persze elengedhetetlen, hogy a Cooper S "szíve" négyhengeres, kétliteres 204 lóerős, duplaturbós benzinmotor 300 Nm forgatónyomatékkal. Egy Minihez én bármikor szívesen kérnék manuális sebességváltót, ám most 7 fokozatú automata jár, ami az első kerekekhez továbbítja az erőt. Ügyes szerkezet, ami észrevétlenül kapcsolgat ha kell, és a 6,6 másodperces gyorsulás sem menne nélküle. Ráadásul kényelmes is vele a közlekedés, szóval gyorsan megbocsátható, hogy nem manuális jár hozzá. A 8,5 literes fogyasztása is elfogadható, tudván, hogy ebben azért sok hegyi karikázás is benne foglaltatik. Ugyanis nehéz megállni, hogy a gokartos élményt ne hajkurásszuk. Annyira közvetlen a kormányzás, hogy szinte kitalálja a gondolatainkat az autó. Csak rá kell nézni a kanyarcsúcspontra és már érintjük is. A futómű hangolása feszes, a nagy kerekek és peres gumi itthon kissé rázós, de ez az utak hibája nem az autóé. Viszont ez is szükséges a sportos viselkedéshez és élményhez. Minden percet élvezni fog, aki a Cooper S mellett dönt. Viszont a négy hengerért egy alsó-középkategóriás autó árát kéri, ami csak elsőre tűnik drágának, mert ezért nem akármilyen kisautót adnak. Sőt, aki beéri a háromhengeres motorral, 10 millió forint alatt viheti a Cooper C-t. Az S viszont 11 650 000 forintról indul és ebben az árban már benne vannak a legfontosabb vezetősegédek és kényelmi berendezések. Viszont még néhány százezer forintot simán el lehet költeni arra, hogy saját ízlésünkre szabjuk a Minit, például a tesztautó fekete fényezése is 245 300 forintos extra, de szerencsére elérhető még sok vidámabb szín is hasonló árban. De lehet még a tetőt és a külső tükörburkolatokat is "színezni, szóval, aki igényli, teljesen egyedire extrázhatja ezekkel és a különböző csomagokkal. És bizony ez is a Minik varázsához tartozik.