Mennydörgés – Jeep Grand Cherokee SRT használtteszt

Nagypéntek, nagy autó, nagy motor - Jeep Grand Cherokee SRT 2013-ból

Akit Amerika hangja egyszer megcsapott... Nem tudja feledni, sőt, egyre hangosabban kívánja. Így nem csoda, ha egyszer a hemiszférikus motorokba is belekóstol, ami a Jeep Grand Cherokee orrában 6,4 literes. De milyen használtan egy ilyen tank?

Mélyről jövő ösztönöket ébreszt fel az emberben, amikor beröffentenek a közelében egy 6,4 literes Hemit. Akaratlanul is összerezzensz, azt súgják ezek az ösztönök, jobb lesz körbenézned, honnan fog előugrani egy kardfogú tigris, vagy egy oroszlán, hogy pillanatok alatt szétmarcangoljon. Ám amennyiben értő közönség vagy, ez a kis pillanatok alatt lejátszódó közjáték átcsap az abbahagyhatatlan vigyorgásba. Odahajolsz a kipufogóvégekhez és élvezed az alapjáraton is mélyen öblögető hangot. Vagy épp felnyitod a motorháztetőt és átszellemülten bámulod a hosszában beépített nyolchengerest, ahogy izeg-mozog a szűkre szabott térben, szinte látszik, hogy majd szétfeszül az erőtől. És sajnálod, ó mennyire sajnálod, hogy nem az USA-ba születtél, ahol lelkiismeretfurdalás nélkül járkálhatsz a tőled háromsaroknyira lévő csemegeboltba a hatnégyes hemiddel, anélkül, hogy rettegnél a soron következő tankolástól. Itt Európában kicsit más a helyzet, még inkább luxus egy ilyen autó, bár váratlan szervizszámláktól itt sem kell tartani. Állítólag a megbízhatóbb konstrukciók közé tartozik a Grand Cherokee SRT motorja, ám ettől függetlenül a fenntartása nem olcsó mulatság. Legalábbis a negyedik generáció, amit a 2009-es New York-i Autószalonon mutattak be, és ugyanarra a platformra épül, amelyre a Mercedes-Benz ML (W166) is. Ez a „Csiroki” már független felfüggesztéseket kapott, illetve a biztonság terén is nagyot lépett előre. AZ IIHS szigorú töréstesztjein is jól szerepelt, továbbá körülbelül 30 díjat nyert többek között a terepjáró képességeiért, a prémiumságáért és a minőségéért. Persze ez a 2013-as SRT nem sok terepet látott, nem is erre született.
Hirdetés
Egy SRT inkább gyorsulási versenyeken mozog otthonosan. A 6,4 literes, V8-as HEMI gyárilag 468 lóerős, 624 Nm a forgatónyomatéka, ám a képeken látható „vadállat” 510 lóerőt tud a próbapados mérés szerint, úgyhogy szépen „maga alá húzza” az aszfaltot. Ehhez a Capristo komplett kipufogórendszerére is szükség van, ami még egy árnyalatnyival veszedelmesebbé teszi azt az ordítást, amit képes leművelni, amikor úgy igazán odalépnek neki. Hat utcányival arrébb is felkapják az emberek a fejüket, arra gondolva most vajon dörög az ég, vagy mi van, jön a vihar? Végülis igen, mert szélvészgyors a Grand Cherokee SRT.

Nem kell neki több 4 másodpercnél, hogy elérje a 100 km/h tempót, ha a rajtautomatikával indul el, pedig 2,4 tonnát nyom a mérlegen.

Végsebessége így is 257 km/h! Bömböl, szörcsög, durrog, a műértők legnagyobb örömére, és persze nyeli a benzint, mint kacsa a nokedlit. Hiába 8 fokozatú az automata váltója (ami egyébként veszettül gyorsan pakolgatja a fokozatokat), hiába tud két hengert lekapcsolni, amikor nincs szükség a teljes erejére, országúton akkor is elszürcsöl 12 litert, és ez az alja. Városban lemegy a torkán 18-20 liter is, a vegyes fogyasztása pedig valahol 14 liter környékén van. Persze 94 literes az üzemanyagtartály, ami kompenzálja kicsit a nagy fogyasztást, mármint segít, hogy ne kelljen folyton a kútra rohangálni. Viszont minden forintot megér az élmény, amit ad. Létezik több nagy, tekintélyes, európai luxusbatár, de eltörpülnek az SRT mellett. Nem feltétlen méretben, inkább hangban és megjelenésben. Majdnem sármot írtam, de ez valami más, valami fenyegetőbb. Kicsit megalomán, hiszen a forgalomban, olyan, mintha egy T-Rex betoppant volna egy baromfiudvarba. Fejvesztve menekül előle mindenki. Egyébként a ráncfelvarrott változat is jellegzetesen Jeep és jellegzetesen amerikai. Ott van rajta az összetéveszthetetlen hűtőrács, 20 colos kovácsolt alumínium felnik, amelyek krómosan csillognak, napsütésben szinte vakítanak. Mögöttük vörösnyerges Brembo fékek gondoskodnak a biztos lassulásról, de összességében amúgy kicsit sleepernek tűnik. Csak a szakavatott szemek ismerik fel egyből, hogy a vészjósló „fekete felleg” mire is képes. Az SRT felirat és a motorháztetőbe vágott légbeömlők a leginkább árulkodók. Illetve a hatalmas kipufogóvégek és a szárnyban végződő tető. Ez a 8 éves szülinapjához közeledő példány ráadásul makulátlan állapotú, bár tény, hogy ez a fényes fekete fényezés jól rejtené el a karcokat, akár horpadásokat is. Rozsda? Ugyan már!

Tök jó lenne sztorizgatni, hogy mennyit kellett költeni és szervizbe járni az amcsi technikával, de most ilyet nem fogtok hallani, akarom mondani olvasni róla.

Tökéletesen működik a 157 ezer kilométeres járgány. Habár bocsánat, költeni azért kell rá, ahogy említettem korábban a fenntartási költségei nem gyengék. Ugye 16 gyertya kell bele, azokból is spéci fajta a kihegyezett sportmodell okán. Az első és hátsó differenciálzár, illetve a középső osztómű olaját is cserélni kellett. A váltóolaj cseréje is esedékes volt nemrég, és ezek bár rutin műveletek, nem olcsó mulatságok. Az alkatrészek sem, bár egyelőre jól bírják a lengőkarok és a csapágyak is a gyűrődést. Ám a kopó alkatrészek cseréjére előbb, vagy utóbb biztos szükség lesz. A harmadik generációs Cherokee-ról valóban hallani több rémtörténetet is, de a negyediknek állítólag nincs semmiféle gyári típushibája, legalábbis a tulaj nem talált a kutakodásai során, és főleg nem is tapasztalt. Szép állapotú az utastér is, persze néhol már észrevehető a kopás. De nem vészesen. Csupán kifényesedett a sportkormány karimája (krómbetét ide is jutott), illetve az érdekes formájú váltókar. Bár az tény, hogy érdekes formája bizony nem öncélú, tökéletesen illeszkedik az ember tenyerébe. Elöl a sportülések bőr részein megjelentek a gyűrődés nyomai, ám a középső Alcantarán alig látszik a használat. Hátul még ennyire sem, valószínűleg keveset használták. Amúgy tényleg „németesen precízen” van összerakva az utastér, a műszerfal is igényes anyagokból. Van itt igazi fa díszítés és egy kis szénszálas (vagy annak látszó) műanyag is a középkonzol két oldalán, ami érdekes kontraszt. Sportos modell lévén fémpedálok is jártak hozzá, illetve amerikai lévén taposható rögzítőfék is. A lényeg viszont, hogy alig látszik rajta a 150 ezer kilométer, ami dicséretére válik mind a tulajnak, mind a márkának. Így bátran ajánlható azok számára, akik valami különlegesre vágynak, és az etetés sem fáj nekik. Már csak a vételárral maradtam adós. Itthon kevés az SRT Jeep, mit kevés, nagyítóval kell keresni a Használtautó.hu felületén. De 11-12 millió forint környékére számítsatok ennél az évjáratnál, akkor is ha mondjuk külföldön keresgéltek.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2021.04.03. at 23:45
    Permalink

    Nagyon szép autó. Ezzel a motorral pedig igazi kuriózum. Olyan embernek való, aki szereti az autóját és nem zavarja ez a fogyasztás. Volt munkahelyemen egy kollégám BMW fanatikus volt. Azt mondta, hogy BMW-ből csak benzinest vesz és csak 6 hengerest. Amikor beindította és kicsit melegítette az autót élmény volt hallgatni a hangját, akkor értettem meg miről is szól a 6 henger. A 8 meg ugye pláne. Igazából ha azt nézem, hogy 6.4-es nem is annyira veszélyes az a 12 liter 🙂

Vélemény, hozzászólás?