Mentés másként – bárhol segít a légpárnás

Több száz tételes bakancslistámon előkelő helyen szerepel két dolog: találkozás szabadon élő medvével és egy légpárnás jármű kipróbálása. Egy váratlan lehetőségnek köszönhetően egy nap alatt másfél sort is kihúzhattam, miután egy Pest környéki bányatavon kipróbáltam egy Flying Fish Marlin típusú 2/3 személyes felderítési célú légpárnást, melynek tulajdonosa a Kanadában született, magyar származású John Maczko.


John korábban bűnüldözésben tevékenykedett itthon és külföldön, később repülésbiztonsági szakemberré képezte magát, és tanácsadói munkája során került a londoni Heathrow repülőtérre felügyelőként. Az alá tartozó létesítmények között, az 5-ös terminál egykori mocsaras-lápos területén figyelt fel az ott állomásozó légpárnásra, és szinte azonnal szerelembe esett a szerkezettel, mely haladásának fizikáját tekintve sokkal közelebb áll a repülőgépekhez, mint a hajókhoz. A vonzalom odáig fajult, hogy spórolt pénzén vásárolt egy Flying Fish Marlin típusú brit kétéltűt, amit nagyjából másfél éve hozott haza, létrehozta az Armadillo Projectet, azóta pedig a Pest Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság alá tartozó Pilis Mentőcsoport és a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat munkáját segíti felderítéssel, kutatással, azokon a helyeken, ahová más jármű nem képes eljutni.
A légpárnás jármű bármilyen sík felületen képes haladni, legyen az víz, homok, sár vagy jég: ha nincsenek benne nagyobb gödrök, és nem kell túl meredeken mennie, az alatta levő "talaj" károsítása nélkül siklik tova. Működése a következő. A motor által működtetett, törzsbe épített ventilátor nagy nyomású levegőt pumpál a törzshöz rögzített, 70 különálló elemből rakott szoknyába, ami a talajtól körülbelül 30 cm-re elemeli a szerkezetet, és a függőlegesen elhelyezett álló propeller tolja előre. Kicsit olyan, mint a nagysebességű MAGLEV vasút, csak itt nem a mágneses taszítás, hanem a levegő felhajtóereje biztosítja a közel súrlódásmentes előrejutást. Kanyarodni a propeller mögé helyezett, elölről biciklikormánnyal mozgatott, légáramlatot szögbe terelő dupla kormánylapátokkal lehet, szűkebb, lassabb manőverezésnél a pilóta testsúlyának átterhelésével segítheti még a forgolódást.
A légcsavar fordulatszámát (max. 3800/perc) a kormányon található fékkarral szabályozzák, ez biztosabb kontrollt ad és kényelmesebb, mint egy tekerhető markolatos megoldás, szárazon pedig a jármű elfordítása adja a legjobb fékhatást.


A törzse üvegszálas műanyagból készült, alját ellenállóbb kevlárréteg is védi, szoknyáját neoprénnel impregnált nejlonból szabták. Saját tömege körülbelül 250 kg, teherbírása hasonló, de telepakolva nem szeret indulni. Légpárnás használatra optimalizált, egyliteres Briggs ＆ Stratton V-Twin motor hajtja, cirkáló sebessége 40-45, ideális körülmények között 60-65 km/h-t is bír. A 37 lovas léghűtéses négyütemű üzemóránként nagyjából 4 liter 100-as benzint fogyaszt, ami kedvező érték. Johnnak van egy versenycélú légpárnása is, annak a vége 110 km/h körül jár.
Mivel a légpárnás haladása leginkább a repüléshez hasonlít, vezetőjét is pilótának nevezik. Tulajdonképpen a levegőben úszik, csak szoknyaszára érinti a talajt, mezőn kíméli a növényeket, és még a tavirózsák is sérülés nélkül ússzák meg a felettük átszáguldó járművet. Felhasználása elég speciális: mocsaras, lápos, hínáros területeken és változó mélységű vizekben, árvizeknél, elárasztott területeken veszik legnagyobb hasznát. Elsődlegesen felderítésre készült, de mentési feladatokat is ellát, hordágyon fekvő, gerincsérült ember szállítására nincs kíméletesebb megoldás a rezzenéstelenül haladó kétéltűnél. Alpha 1 Charlie segédkezett már áradásnál, vitt élelmiszert belvíz által elzárt tanyákra, mentett állatokat, jégvitorlást.

A The Hovercraft Club of Great Britain és a Hovercraft Search and Rescue alegységeként működő Armadillo Project[/url] taglétszáma változó, a különböző bevetéseken 2-3 fő segíti a légpárnást vezető és csapatot irányító John Maczkót. Amikor nincs bevetés vagy gyakorlat, akkor élményutakon lehet kipróbálni a gépet, az erre ellátogatók a vezetésbe is belekóstolhatnak, igaz, csak szárazon, vízen több gyakorlatot igényel a dolog, de aki akarja, el is sajátíthatja kezelését, mert oktatásra is van lehetőség az Armadillónál.

Hiába kíméletes haladása, nem használható mindenütt. Természetesen nem korlátozzák, ha hivatalosan, mentési feladatokbanvesz részt, viszont senki se akarjon nagy tavainkon, folyókon légpárnásozni, a vízi rendőrség biztos nem értékelné. A brit lajstromszám alatt hajózó/repülő Alpha 1 Charlie leginkább azokon a vizeken közlekedhet szabadon, ahol jetskiket és más, élményjellegű vízi járműveket is megtűrnek. Dunai használatát egyébként az sem segítené, hogy legnagyobb folyónk partjain kevés a parkolást vagy kimenést lehetővé tevő sólyázási lehetőség.
Bár hatalmas élmény vele haladni, ennek a gépnek a fő feladata a felderítés és a mentés. Kedvező fogyasztásának, különleges képességeinek köszönhetően bizonyos feladatokra nincs ennél praktikusabb jármű, csak nálunk nem túl ismert. Természetesen, ahogy az ilyen egyedi dolgokkal foglalkozó emberek, szervezetek életében lenni szokott, nem egyszerű a fenntartása. Szerencsére elég sokan támogatják az Armadillo munkáját, úgyhogy a gép üzemeltetése, javítása megoldott, és a különböző, főleg külföldi partnerek jóvoltából a csapat felszerelései is magas színvonalat képviselnek.
Amiben viszont krónikus hiányt szenvednek, az egy megbízható, és megfelelő méretű raktérrel vagy utánfutóval bíró szállító jármű. Sajnos előző autójuk elhalálozott, úgyhogy ha véletlenül valaki tudna nekik segíteni egy ilyennel, azt minden bizonnyal egész életre szóló élménylégpárnás-bérlettel viszonoznák. Írhatnak nekünk, vagy közvetlenül az armadillo.project@gmail.com emailcímre. A tatu és a repülőhal is hálás lesz érte.