Mentőautót teszteltünk

Idén március 1-én volt pontosan húsz éve, hogy megkezdte működését a Máltai Mentőszolgálat. Az Országos Mentőszolgálat riasztási rendszerébe tagozódó, a fővárosban, illetve annak környékén történő súlyos balesetekhez, szerencsétlenségekhez és segélykérésekhez vezényelt speciális mentőegységet hetente átlagosan 50-60 alkalommal riasztják. A szeretetszolgálatnál ellenszolgáltatás nélkül dolgozó önkéntes sofőrök, ápolók, orvosok és szekundánsok az elmúlt 20 évben mintegy 35 ezer esetet szolgáltak ki.

A Máltai Mentőszolgálat legújabb rohamkocsiját a szervezet huszadik évfordulójára rendezett díszünnepségen, a jövő héten adják majd át, ám mi már első bevetése előtt kipróbálhattuk. Noha az „új” gép kétségtelenül a hazai mentők legkorszerűbbje, nem vadonatúj, 4 évesen, közel 220 ezer kilométerrel tudta a szeretetszolgálat megvásárolni. A Németországból származó, nem csak ott készült, hanem eddig ott is használt Volkswagen Crafter különlegessége, hogy nem furgonból átalakított mentőautó, hanem a német Ambulanz Mobile csúcsmodellje, azaz egy gyárilag rohamkocsinak épített Delfis.

A Volkswagen Crafter alapú Delfis egyik ínyencsége a légrugós, szintszabályzós futómű, melynek köszönhetően nem a hordágyat kell benne liftezni: miközben az autó engedi le a farát, már húzható is kifelé a betegszállító epeda. A különleges felfüggesztés egyébként nem csak a ki-be pakoláshoz segítség, menet közben is kényelmesebb és biztonságosabb, mint a hagyományos acélrugós. A Delfis különlegessége továbbá, hogy hátsó, betegszállító része az egybefüggő belső műanyagburkolatának köszönhetően nagyon könnyen takarítható, nincsenek olyan sarkok, zeg-zugok, melyek az utólagosan átalakítottakhoz hasonlóan csak megbontással lennének tisztíthatók, egyébként pedig csak a szennyeződések gyűjtőpontjaként szolgálnának. A belső kialakítás további erénye annak biztonságossága, minden elem lekerekített, komoly zúzódás a mentőtérben ide-oda csapódva sem szerezhető, az esések elkerülését persze csaknem mindenhol könnyen megragadható kapaszkodók segítik. A hordágy rögzítése hosszanti irányban 20, keresztben 10 G gyorsulást bír, az izmos légkondicionáló hőmérséklete, a mentőtér világítása egyaránt könnyűszerrel, jól elérhető, nagy gombos irányítópulton keresztül kapcsolható hátulról.
A gyárilag látványos fényjelzőkkel és szirénákkal szerelt Delfis különálló akkumulátorokkal szolgálja az indítómotort és a többi elektromos rendszert, így nem fordulhat elő, hogy egy elhúzódó helyszíni mentés után nem indulna be az orrba épített, 2,5 literes, 136 lóerős TDI. Noha e mentő kapcsán üzemeltetési tapasztalatokkal még nemigen rendelkeznek a hazaiak, nem kerülhették el a kérdést: rendszerint hogyan bírják a mentők a hazai bevetéseket? Meglepő választ kaptunk, a gyárilag mentőkocsinak épített rohamkocsik (a Máltaiak eddig is ilyeneket használtak) az átlagosnál jóval strapabíróbbak. Futóműveik például egészen jól bírják a hazai utakat és inkább erőátviteli láncukkal szokott gond lenni, a váltók és a kuplungok meghibásodása előre kalkulálható, de a korábbi VW LT-nél a megrepedt motorblokk miatt a komplett hajtóegységet is egy bontottra kellett cserélni (újra nem volt pénz).

A hazai bevetések a forszírozottabb igénybevétel miatt a németnél komolyabb amortizációt jelentenek, azaz a négy éves, ma még egészen újszerűnek tűnő Crafter közelgő hazai üzembeállítása után az eddiginél gyorsabb öregedésre számíthat. A használtautó-kereskedők erre csak elismerően bólinthatnak, bizony, bizony, ezért is szokták javasolni az autóvásárlóknak, hogy külföldről sok esetben a hazaiaknál jobb állapotú használtak kaphatók.