Minőségét megőrzi – Audi 80

A prémium 33 évesen is prémium – Audi 80 1.6td, 1986 – használtteszt

Ez az Audi még lehetne valódi veterán, de ahhoz töménytelen pénzt kéne belelocsolni. Így is át tudja adni az életérzést és alig kerül pár forintba, minőségét nagyon ügyesen megőrizték.


Óriási dilemma családalapításkor, mi legyen az autóparkkal, mi lenne alkalmas, biztonságos családi autónak, és boldogok lehetnek, akiket nem húz a szíve egyáltalán ahhoz, amivel addig jártak.

Lecserélni egy féltett, esetleg elkezdett projektautót nem egyszerű.

Persze, fel nem érhet élményben ahhoz semmi, mint amikor a család bővül. Korábban mutattunk egy jó állapotban megőrzött Volkswagen Caddy-t, ami finoman szólva sem nevezhető családi autónak, pláne napi járósnak, mégis utóbbiként töltötte életét. Mennie kellett, az árából pedig ki kellett jönnie valami rendes családinak, kis fogyasztással és jó biztonsági jellemzőkkel. Nem, nem ez az Audi az, viszont a Caddy-ért kapott pénzbe belefért egy Volvo, amit hamarosan szintén megmutatok, valamint maradt egy maréknyi zseton arra, hogy lehessen a háznál valami kis hobbiautó is. Így jött képbe ez az Audi, nem épp a modell, sokkal inkább ára miatt.

280 000 forintból ma piszkosul nehéz bármit venni, ami még önerőből mozogni is képes és nem Trabant, Wartburg, vagy Zsiguli, esetleg egy szétrohadt Swift.

Ennyibe került a fotókon szereplő Audi 80, amiért joggal gondolhatnánk, hogy az említett állapotnak megfelelő lett a találat. Ez persze nem így van, akkor nem hoztam volna el az oldal hasábjaira, ugyanis a fillérekért beszerzett Audi 80 egy zseniális találat. Fiatal autószerelő tulajtól származik, akinek az egyetlen hibája az volt, hogy matt szürke fényezést választott hozzá. Más különben olyan állapotban tartotta fenn és újítgatta az autót, amit első ránézésre ki sem néznénk belőle. A Mad Max külső sokunknak nem feltétlenül lenne csábító, a fényezés sajnos nem is egységes, a felnik sem gyáriak és van párcentis ültetés is. Érdekes módon a fényezés és az ültetés is a véletlen műve, rövidebbek lettek a cikkszám szerint rendelt új gátlók, de már csak beszerelés után tűnt fel a hiba, majd úgy hagyták. Ennyi viszont még belefér, az első kerekek is csak teljesen alászedve súrolják a dobbetétet és az új tulajnak alacsonyabban még jobban tetszik.
Mindene megvan, az első ajtók és a küszöb króm díszlécei is jártak hozzá, így ezek is hamarosan felkerülnek. A 80-as formája egyébként bármi is lehetne, ha levennénk róla az emblémát, de a ’70-es, ’80-as évek dizájnja már csak ilyen.

Ahogy a kor nagy sikereit, a 80-ast is Giorgetto Giugiaro tervezte,

a vonalzóval rajzolt forma annak ellenére jellegzetes, hogy minden részlete végtelenül egyszerű. A fotókon szereplő modell már a ráncfelvarrott verzió, hátul a 100-asra hasonlító lámpákkal, korábban vékonyabb és szélesebb lámpatestei voltak, azzal talán még többen felismernék hátulról. A csomagtartó gumi légterelője gyári alkatrész, csak a két széle hiányzik és az első szpojler is a 80-as széria eredeti alkatrésze. A karosszéria szép állapotban van, egyetlen hanyag lakatosmunka látszik a bal hátsó sárvédő elemen és a csomagtartó fenéklemeze rozsdásodik, de a vonalai szépen futnak, metálfényezéssel sokan rákívánnának.
Hirdetés

A kilincs volkswagenesen egy kis kallantyúval nyílik, csinos rajta a krómozás és egy egészen könnyű ajtót pattint fel. A vékony ablakkeretek már éreztetik, hogy egy másik kor autójába fogunk beszállni, de az ajtó csapódásának hangja azt is elárulja, hogy prémium.

A tompa, zörgés nélküli puffanás váratlanul jó minőségérzetet sugároz,

és mindegyik ajtó hibátlanul, tökéletesen záródik. Az utastér hangulata nagyon régiautós, a vékony oszlopok, a süppedős, plüsshuzatos, minimális tartású ülések és az óriási volán még nem abból a korból származik, amikor az ergonómia volt a legfőbb erény. Barna a belső színvilág, az üléshuzatok, amik nincsenek kiszakadva, az ajtókárpitok, amik szintén hibátlanok és még a műanyag műszerfal is barna. Minden a helyén van, nincs az az apró alkatrész, ami hiányozna. Egyben van, érezni odabent, hogy vigyáztak rá, és/vagy már egyszer minimum összerakták újra, mert feltűnően nem szól benne egyetlen kárpitelem sem. Minőségi a hangulat és ez jó, hogy egy veterán korú Audi még úgy is meg tudja ezt adni, hogy látszólag sem költöttek rá sokat, egyszerűen csak foglalkoztak vele.
A második generációs 80-as exkluzivitása volt, hogy csak szedán és kupé karosszériával készült, a kombi szerepét a Passat töltötte be, mivel ugyanarra a padlólemezre épültek. Motorizáltságban sem voltak nagy különbségek, de az Audi ekkor már turbódízel motorokat használt. Tesztalanyunk orrában az 1,6 literes négyhengeres TD dolgozik hosszában beépítve, de csak elöl hajt. Létezett quattro is a 80-asból, de épp a szedán karosszéria miatt nem volt túl népszerű.

Ez az 1,6-os turbódízel igazi régivágású fazon 75 lóerővel, de ahogy a karosszériát, úgy ezt is kiváló állapotban tartották.

Az üzemanyagellátást tökéletesen beállították, a legelső fordulatra beindul a klasszikus dízel. Nincs fordulatszámmérő, így passzolnám a kérdést, hogy mikortól tölt a turbó, de a fütyürészés már egészen magas fordulat környékén érkezik, fülre olyan 2500-3000 környékére tippelnék. Onnantól gyönyörűen húz, de érezhetően nem tart túl sokáig az erő, alapjárat közelében is könnyedén mozog a 80-as, de a kemény kuplunggal kell egy kicsit bűvészkedni. A váltó ötfokozatú és jólesően fémes pontossággal kapcsolható, érezni a vasat és semmi lötyögést, nagyszerű élmény! Fogyasztása 5 liter városban is, valójában ez is fontos szempont volt.
Utazós, felhúzott ablakokkal egészen csöndes, egyedül a leömlő átégett tömítése miatti csopperes cicergés lehet zavaró, vagy éppen poén faktor. Egyébként tényleg passzol a külsőhöz. Rugózása uras, de érezhetően feszes az ültetéstől és a széles kerekektől, a szervótlan kormány pedig csak álló helyzetben észrevehető, guruláskor könnyedén tekerhető. Jól húz a turbódízel, persze nem a világvége, de arra tökéletes, hogy a mai modern autók által diktált tempót könnyedén fölvehessük vele a forgalomban.

Tökéletes példa arra, hogy lehet veteránozni kevés pénzből is,

ha nem ragaszkodunk a hibátlan állapothoz és az OT-s rendszámhoz. Ha az élmény a lényeg, akkor át tudja adni akkor is egy ilyen öreg vas, ha nem csillog, bár tény, hogy egy fényezés sokat javítana látványon, de így is megvan a saját hangulata.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Vélemény, hozzászólás?