Hirdetés

Multivitamin – Mini Countryman plug-in hibrid teszt

Mini Cooper S E Countryman 4ALL teszt

Ha felnövök, gazdaságos hibrid leszek. Na jó, inkább divatos élményautó. Azért jó lenne terepezni is, és a praktikum sem utolsó szempont.

Aranyos kisgyermek a Countryman S E, ami fiatalkori identitászavarában minden területen szeretne megfelelni. Kezdők szerencséje? Nem tudom, de több-kevesebb sikerrel megy is neki

Ritka összetett név a BMW bohókás brit almárkájának palettájában: Mini Cooper S E Countryman ALL4. Várjunk-várjunk! Mi? Tegyük rendbe a kezdeti bőségzavart! Mini Cooper, tehát egy bohókás brit apróság, a BMW prémium szintjével. S, tehát elvileg sportos, és tényleg elég jót megy, ha beleadja minden tudását. E, tehát a Mini életében a 2008-as Mini E prototípusok után elektromos motorral is szerelt tömegmodell szerepel a kínálatban, méghozzá plug-in hibrid hajtással. Countryman, tehát az apróság jelzőt máris kiüti, ellenben a britek legpraktikusabb családi autója, a mai divatnak eleget téve crossover körítéssel, emelt hasmagassággal. ALL4, tehát mind a négy kerekén hajt, ha az első tengelyt hajtó benzines és a hátsóra szerelt villanymotor egyszerre dolgozik. Helytállhat ennyi fronton egyszerre egy autó? Rávághatnánk, hogy biztos nem, de ne felejtsük, hogy egy Miniről van szó.

Bár a Countrymanre illik legkevésbé a Mini név, a kompakt crossoverek között így is kicsinek számít, amit leginkább mellette állva érezni

Sárgászöld jelvények és a zöld rendszám is színesítette az alapvetően szürke tesztautót

Innen nézve egész anyaautós a tetősínekkel, egy kipufogóvég hibrid létére is akad

Ügyesen rejtegeti ufó mivoltát az első sorozatgyártott zöld Mini, tulajdonképpen csak néhány sárgászöld részlet különbözteti meg a hagyományos társtól, akiről már írtunk korábban részletesen. Ilyen árnyalatúak az S-betűk és a Mini E-betűi is, sokan talán nem is gondolják, hogy a baloldali kopoltyú az elektromos töltőnyílást rejti. A műanyag sapkát tehát gyakran nyitogatjuk, hiszen mindössze 42 km emissziómentes hatótávot ígér a gyári adat, ezzel bőségesen teljesíti a plug-in hibridek zöld rendszámához szükséges 25 kilométeres hatótávot, ám nekünk maximum 34 km-t írt ki a fedélzeti komputer, ami elég halványnak tűnik 2017-ben. Leginkább városi használathoz elég a valós hatótáv, az én otthon-iroda távomat például fedezte, de az agglomerációból már kevésbé járhattam volna be nyugodtan. Előnyben persze, aki otthonában és a munkahelyén is tud tölteni és mellette szól, hogy sosem hazudik: ha 30 km-t írt ki, akkor valóban annyit teljesített a lemerülésig. Egyébként tartani tudta az ígért 3 óra 15 perces töltési időt is hagyományos otthoni hálózatról, Type 2 töltővel természetesen gyorsítható a folyamat.

Type 2 töltővel egy órával rövidül a töltési idő, a 100%-os töltöttség várható eléréséről a fedélzeti komputer is tájékoztat minket. Néhol felbukkan a BMW-Delphi együttműködés megkérdőjelezhetetlen utalása is

Amikor a divat és a jövő egy modellben egyesül. Egyébként különböző színekkel jelzi a töltőnyílás, hogy éppen mi történik. Minden alkalommal gond nélkül elengedte a kábelt

Ezüst külső ide vagy oda, az apró színes részleteknek köszönhetően mégsem tűnik élettelennek. Az utastérben ugyanezt a sárgászöldet örököli egyébként az indítógomb és annak pulzáló világítása, hangulatvilágításnak naná, hogy zöldet választottak. Amiért mégis mindenki felfigyel rá a csillogó szemű hölgyektől, férfitársaimig, az a zöld rendszám, aminek minden előnyét élvezhetjük a plug-in Countrymannel, köztük az egyelőre ingyenes belvárosi parkolást is. Persze ára van a tökéletességre törekvésnek, a legtakarékosabbnak és legtisztábbnak ígérkező Mini csomagtere 45 literrel kisebb, a hátsó fejtér pedig 3 centivel csorbult, hiszen a 7,6 kWh-ás lítiumion akkumulátorcsomag a hátsó ülések és félig a csomagtér alatt kapott helyet. Ezáltal egyébként a csomagtér padlója is görbült, már nem sík, ráadásul 130 kilóval nehezebb a plug-in hibrid, mint a villanymotor nélküli, 2,0 literes, négyhengeres motorral szerelt S ALL4. A menetdinamikán ez kevésbé látszik, ellenben a hatótávon elég komolyan.

45 literrel csorbult a csomagtér, ráadásul a kék Type 2 töltőkábel dedikált táskája is helyet foglalhat

Öt modulból áll a hátra ültetett lítiumion akkupakk, egy modul pedig 16 akkumulátorcellából. A padló alatt épp maradt hely a töltő elhelyezésére

Ami először feltűnik, hogy sokkal kevesebb visszajelzést kapunk a hajtáslánc felől, mint a többi hibridnél. Nincs átlátható és összefoglaló grafika, hogy éppen mi történik alattunk, mindent össze kell ollózni. Apró zöld vonalak jelzik például a körműszer melletti fogyasztásmérőn, ha megy a villanymotor. Ahány vonalka van, addig nyomhatjuk a „gázpedált” anélkül, hogy bekapcsolna a benzinmotor. A hatótávot és az akkumulátortöltöttséget az apró fedélzeti komputeren kérhetjük csak ki, közöttük a kormány mögötti billenőkapcsolóval válthatunk, de sajnos muszáj végignyomkodnunk minden más adatot is. Megint más grafika mutatja az infotainment eDRIVE képernyőjén, hogy éppen visszatöltünk, szabadon gurulunk vagy épp fogyasztunk, a megfelelő kerekek mögötti vagy előtti nyilacskákkal. Ez így túl szétszórt, mintha nem készültek volna fel egy ilyen modell érkezésére a programozók, és lehet, hogy valóban elsiették első hibridjüket. Pedig nyugodtan várhattak volna, hogy egy nagyobb hatótávú konnektorossal debütáljanak a piacon, hiszen a Mini hibrid nélkül is épp elég sikeres. Mégsem vártak, helyette átültették a BMW 225xe Active Tourer hajtását.

Bár ez a sötétbarna bőrözés nem találta el az ízlésem, főleg kék varrásaival, mindenképp megkívánható a Countryman prémium anyagokkal tömött utastere, ami azonnal magyarázza a komoly alapárat is

Sárgásan pulzál az indítógomb, rögtön mellette az e-DRIVE módválasztó, amit gyakran kapcsolgatunk

Hirdetés

Cuki részlet a beszállás után ránk kacsintó Mini logó a fedélzeti komputeren. Kíváncsi lennék a programozó arcára, akinek ezt feladatul adták

A visszajelzések hiányát lehet dicséretként is érteni, hiszen ez azt is jelenti, hogy háromhengeres létére egy fikarcnyit sem rezonál az 1,5 literes, 136 lovas benzinmotor, egyedül pörgetése során jön elő a tipikus ércesen morgó hangzás. Míg utóbbi az első tengelyt hajtja, addig a 88 lóerős villanymotor a hátsót, így jön ki az ALL4 összkerékhajtás, ami ráadásul a villanymotor azonnali nyomatékleadásának köszönhetően igen játékos a homokban. A rendszerteljesítmény 224 lóerő, ami már komolyabb megerőltetés nélkül képes a 1735 kilós testet vinni, mi több, egész jót lép. A váltó (elöl) módosított 6 fokozatú Steptronic, ami jól kiegészíti a közvetlen, sportos vezethetőséget. Bár itt is több lépcsőben fognak a fékek, és bár a visszatermelés lehetne komolyabb, finoman, rántásmentesen kapcsol be, ahogyan a benzinmotor is észrevétlenül indul, ha épp kell neki. Egy szóval a plug-in hibridrendszer kulturált.

Elég a motortér merevítéseire nézni, és megértjük a kemény futás okát, ráadásul ott a Performance futómű. Jól fogja az utat, de túl kemény egy alapvetően családi autóhoz. Az útmélyedések képesek elvinni a kormányt, főleg Sport módban

A 6,8-as gyorsulás derék egy ekkora crossovertől, nem mellesleg 4 másodperccel jobb az alap S ALL4-nál, de azért nem lesz a hungaroringi depók réme a Countryman S E

Lelke az e-DRIVE kapcsoló, ahol MAX eDRIVE, AUTO eDRIVE és Save Battery módok között válthatunk. Akkor is ügyes, ha rábízzuk a gazdaságos üzemet, de MAX eDRIVE-ban élvezhetjük ki igazán a konnektoros hegyiember nyugodt arcát. Itt nem kell tojásokon lépkedni, csak padlózásra kapcsolja be a benzinest. Egész komolyat lép tisztán villannyal is, nem vagyunk lassabbak a forgalom tempójánál, sőt. Ráadásul egészen 125 km/h-ig hajthatunk elektromos üzemben. Ha elfogytak az amperek, egészen pontosan 7% alá csökkent az akkumulátor töltöttsége, akkor automatikusan indítja a benzinest. A motorok közti váltást mindig nagyon finoman, döccenésmentesen, észrevétlenül teszi. További variálhatóságot kínál a váltógyűrű módválasztója, ahol a jobb gázreakciót és többek között feszesebb kormányszervót adó Sport és a szabad kigurulást preferáló Green módok között válthatunk a szokásos semleges állapoton felül. Nyilván Sport módban a legfokozottabb a motorfék, de minden módban generál annyi töltöttséget, hogy egy hosszabb lassítás után már villannyal indulhassunk a zöld lámpától. Ha akarjuk, tehát azonnal felhasználható a legminimálisabb töltöttség is.

Éjszaka is üde az utastér, köszönhetően a feláras hangulatvilágításnak

Közel félmillióval drágább visszafogottabb bajor testvérénél a plug-in Countryman, pedig méreteik közel hasonlóak, hajtásuk pedig minden csavarig megegyezik. Az S ALL4-hoz képest 1,4 millió a hibrid felár

Amiben viszont egyértelműen viszi a prímet a Mini első konnektoros hibridje, az a stílus, ami ráadásul olyan faktor, ami a legtöbbek számára eldönti a kérdést, hogy melyik plug-in modellt válassza az egyre népesebb piacról, és még a korlátozott emissziómentes hatótávot is képesek lehetünk elnézni neki. Még az én szívem is megdobogtatta a púpos motorháztető és jó érzés a tükörben ilyen izmokat látni. Már a Mini izmaira gondolok természetesen. Belül akár hangulatfény, mókás, színes infotainment, nagy zene (Harman/Kardon) szórakoztathat minket, a hatótávra és a közérzetünkre valóban hatásos hővédő üvegezés ügyelhet, persze mindezek csak felár ellenében szerepelnek. Minden jóval megpakolt tesztautónk a 17 milliós határt kergeti, ami rengeteg, de az is biztos, hogy ilyen prémium környezetben azért nem szenvedés a hibridezés, nem igaz? A 11 729 000 Ft alap listaár ésszerűnek mondható a konnektoros hibrid piac további szereplőihez hasonlítva, élből kéttónusú fényezéssel, ugyanakkor nyilván rétegmodell marad.

A Mini Countryman praktikus, prémium minőségű, divatos. Legnagyobb kompromisszuma a hatótávja lesz, ami a gyakorlatban csak 30-34 km között mozgott

Hirdetés

Vélemény, hozzászólás?