Na, de hová lett a lovacska? – Ford Mustang Bullitt teszt

Ford Mustang Bullitt teszt

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Érdekes élmény Magyarországon egy Mustangot vezetni. Az USA-ban szinte népautó, ám itthon - bár egyre többet látni belőle - még mindig különleges jármű. A Bullitt pedig rátesz erre egy lapáttal a filmes utalásaival.


Nehéz szavakba önteni, hogy mekkora élmény egy Mustang vezetése. Mindenekelőtt be kell vallanom, hogy nekem gyerekkori kedvenc, így azonnal fel is vállalom az elfogultságomat. Pedig tisztában vagyok vele, hogy igazából napjainkra ért valóban sportautóssá a típus. A jelenlegi generáció az, amely alatt korszerű futómű található, amelyben a sokszor sznob európai ízlésnek megfelelő anyagokat pakoltak, ennek ellenére szinte mindegyik Mustangban van valami elbűvölő. Némelyikben csak az, hogy csúnya, de akkor is.
Hirdetés

A jelenlegi generáció is furcsa volt számomra, legalábbis eleinte Hiszen a korábbi, amit csak a „retro” jelzővel illetek, hosszú idő után a történelem első Mustangjára emlékeztette az embert. Ám végül a legújabbat is megszoktam, sőt megszerettem a formáját, morcos tekintetét. A Bullitt pedig rátesz erre egy lapáttal. Még azok számára is egyértelmű a különlegessége, akik nem látták a névadó filmet. A Bullitt, avagy magyar címén a San Franciscó-i zsaru egy 1960-as évekbeli film, amelyben, ha őszinte akarok lenni az autós üldözések jelentik a csúcspontot és nem Steve McQueen színészi játéka. Egy kis ízelítőt kaptok belőle az alábbi videóban.

Ha jól megfigyeltétek a jelenetet, akkor máris világos, hogy melyek azok az elemek, amelyek visszaköszönnek napjaink Bullittján. Az első és legfeltűnőbb az egyedi zöld (Dark Highland Green) fényezés. Utána a vadló hiánya következik a hűtőrácsról, amelyet szintén egyedi méhsejtmintázatúra cseréltek. Akinek mégis hiányzik a vágtató musztáng embléma, a fekete, a filmbelire hasonlító könnyűfém keréktárcsákon találhatja meg, illetve a sötétben a talajra is vetíti az autó a visszapillantó tükrök alól. Hátul pedig a Bullitt felirat díszeleg egy célkeresztben, ami már teljesen egyértelművé teszi, miért olyan az autó, amilyen.

Az utastérben is többnyire minden olyan, mint a Bullitt alapjául szolgáló GT-ben, ám a kormánykerék közepén itt is Bullitt embléma látható, illetve a műszerfal jobb oldalán is ott díszeleg a felirat, illetve az autó sorszáma, hiszen limitált példányszámú modellről van szó. Európába 1500 darab jut csak el, de természetesen nem az elsőtől az ezerötszázadik darabig, szóval ne tévesszen meg a nagyobb sorszám. Az amerikai autók kapcsán mindig felvetődik, hogy kevésbé nívós az utastérben az anyaghasználatuk. Nos, ez a Mustang esetében nem igaz.

Természetesen nem prémium minőség fogad, de kellemes tapintású műanyagok és kiváló, bőrborítású ülések várják az utasokat.

Extraként rendelhetők az igazi Recaro kagylóülések, de nélkülük is kényelmes, megfelelő oldaltartású fotelekben lehet helyet foglalni. Hátul is, ahol a fejtér szűkössége a probléma, mert a kupéság ellenére marad hely a lábaknak. Még egy gyerekülést is beoperáltunk, hiszen ISOFIX pontokat a Mustang is kapott, ám ez nem egy könnyű feladat.

Funkcionalitás terén sem vall szégyent a Mustang. A Sync 3 rendszer 8 colos érintőképernyőn kezelhető. A képernyő alatt a klímaberendezés, az ülésfűtés és az ülésszellőztetés gombjai következnek, majd az egyik kedvenc részletem, a versenyautókból ismerős kapcsolók. Bár itt jobban örültem volna, ha fel és le is lehet kapcsolgatni őket, ugyanis az üzemmódválasztó gombbal például végig kell lépkedni az egész soron, ha túlszaladtam a kívánt ponton. Nem lehet csak úgy egyszerűen egyet visszalépni. A kormánykeréken elsőre kaotikusnak tűnhet a gombrengeteg, de gyorsan megszokható és a legfontosabb amúgy is a lovacska. Ezt megnyomva lehet a kipufogóhangon állítani, a versenypálya alkalmazást kezelni, na meg a rajtautomatikát elérni.

Mielőtt az első métereket megteszi a frissensült Bullitt tulajdonos, érdemes egy pillantást vetni a motortérre is. Az ötliteres V8-as egységet nem burkolták be túlzottan, a szabadon álló sportlégszűrő igazi ínyenc részlet. Beindítva a brutális szívómotort az egész környék felébred – hacsak nem állították a csendes, szomszédbarát üzemmódba. Már alapjáraton is imádnivalóan brummog a motor. Őszintén szólva imádom az összes V8-as hangját. Mindegyiknek megvan a maga sajátos karaktere. Isteni az AMG-től érkező motor, különlegesek a Lexusokban dolgozók vagy épp az Audi nyolchengeresei, de a BMW kétturbós V8-asa is libabőrössé tesz, ők jutottak így hirtelen először eszembe, de még többeket is említhetnék. Ám ha megszólalnak az amerikai V8-asok, akkor az utóbbiak csak doromboló kiscicának tűnnek. Emlékszem, amikor életemben először voltam GT versenyen a Hungaroringen. Volt ott mindenféle izgalmas gép, Ferrari, Lister, Aston Martin, de amikor beindult a Corvette, mindenkit leüvöltött. Hasonló érzés a Mustang is, pedig ez „csak egy póniautó”.

Amint az alapjárati brummogásból a gyorsítások ordításába vált át a Mustang, az tényleg valami hátborzongató, ahogy a Bullitt 460 lóereje is. Ez hússzal több, mint az alap GT, és ehhez 530 Nm forgatónyomaték társul. A gyorsulása ugyan nem olyan ülésbe passzírozó, mint egy nagy turbós motorral felszerelt gépezeté, ám a hang, ami közben szól, mégis erősebbnek tünteti fel. A nyomatékcsúcs már 4600-as fordulatnál megérkezik, viszont a 460 pacit 7000 felett adja le. Minden nagyobb gyorsításnál képes tolni a farát, Sport+ módban méginkább, versenypálya módban pedig elszabadul a pokol. Tényleg nem érdemes az utcán próbálkozni vele.

Mindazonáltal egy kis rutin megszerzésével könnyedén megzabolázható az autó kitörő feneke, így mindenki Steve McQueennek érezheti magát a kormánykerék mögött.

A futómű feszessége ellenére nem üt túl nagyokat az úthibákon, túrakupénak is kiváló tehát az immár független hátsó felfüggesztéssel felszerelt Bullitt. De hangsúlyozom, teljes embert kíván a vezetése. A kuplung lenyomásához kell a kisportolt vádli, a hatfokozatú kézi sebességváltót is határozottan kell terelgetni, de óriási élmény vele minden váltás. Majd’ elfelejtettem, hogy ez utóbbi is egyedi darab a fehér golyóval a tetején. Igazi élményautó és mindenki örül az utcán, ha meglátják. Integettek nekem SRT Dodge-ból és Lamborghini Aventadorból egyaránt, hogy túráztassam.

És ez az igazán furcsa és elgondolkodtató, de egyben fantasztikus is ebben az autóban, hogy annyira különleges. De csak itt. Néhány éve kezdődött csak el hivatalosan az európai forgalmazása, Bullitt változat is volt már a korábbi generációkból. Az USA-ban megszokott látvány az utcákon. Itt viszont egy más kultúrából ad ízelítőt. Az élet habzsolásáról szól, arról a nemtörődömségről, hogy városban simán benyakal 23 liter benzint, de országúton sem tudtam 16 liter alá vinni a fogyasztását.

Sajnos vagy nem sajnos, a Mustang Bullitt elvette a racionális énemet és a hedonistát tolta előtérbe.

Ami baromira jó érzés! Mindezt a Bullit esetében 16 millió forintért kaphjuk. Senki nem kínál ennyi lóerőt ilyen kedvező áron a piacon. De a sima GT is hazavihető 15 millió forint alatt. Ha nem csak az USA-ban készülne a Mustang, talán még kedvezőbb ára lehetne, hiszen, ha szimplán a jelenlegi árfolyamon számolok, akkor az alap GT-t 9,7 millió forintnak megfelelő dollárért kínálják. Végszóként csak egyetlen gondolat jár a fejemben: igazából mindenkinek, aki szeret vezetni, receptre felíratnék egy Mustangot.
Értékelés
Pozitív
Élményfaktor, V8-as motor hangja, futómű, filmes utalások
Negatív
Benzinfaló, a szélvédő bal szélén sokkal erősebb a szélzaj, mint bárhol máshol
Árak
Tesztmodell alapára
14 815 000 Ft (2019.03.25.)
Tesztautó ára
16 615 000 Ft (2019.03.25.)
Műszaki adatok
Hengerűrtartalom:
5038 cm3
Teljesítmény:
343 kW (466 LE) 7250 1/min-nél
Nyomaték:
530 Nm 4600 1/min-nél
Gyorsulás 100 km/h-ra:
4,6 s
Végsebesség:
263 km/h
Gyári vegyes fogyasztás:
12,4 l/100km
Méretek
Hosszúság:
4789 mm
Szélesség:
1916 mm
Magasság:
1373 mm
Saját tömeg:
1746 kg
Össztömeg:
2087 kg
Tengelytáv:
2720 mm
Karosszéria-kivitel:
kupé
Csomagtér:
408 l
Belső szélesség elöl:
1530 mm
Belső szélesség hátul:
1330 mm
Belmagasság elöl:
880-970 mm
Belmagasság hátul:
850 mm
Hátsó lábtér 180 cm-es vezető mögött:
160 mm
Ülőlap hossza elöl:
550 mm
Ülőlap hossza hátul:
450 mm
Csomagtér maximális szélessége:
1300 mm
Csomagtér szélessége a kerékdobok között:
1100 mm
Csomagtér magassága:
460 mm
Csomagtér hossza:
1050 mm
Csomagtér hossza üléshajtással:
1750 mm
Raktérnyílás szélessége:
1070 mm
Raktérnyílás magassága:
400 mm
Motor és váltó
Motor:
Benzin
Motorosztály:
Euro6
Hengerűrtartalom:
5038 cm3
Hengerek/szelepek száma:
8/32
Sebességváltó:
6 fokozatú manuális
Nyomaték:
530 Nm 4600 1/min-nél
Teljesítmény:
343 kW (466 LE) 7250 1/min-nél
Menetteljesítmény
Végsebesség:
263 km/h
Gyorsulás 100 km/h-ra:
4,6 s
CO2-kibocsátás:
277 g/km
Gyári vegyes fogyasztás:
12,4 l/100km
Fogyasztás a használónál:
19,9 l/100km
Menetzaj
Menetzaj 50 km/óránál:
66 dB(A)
Menetzaj 90 km/óránál:
68 dB(A)
Menetzaj 130 km/óránál:
75 dB(A)
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2019.03.25. at 06:47
    Permalink

    Ha az amerikai átlagkereset is figyelembe veszed, a Mustang-szintű pony carrok (Dodge Challenger/Charger, Chevy Camaro) tényleg olcsó autónak számítanak, a benzin ára sem veri földhöz a tulajokat ilyen fogyasztás mellett sem.

    Mégis inkább a japán és koreai gyártók termékeit választják az átlagemberek hétköznapra, mellé vesz egy ilyet hétvégére, találkozókra járni.

    (Fura, autóbuzik ekézik a dieseleket a környezetszennyezés miatt, miközben nekik teljesen természetes, ha egy ilyen autó 20 literes átlagfogyasztással közlekedik. Napi minimum két Mustangot látok Budapesten)

    • 2019.03.25. at 12:25
      Permalink

      Az a napi kettő -meg többnyire az összes amit látni lehet ilyen “napi járósba” mind ecoboost, senki nem fog egy V8-cal ingázni.

      Konkrétan tudok olyat aki a bugyborékolót lecserélte inkább sor4-re, jó-meg szép a V8, de mikor egy pesti reggeli/esti dugóba lecsurog egy laza 25liter, akkor hamar elég lesz a jó kis 4hengeres.

      • 2019.03.25. at 12:50
        Permalink

        Nekem is az járt a fejemben, amikor épp a városi dugóban csorogtam, hogy mennyire feleslegesen égeti az üzemanyagot. Ha élményautózik az ember, akkor nem számolja, de, amikor teljesen feleslegesen fogy a benzin, az nem jó móka. 🙂
        Nem lenne az ördögtől való egy V8-as hibrid sem. 😀

      • 2019.03.25. at 16:18
        Permalink

        Rászűrtem SM-n 2014 után hatos kézi Mustangokra, EB motorokkal. 9,95 liter/100km fogyasztás jött ki. Majd rászűrtem GT-re illetve V8-ra 12,51, ha csak minden 400LE fölöttire, akkor 12.82 liter/100km.

        Vagy mindenki hazudik SM-n (kivéve én:) vagy a főleg német felhasználók még ilyen teljesítmény mellett is tudnak takarékosan (hétvégi)autózni.

        • 2019.03.25. at 17:45
          Permalink

          Biztos tud jól/jobban fogyasztani a V8, de itt most a napi-ingázós autókról volt szó. (amiből amúgy tényleg relatíve “sokat” látni) oda meg az nem való.
          Persze az se mindegy melyik városban, milyen napszakban van használva, egy pesti hardcore reggeli/esti dugó kapásból sokkal durvább, mint mondjuk egy (kisebb)városba mikor meg kell várni 2-3lámpaváltást.

          Az ecoboost ahol lenyel 15-16 litert, az a V8-nál +10 liter, a hangon kívül más nem nagyon róható fel neki, az is 5mp körül fent van százon, (többnyire azt se lehet kihasználni…) továbbá turbós motor, nem nagy kunszt húzni ha valakinek mégse elég.

          Én ültem mindkettőben, nyilván a show-t a V8 viszi el, minden másra ott a 4hengeres 🙂

Vélemény, hozzászólás?