Német tudás, francia műveltség – Peugeot 508 e-HDi teszt

Vegyes érzésekkel küzdöttem, amikor a sajtóbemutatót megelőző tesztút után kiszálltam a Peugeot 508 volánja mögül. Döntően le voltam nyűgözve, mert végre kimondható, itt van egy francia autó, ami szerethetőnek ígérkezik, ugyanakkor számomra az is nyilvánvaló volt, hogy a kínálatból nem az e-HDi lesz a kedvencem. A tapasztalatok ismertetése előtt azonban tegyük rendbe az alapvető dolgokat röviden. A tesztautó négyajtós 1.6 e-HDi Active modell volt, 7,7 millió forintos alapáron, plusz közel egymillió forint értékben extrákkal ellátva. Ezért az összegért a vevő többek között megkapja a kanyarkövető xenon fényszórót, a bőr-szövet kombinációban kárpitozott, elől elektromosan mozgatható és fűthető üléseket, a színes Head up Display kijelzőt, és a 17 colos könnyűfém felniket is. Szálljunk be!
Az ajtó nyitásán érezni lehet, hogy „nem spóroltak az anyaggal”, vagyis az 508 már az első érintéssel masszívságot, tartósságot sugároz, ami bizony fontos szempont. Az ülés kényelmes, de a franciásan lágy tömést hiába keressük, ez abszolút német iskola, sőt, messzebbre megyek: a kormány emblémája nélkül igencsak gondban lennék, ha nem tudnám, melyik márka, melyik típusában ülök. Az anyagok kellemesek, puhák, a műszerfal tömör falként tornyosul az első utasok előtt, mégsem érzi magát bezárva az ember, a vaskos kormányt pedig élvezet markolni. Első pillantásra minden a helyén van, a középkonzol nincs túlbonyolítva, a kormány gombjai is könnyen beazonosíthatók, de mindent átfutva feltűnik egy súlyosnak mondható hiány. Hol az ESP kapcsolója? Mellőzve a keresés vargabetűit, franciás szellemességgel a bal térd felett található egy kis lenyitható fiók, ide rejtették a gombot a tolatóradar és start-stop rendszer kapcsolójával együtt, továbbá ugyancsak innen konfigurálható a Head up Display. Ha a műszerfal információs kijelzői narancs helyett pirosban világítanának, akkor nincs az a vegyszer, ami lemosná, hogy a Peugeot direktben koppintja az Audi részleteit, bár hála a tapasztalt jó kidolgozási minőségnek, az 508 megállná a helyét az összehasonlításban. Férőhely mind az első, mind a hátsó sorban bőven akad, hátra is külön rostélyokon megy a friss levegő, és úgy tűnt, minden apróságot látható igényességgel alkottak meg, a bélelt rekeszektől kezdve a füstszínű keretbe foglalt belső fényforrásokig.

Mozgás közben feltűnő az autó csendessége, a zajok tompán, szinte csak neszként jutnak a fülbe, és aki elsősorban hosszú utakra tervez, annak ez eleve jó hír. A tarsoly azonban még nem üres. A futómű szintén odateszi magát, az 508-ast nehéz kizökkenteni a komfortos suhanásból, igaz, hátul ülve érezhetően dobál az autó, viszont ebből a függőleges mozgásból a vezető, illetve az első utas alig érez valamit. A kátyúkkal magabiztosan bánt el a felfüggesztés, elmaradt a durva felütés, és a gyár szerint ugyan az igényesebb futóműves GT az, amelyik sportosan fickándozik, azért ennek a MacPherson konstrukcióval szerelt változatnak sincs oka szégyenkezni. Bár a szkeptikusok azt mondják, ha majd 5-6 év múlva sem esik szét az 508-as, akkor valóban jó francia autó, azért nekünk úgy tűnt, ez a modell tisztességesen össze van rakva. Tényleg érezhető benne a német prémiummárkákra jellemző, bunkerszerű merevség, valami olyasmi, amit a BMW tesztekben is említettünk. Hiába, nincs mese, vagy megmutatja a Peugeot, hogy képes minőségi terméket gyártani, vagy hiába cserél emblémát, feliratot, bármit, a vásárlók nem fogják komolyan venni.

Mielőtt bárki azt gondolná, a franciák drága ajándékkal, jutalomutazással, vagy bármilyen értékes dologgal kedveskedtek az 508-as karrierjét elindító dicséretért, jöjjön a fekete leves, amit nem dramatizálnánk túl, de akkor is ez a véleményünk. Mivel az Európai Uniós adószabályok a szén-dioxid kibocsátást veszik alapul, minden gyártó próbálja a legkedvezőbb értékeket elővarázsolni a motorokból, hogy emiatt ne kerüljenek hátrányba a piacokon. A 112 lóerős, mikro-hibridnek is nevezett 1.6 e-HDi tehát ennek jegyében fogant, és robotizált váltót is azért kapott, mert ezzel szintén megspórolható néhány gramm – a végeredmény egyébként 99 g/km. A spórolásnak azonban ára van, mert az autó mozgása csalódást okoz. Tudni kell, hogy nem hagyományos automata szerkezetről van szó, voltaképpen csak a kuplungot kezeli a bal láb helyett egy elektrohidraulikus egység, de ahogy az 508-as komótosan elindul, nehézkesen gyorsul, majd a kapcsolásoknál megtorpanva nagyokat bólogat, az kissé kiábrándító – igazi nagypapás autó. A fogyasztást most nem állt módunkban mérni, de a startnál nem nullázott fedélzeti számítógép 5,5 liter mutatott. A fogyasztás és a káros anyag kibocsátás hatásos eszköze az e-HDi másik csodafegyvere, a start-stop rendszer, amely szinte észrevétlenül teszi a dolgát, és újdonság az ún. szuper kondenzátor, amely elektromos energiát tárol a fogyasztók álló motornál történő működtetésére, valamint az újraindítás segítésére, kímélve ezzel az akkumulátort.

Összegezve a tesztút tapasztalatait, kimondható, hogy a Peugeot 508 minden idők egyik legjobb francia autójának ígérkezik. Ahhoz képest, hogy vadonatúj modell, meggyőző kidolgozással bír, technikájában felvonultatja a kategóriára jellemző tulajdonságokat, és azokon a területeken, ahol az előd 407-es elvérzett, határozott előrelépést tud felmutatni. Ha egy mondatban kellene jellemezni, akkor egy 1950-es évekbeli mondás jut róla az eszünkbe: német tudás, francia műveltség.