Népszerűsége töretlen – 30 éves a Suzuki Vitara

Hazánk kedvenc modellje büszke lehet 30 éves múltjára - a Suzuki Vitarára emlékezünk

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Minden piacra személyre szabták, szinte a világ minden táján kapható volt, mára kicsit elpuhult, de még mindig enyhe kifejezés azt mondani a Vitarára, hogy népszerű.


Kínálatbővítésként érkezett a Vitara éppen 30 évvel ezelőtt a piacra. Bár a Suzukinak már volt apró összkerékhajtású modellje, kellett valami nagyobb. Noha az 1988-ban bemutatott új Vitara sem tűnik mai szemmel túl nagy autónak, a kor Jimny-jéhez, vagy Samurai-ához hasonlítva több mint 45 centivel volt hosszabb. Tengelytávolsága 17 centivel volt nyúlánkabb, és a karosszéria 26 centivel volt szélesebb. Joggal érkezett tehát egy egészen új szintre, a szükségterepjáró helyett, amolyan

hobbi terepjárónak is nevezhető, bár a technika nem egészen az, mint amit ma szabadidő-autónak mondanánk.

Az első generációs Vitara vérbeli terepjáró a mai szemmel, hagyományos létravázas felépítése, kapcsolható összkerékhajtása ma már csak az igazán komoly terepjáróknak van, na meg az új Jimny-nek.
A Vitara jóval divatosabb külsővel lépett piacra, mint az alatta szereplő modell, és már csak emiatt sem az erdőt és a nyakig érő sarat járó vevőkör volt a célközönség, sokkal inkább a fiatalok. A Vitara színes egyéniség volt, temérdek színváltozatban volt kérhető, akár kétszínű fényezéssel is, de ami miatt talán igazán divatos volt, az a levehető vászontető, mely az ajtóktól hátrafelé is megszabadította falaitól és ablakaitól a kétajtós karosszériát. A klasszikus Vitara már alapesetben is tágasabb volt egy Samurainál, de a két évvel bemutatása után érkezett ötajtós változat volt az igazán családbarát kivitel. Bár még az is közel 15 centivel elmarad attól a Vitarától hosszban, amit ma kaphatunk a kereskedésekben, meglehetősen tágasnak számított a hosszított tengelytávú és bővített csomagterű változat.
Az ötajtós kivitel ráadásul bőséges alapfelszereltséget is hozott, az utazási komfort érdekében tekercsrugókra cserélték a hátsó laprugókat, ami a terepképességeknek is jót tett, valamint szervokormányt és 16 szelepes, 100 lóerős befecskendezős benzinmotort kapott. A Vitara kezdetben 80 lóerős nyolcszelepes szívó 1,6-ossal volt elérhető, némely piacokon karburátoros és katalizátoros verzióban viszont csak 75 lóerőt teljesített a G16-os négyhengeres. Sorozatos frissítésekkel tették egyre korszerűbbé, 1991-ben például a hátsó kerekeket is blokkolásgátlóval látták el, az európai piacra ebben az évben érkezett az ötajtós változat, melyet több piacon Escudo Nomadként ismernek.

A Vitara neve egyébként is csak számunkra ismert ilyen szinten, ugyanis már bemutatkozásakor is a legtöbb piacon személyre szabták a nevét.

Escudo volt japánban, Sidekick Amerikában, de a japán piacon Mazda Proceed Levante néven is ismert volt. A spanyol Santana is gyártotta 300 és 350 néven, a Geo és a GMC Tracker néven forgalmazta, a Pontiac és az Asüna pedig Sunrunnerként.
Hirdetés
Motorkínálatának erősítése 1992-ben érkezett meg, ekkor 95 lóerősre hizlalták a már 16 szelepes, G16A névre keresztelt szívó négyhengerest. Egy évre rá frissült a műszerfal és valamelyest a külső is, valamint megérkezett a legkülönlegesebb limitált kiadás. A Vitara Rossini különlegessége a metál pink fényezés, a fehér vászontető és a vajszínű bőrkárpit, csupán 250 példány készült belőle.

1994-ben tovább bővült a motorkínálat, méghozzá a Suzuki legelső hathengeres motorjával,

a H20A kódjelű, csupán 2,0 literes V6-os 136 lóerőt teljesített 6500-as fordulatszámnál. Ezzel egyidőben érkezett a Mazda-féle 2,0 literes turbódízel motor is. 1996-ban az amerikai Sidekick kínálata a Sport modellel bővült, melyet egy 120 lóerős négyhengeres benzinmotor hajtott, ugyanekkor a V6-os motort 2,5 literesre növelték és érkezett egy kétliteres négyhengeres motor a kínálatba.
A Vitarát 20 évvel ezelőtt váltotta a második generáció, mely Grand előneve a kibővített lehetőségekre és kínálatára is utalt. Amerika legkedvezőbb árú hétüléses SUV-ja volt, ugyanis a levehető tetős és keménytetős háromajtós, valamint az ötajtós mellett nyújtott tengelytávú és karosszériájú hétüléses kivitel is készült belőle. Egészen a harmadik generációig kitartottak az alvázas, hosszmotoros és alapból hátsókerékhajtású konfiguráció mellett. A negyedik generációs, jelenlegi Vitara igazi vízválasztó a modell történetében, ugyanis mind a létravázat, mind a hosszmotort elveszítette, ezzel együtt terepképességei is romlottak. Eladásai viszont nem, sőt!
Az esztergomi gyártású, csak és kizárólag ötajtós crossoverből csak Magyarországon több mint 8000-et adnak el évente. Köszönhető ez remek ár-értékarányának, mellyel csak kevés modell képes versenyezni.

A 2018-as frissítéssel mind a szívó benzinmotor, mind a dízelmotor kiesett a kínálatból, csak turbós három- és négyhengeres benzinmotorokkal érhető el,

de automata váltó és elektronikusan vezérelt összkerékhajtás is egyaránt kérhető hozzá. A jelenlegi Vitarából még ünnepi modell is készült, igaz a Vitara 30 névre keresztelt különkiadás csak Oroszországban érhető el. A Vitara ma kicsit mást jelent, mint a kezdetekkor, de legalább annyira pozitívan fogunk emlékezni a jelenlegi generációra is harminc év múlva, mint most az elsőre.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2018.11.20. at 09:19
    Permalink

    Sosem értettem, miért a Toyota RAV4-et hozzák fel mindig, mint az SUV-hullám kirobbantóját, úttörőjét: a Vitara is megelőzte, a Kia Sportage is, sőt, nem is kell ilyen messzire menni: a Niva és az Aro 10-es még ezeket is jóval(!) lekörözte, nem beszélve jó pár amerikai modellről… Max. azt tudom elképzelni, hogy a RAV4 volt az első globálisan óriási népszerűségnek örvendő SUV. Ha így értik, akkor azzal nem vitatkozom 😀

Vélemény, hozzászólás?