Öreg király, nem vén király – Mazda MX-5 NB használtteszt

Mazda MX-5 használtteszt - 1999, 1.8, NB generáció

A Mazda MX-5-öt az aktuális generációjának tesztjénél a roadsterek egyik királyának neveztem. Ugyanezt mondhatom el a korábbi generációkról is, most egészen pontosan a másodikról.

Úgy sejtem, sokan nem értik, mire fel a Mazda MX-5 hatalmas felmagasztalása, pedig nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Aki valóban a vezetés nagybetűs élményét keresi – nem feltétlenül versenypályán – kevés jobb ajánlatot talál a kis japán roadsternél. Főleg, ha nem is akar túl sokat költeni erre az élményre. De az árakról majd egy picit később, most nézzük azt az 1999-es évjáratú, ráncfelvarrás előtti NB-t, amelyet nemrég volt szerencsém kipróbálni.

Azt máris leszögezném, hogy aki 180 centi fölé nőtt, lehet szomorú marad, mert igazán kényelmesen az alacsonyabb termetűek férnek el a kicsi roadster második generációjában.

Amelynek karosszériája a gyönyörű, már-már brit versenyzöldben csillog. Jól elrejti ez a szín a fényezésen esett kisebb nagyobb sérüléseket, de hát 20 évet nem könnyű átvészelni hibátlanul.
Hirdetés
Tudom ám, hogy mi motoszkál még a fejedben kedves olvasó! Igen, rozsdásodik. Az NB sem arról híres, hogy a Mazda odatette magát a korrózióvédelem terén. Persze ezen a konkrét autón nem látványosan, ha a tulaj nem hívja fel rá a figyelmet nem feltétlenül veszem észre. Különösen kényes pontok a hossztartók, a bölcsők, a küszöb és a kerékjárati ívek. Ugyanakkor motorikusan nagyon is rendben van. Most már. Mindjárt mesélem ezt is, ám előtte érdemes körülnézni az utastérben.

Éles kontrasztot alkot a sárgásbarna színű bőrburkolat és a sportkormány világosbarna fából készült karimája a zöld külsővel.

A sebességváltó gombja is fa, ahogy a kézifék karján is felbukkan ez az anyag, amelyen bár látszik a kopás, sokkal kevésbé feltűnő, mint a műanyag vagy bőr változatokon. A kormánykerékre ugyanez igaz, persze a küllőin azért észrevehető a használat. Összességében nagyon szép állapotú az utastér, nyöszörgések, zörgések azért hallhatók menet közben, de ez megbocsátható, hiszen alig jut el a tudatunkig, ugyanis a vezetés örömére fókuszálunk benne. Az MX-5 kormányműve eleve rendkívül közvetlen, a futóműve pedig feszes, nem hiányzik a hajtásból az önzáró differenziálmű sem, szóval igazi kis sportautó, ám ennek a gépnek az élvezeti értékén tovább javítanak a Tein gátlók és a TR Lane bukócső, avagy merevítőkeret, bár utóbbi beépítése után a tulaj úgy érzi, előre is érdemes lenne beépíteni, mármint a merevítőt a rugótornyok közé. Tökéletes a bronzszínű könnyűfém felnik 15 colos mérete is. Minden adott az örömautózáshoz, ha a motor is úgy akarja.
Hirdetés
Az autó orrában az 1,8 literes, 140 lóerős szívó benzinmotor dolgozik, de már nem az, amelyikkel a gyártósorról legurult. Az ugyanis kilehelte a lelkét. Már a vásárlás előtti próbaúton is figyelmeztető füstpamacsokat eregetett a kipufogó, ám a szervizben azt mondták, nem gáz, csupán a szelepszár szimering a ludas, de olcsón kicserélik, ha szeretné. A tulaj azonban elsőre nem kérte a hiba orvoslását, de még aznap felcaplatott vele a Pilisbe, ám onnan már a tréler hozta le.

A következő útja – magától értetődően nem a saját lábán – egy olyan szervizbe vezetett, ahol csak ezzel a típussal foglalkoznak. Ott pedig kiderült, hogy hengerfejes a szerkezet.

Az újdonsült tulaj pedig inkább a motorcsere mellett döntött. Főleg, hogy viszonylag olcsón beszerezte egy külföldi bontott verda motorját, új kuplunggal. Azóta körülbelül 5000 kilométert autózott vele problémamentesen. Fogyasztása erősen jobbláb függő. Spórolósan vezetve 7,5 liter, odalépve neki felmegy akár 12 literre is. A kilométerszámlálóján olvasható közel 250 ezer kilométer nem mérvadó, ki tudja mennyi van ténylegesen a motorjában. Fontos még megemlíteni a vászontetőt is, ami gond nélkül nyitható és zárható, persze nem is olyan bonyolult szerkezet, mint a keménytetős kabriók technikája. Ugyanakkor tudni kell, hogy a NB generáció hátsó ablaka már üvegből készült, szóval nem sárgul, mint az előd műanyag szélvédője. Érdekesen alakulnak az MX-5 árai is. Az első generációból egymillió forint alatt is akad, de a néhány valóban kiváló állapotú példányt erősen túláraztak. Érdemes tehát a második generáció tagjai között keresgélnie azoknak, akik a roadster-élményre vágynak, megfizethető áron. Tehát a semmi máshoz nem hasonlítható, hosszában beépített orrmotor, hátsókerék-hajtás kombóra a nyitható tetővel. Érdemes legalább 1-1,5 millió forintot rászánni a Használtautó.hu felületén látott adatok alapján. Vagy lehet persze próbálkozni olcsóbbakkal is, ám a fentiekből kiderült, hogy lehetséges, akkor még rá kell költeni egy jelentősebb összeget, mire valóban a gond nélküli örömautózást kezdi szolgálni.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2020.07.03. at 11:33
    Permalink

    Ez az autó így tökéletes darab, szerintem itt teljesedett ki az MX5 eredeti koncepciója (a brit roadsterek utódjának megteremtése), ez a kombó pedig az mit én is nézegettem néha a scouton, ez a tökéletes összeállítás (British raciing green + bézs belső fakormánnyal, bár nem értem miért más s színe a váltónak és a kormáynak), speciel én az 1.6ost néztem, ez persze még jobb is.

    A rozsda egy sunyi dolog mert nem a karosszérialemezeken a legnagyobb baj, és nem mindenhol engedek a közveszélyes autókat át a műszakin. Más országokban elég egy rossz lámpabúra (vagy lámpa), egy felemás lengéscsillapító vagy kézifék is.

    Viszont szerintem már az NB-k is túlárazottak lettek, és ami azt illeti 180cm alatt is fura érzés én nem érzem jól magam az MX5ösökben (akár NB, NC vagy ND), persze beférek csak jobb érzés volt pl SLC-ben ülni.

    • 2020.07.03. at 14:34
      Permalink

      Sokan keverik, én is tévedésben éltem amíg ki nem javítottak, hogy ez nem brg, ez az emerald green. A brg soha nem volt gyöngyházmetál 🙂 Az NC-ben mi volt furcsa amúgy neked? Az összes generáció közül ez az egyetlen nagyobb darab.

  • 2020.07.03. at 17:29
    Permalink

    Szigorúan véve tényleg nem BRG, mert annál világosabb (bér szerintem a BRG-t is elég széles skálán értelmezik a gyártók), persze a Mazdától eleve furcsa is lenne a brit nemzeti versenyszín kihangsúlyozása, de a fíling arra hajaz a régi brit roadsterek nyomán.

    Az NC-vel volt a legkevesebb tapasztalatom (kizárólag üléspróba), de az sem volt az az anyaméh fíling. Viszont nálam azt eleve hátrább sorolja a fura dizájn. Az ND-t vezettem tartósan két tesztút alkalmával (illetve néhányszor NB-t) és nem volt igazán kellemes.

Vélemény, hozzászólás?