Parajdi sóbánya buszközlekedése

Leírhatatlan, szürreális élmény a parajdi sóbányába lejutni, majd onnét fel. Miután az ember megváltja a jegyét, először is be kell állnia egy buszmegállóba. Na most, sóbányába ugye többek közt azért megy az ember, mert a só jó hatással van a szervezetre. Elsősorban a gyógyulni vágyó tüdőbetegek szervezetére.
Kíváncsian kukucskáltunk hát be a buszmegálló utcácskájának végén álló kapun, amely mögött jórészt Svájcból leselejtezett (némelyiken még az egykori menetrendjét is rajta hagyták), csuklós buszok sorakoznak. Néhány perc várakozás után beindul az első… s megtömik emberekkel.
A padlólemezen át érezni a kimustrált dízelmotor minden egyes rezdülését, amely leírhatatlan szaggal párosul. Aztán egyszer csak záródnak az ajtók, s a busz kövér gázzal a bánya bejárata felé veszi az irányt. Határozottan mozog, egyenesen és gyorsan haladunk a föld alatt egy vaksötét, másfél kilométeres szűk alagútban jó néhány percen át. Gyanítom, hogy a sofőr álmából felébresztve is ismeri már az alagút minden egyes törését, de azért nem örülnék neki, ha kiégnének a fényszórók. Ráadásul úgy fest, csupán centiméterek vannak az ablak és a fal közt, az első szélvédőn kinézve látni a göröngyös útfelületet - amin nap mint nap, a forgalomhoz igazítva jár a bányavállalat flottája.

Aztán egyszer csak megáll az öreg csuklós egy félhomályos kis teremben, ahol több zsilipen át, hosszú falépcsőkön, mintegy háromszáz darabon dönget le a busznyi nép, néhány rekeszen keresztül még érezni egyre gyengébben a dízelszagot, mígnem egy felfoghatatlanul magas teremben találjuk magunkat, s már tényleg csupán csak a só illata érvényesül. 120 méter mélységben egy valódi földalatti kisvárost építettek: van itt játszótér, ping-pong asztal, kávézó, kiállítás és még egy kis sótemplom is. Sőt, egyszer csak cseng a mobilom, amit azért nem kapcsoltam ki, mert ugye a föld gyomrában úgysincs térerő. Tévedtem, még WIFI hálózatot is kiépítettek, hogy ott se kelljen lemondani a civilizációról.

...néhány éven belül talán lecserélik a buszokat valamilyen elektromos alkalmatosságra, hogy a gyógyulni vágyóknak ne ilyen körülmények közt kelljen le-és felérkezniük

Szó volt róla, hogy néhány éven belül talán lecserélik a buszokat valamilyen elektromos alkalmatosságra, hogy a gyógyulni vágyóknak ne ilyen körülmények közt kelljen le-és felérkezniük. Egyelőre azonban, azt mondják, ezek a buszok is haladást jelentenek a régi „füstokádókhoz” képest, s folyamatosan igyekeznek a látogatók kényelmét szolgálni. Míg néhány éve például egyenként jártak, most már egyszerre több is beáll a kijárathoz, ezzel várakozási időt takarítva meg. Merthogy felfelé ugyanaz a rendszer, mint lefelé…