Pengeélen táncoló – Húszéves a Ford Focus

Húsz éve jelent meg a piacon a Ford Focus első generációja

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Kifizetődött a Ford merészsége húsz évvel ezelőtt, amikor a szokatlan formavilággal megáldott kompakt típusát piacra dobta.


Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Ford Escort nyugdíjazását és a Focus felbukkanását személyes tapasztalatokkal éltem át. Igaz még gyerekként, ám végső soron a felnőttségbe is átkísért a „fóka”. Családunkban ugyanis a „cocialista” csodákat egy zsírúj Ford Escort Alba követte az 1990-es évek közepén, amely a láncos vezérlésű motorjával nagyobb hibák nélkül szolgált le majd 300 ezer kilométert.

Aztán megjelentek az első képek a Focusról, amelyeket elhűlten nézegettem édesapámmal együtt, akin láttam, hogy őt is megérintette a New Edge Design.

Az Focus 1998-as debütálása után még két évig vágyakoztam utána, sokszor eljátszadozva a gondolattal, hogy a családom új autója egyszer majd egy ilyen gép lesz. Az ezredfordulón pedig megtörtént! Apám hazaállított egy fehér, ötajtós Focus kormánykereke mögött ülve, én pedig majd kibújtam a bőrömből, pedig akkoriban még szinte csak utas lehettem benne.
A számokat böngészve úgy tűnik, nem csak minket vett le a lábunkról a Focus, ugyanis 2000 és 2001 között a világ legkelendőbb autójává vált. Pedig nem indult problémamentesen a típus története. Persze nem minőségi vagy gyártási problémákról van szó, csupán a névadás körül jelentkeztek a gondok.

Bár az Escort leszármazottjaként érkezett, a gyár mégsem akarta ugyanazzal a névvel forgalmazni a formabontó típust. Azonban az új név megtartása nem ment könnyen, ami egy német kiadóvállalat, a Hubert Burda Media „sara”.

A kiadó tulajdonában ugyanis működött egy lap, szintén Focus néven, és ezért betámadták a Fordot. Persze lehetett volna a megoldás az is, hogy Németországban más néven forgalmazzák a típust, ám egy ilyen fontos típusnál jobb, ha világszerte egységes a név. Egyik fél sem engedett, így végül a vita a kölni bíróságon dőlt el. A Ford számára pozitív döntés született, ezért nem sokkal a piaci debütálás előtt vált csak biztossá, hogy Focus néven forgalmazhatják az új típust.

A sikerek nem várattak sokáig. A formaterv döntő fontosságú volt ugyan és gyanítom, hogy nagyon sokan az első pillanatban, ahogy meglátták eldöntötték, hogy kell egy ilyen. Ugyanakkor a minőség terén sem kellett csalódniuk a vásárlóknak. Az utastérben a kor szemével nézve is kiváló anyagokat használtak, ráadásul a dizájn bent is lehengerlően hatott. Nem meglepő, hogy 1999-ben megnyerte az Év Autója díjat. Még ugyanebben az évben néhány módosítással az USA piacán is megjelent a típus, bár az Európában rendkívül kedvelt ötajtós karosszéria ott csak 2001-ben gazdagította a kínálatot.

Európában persze aránylag gyorsan piacra dobták a ferdehátú mellett a szedán és a kombi változatot is. A minőségi anyaghasználat mellett pedig a lemezek alatti technika sem hagyott kívánnivalót maga után. Akkoriban még szokatlannak hatott, hogy hátul független felfüggesztéseket alkalmaztak, amely a menetkényelemre igencsak kedvező hatást gyakorolt. Motorfronton a benzinesek domináltak. A paletta 1,4 litertől 2,0 literig terjedt. Az 1,4-es és az 1,6-os Zetec-S és SE motorokat a Fiesta és a Puma is megkapta, míg az 1,8 és 2,0 literes Zetec-R erőforrásokat a Mondeókba is beépítették. Dízelből csak egyetlen változat szerepelt a listán, az 1,8 literes TDDI, amely elég öreg konstrukciónak számított, ám 2002-ben leváltotta a szintén 1,8 literes Duratorq TDCI. Viszont utóbbiakkal nagyon drága volt az első generációs Focus, ezért most ritkák a használtautó piacon.

Amellett, hogy a legkelendőbb autó címet kivívta a 2000-es évek elején, ugyanúgy a legmegbízhatóbb kompakt jelzőt is megérdemelte ebben az időszakban. A rendesen karbantartott példányok még ma is hűen szolgálnak, de ennek a témának egy körképet is szentelünk majd. Az alsó-középkategóriát egyébként szokás Golf kategóriaként is emlegetni, hiszen a VW típusát tartják számon etalonként, azonban a személyes tapasztalataim alapján a futómű, a kormányszerkezet és a sebességváltó hármasában az első generációs Focus valami olyat nyújt, amit senki más nem tudott a kategóriában. Sőt! Bár a második generáció sok téren javult, és ugyanúgy remekel az előbb említett hármas terén, a tömegnövekedéssel valahogy mégis veszített valamit az élvezeti értékéből.

Az ezredforduló után egy évvel egyébként kisebb ráncfelvarrással módosítottak a Focus fényszóróin és lökhárítóján, illetve 2002-ben megjelent két sportos változat is. A kétliteres motorral felszerelt, 173 lóerős ST és a szintén kétliteres turbós, 215 lóerős RS. Az évek múltával mindkét modell feliratkozott a legvágyottabb forró ferdehátúak listájára.
Hirdetés

Természetesen a motorsport területén is aktív szereplőnek számított a Focus első generációja. Fel-felbukkant túraautó versenyeken, ám ezek nem gyári hátterű szereplések voltak, hiszen maga a Ford Motor Company a Rali Világbajnokságra koncentrált. A Focus WRC versenyautókat olyan legendák vezették, mint Carlos Sainz és Colin McRae, vagy épp Petter Solberg. Először 1999-ben nevezték be az autót a VB-re, ám az első bajnoki címet egészen 2006-ig hajszolták a gyártók között.

Jelenleg már a negyedik generációnál járunk, ám az eltelt évek folyamán a formaterv már annyira megváltozott, hogy az aktuális Focusban szerintem senki nem tud felfedezni a kezdetekre utaló formai megoldást. Aki esetleg mégis, nyugodtan írja meg a kommentek között, ahogy az se tartsátok magatokban, hogy nektek milyen emlékeitek fűződnek a típushoz.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2018.09.16. at 09:12
    Permalink

    Jó az észrevétel, anno nekem is leesett az állam – még tizenévesen -, mikor először láttam, nagyon futurisztikus volt. Ami kimaradt a cikkből, hogy a 2. generációt az USÁ-ban nem forgalmazták – amíg az nálunk futott, addig a tengerentúlon nyomatták tovább az elsőt -, és aztán a 3. generáció megint globális lett. Az egy olyan időszak volt, amikor még fontos volt az európai piac, volt benne potenciál, a Ford európai részlegét is hagyták szárnyalni, nem úgy mint mostanság, hogy egy helyben toporog és szinte minden gyártó Amerikának és Kínának(és egyre inkább Indiának) hódol be…

    • 2018.09.16. at 16:31
      Permalink

      A második generációval direkt nem foglalkoztam részletesen, mert egy körképet is szeretnék csinálni, ahol körbejárom a többi generációt. 🙂

  • 2018.09.17. at 17:39
    Permalink

    Az első generáció tényleg formabontó volt. Nekem konkrétan a “Mi ez az ocsmány összevisszaság?” volt az első gondolatom, amikor először megláttam. Aztán persze hozzászoktam, bár a modellfrissítés utáni külső mind a mai napig jobban tetszik. A műszerfal középső részével sosem tudtam igazán megbarátkozni. Használtan benne volt a szűkebb körben (ST170), amikor autót kerestem 2010 táján, de győzött a japánbérenc lényem.

    • 2018.09.22. at 23:24
      Permalink

      Ocsmány élőben is, a mai napig. Mint a legtöbb Ford. (Bár vannak kivételek azért: Granada, Taunus, Escort – a kocka! -, Capri. Na és persze a GT40 és GT, de ezek már külön világ.)

  • 2018.09.22. at 23:23
    Permalink

    Volt ilyen cégautóm (is). 1-es Focus (meg II-es és az újabbak is). Amennyire jó vezetni minden Focust, így az 1-est is, annyira ocsmány az 1-es széria. A Fornak ez az erőltetett new edge design iránya szerintem óriási öngól. Se nem legömbölyített, se nem szép, mértani szögletesség (ami annyira klassz volt a ’80-as években!). Ford KA, Focus I, Cougar – borzasztóan aránytalan, ocsmány formavilág!

Vélemény, hozzászólás?