Pillanatok alatt beleszeretsz – Alfa Romeo 159 Sportwagon

Alfa Romeo 159 Sportwagon 1.9 JTDM Q-Tronic használtteszt

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Be kell látnom, tényleg van valami az Alfa Romeo modelljeiben, legalábbis a 159-ben biztos, ami megfogja az embert. Rengeteg a sztereotípia a márkával kapcsolatban, ezért is nőtt nagyra bennem a kíváncsiság, hogy mit mondd majd róla a tulaj.

Hirdetés
Igazán érdekes jármű az Alfa Romeo 159, amely már a megszületése előtt nehéz helyzetbe került. Ugyanis a gyönyörű 156-os utódjaként óriási elvárásokat támasztottak vele szemben a márkarajongók, sőt, igazából mindenki. Hiszen ki ne lett volna kíváncsi, hogy sikerül-e úgy megrajzolni az utódot, hogy ne veszítsen a varázsából. Hát sikerült! A Giugiaro nevéhez fűződő formatervet egy aprócska embléma is hirdeti az autó oldalán, ám a Centro Stile Alfa Romeo keze is benne volt a rajzokban. A végeredmény maximálisan sportos lett. A frontrész lenyűgöző a különálló fényszórótestekkel és a V-alakot formázó motorházfedéllel. A kombi pedig nem véletlenül viseli a Sportwagon nevet. Rövid fara miatt a csomagtér mérete nem vetekedhet a kategória legtöbb képviselőjével, ám nem is ennyire egyedi a formaviláguk. A lámpatestekbe hátul is körvonalakat rajzoltak és a kombi kasztni egységes egészet alkot, nem lett túl „farnehéz” a dizájn.
Hirdetés
További érdekessége a 159-nek, hogy a Fiat konszern a GM-mel közös platformra építette. Ugyanakkor ebből kifolyólag a márkarajongók szomorúságára sokáig nem szerepelt a motorpalettáján igazi benzines Alfa szív. A GM polcáról válogattak az olaszok, és például az Opel Vectra C-vel, valamint a megboldogult Saab modelljeivel osztozott rajtuk az Alfa Romeo. Ám a benzinmotorok most lényegtelenek számunkra, hiszen a képeken látható 159-ben gázolajos szív dobog. Méghozzá az állítólag elnyűhetetlen 1,9 literes, 150 lóerős JTDM. Amelynek erejét a nem annyira elnyűhetetlen manuális sebességváltó, vagy a kényelmesebb és megbízható automatikus egység továbbíthatja. Ezt a hatfokozatú váltót az Aisin mérnökei alkották, nem csak az Alfa és a GM kiváltsága.

Az autó tulajdonosa a kényelem mellett azért is döntött mellette, mert a manuális egységről (GM m32 kódjelű váltó) kiderült, hogy gyárilag alulméretezett csapágyazása miatt sokaknál idő előtt bemondta az unalmast.

Felújítása legalább 200 ezer forint, de a normális kopásból eredő csere is súlyos összeg. Az automata esetében viszont az olajcserére kell ügyelni 60 ezer kilométerenként. Nem olcsó mulatság az sem, mert körülbelül 10 ezer forint literje és 8-9 liter kell bele. Cserébe kényelmes és megbízható marad.
Hirdetés
Mindazonáltal a tulajdonos elégedett a 159-essel. Nem hibátlan persze, de igazi bosszúságot még nem okozott. A karosszérián csupán néhány horpadás okoz szépséghibát. A motorháztetőn vélhetően jégeső hagyta ott a nyomát, illetve a jobb oldalon a küszöbön már megjelent néhány rozsdafolt, de még egyáltalán nem vészesen. Mivel az autó 2007-es évjáratú, ez talán megbocsátható neki, 13 évesen csak a nagyon szerencsés autókon nem láthatók ilyen szépséghibák.A lemezek alatt is akadt már némi tennivaló. Visszatérő hiba, hogy a kormányszervo olajtartályában a szűrő elszabadul. Ezen kívül a termosztát szorult cserére, illetve elöl az alsó lengőkar szilentje. Megadta még magát a bal hátsó ajtó zárszerkezete, valamint a jobb hátsó ablakemelő. Legutóbb pedig a résolajcsőből szivárgott az üzemanyag, de ezt is gyorsan orvosolták és nem kellett mélyen a pénztárcába nyúlni ezekért a javításokért. Tekintetbe véve, hogy most jár 200 ezer kilométernél az autó, nem is tűnik olyan vészesnek ugye? Az utastér szintén szép állapotban vészelte át az idő múlását. Ráadásul a dizájnerek itt is odatették magukat. A műszerfal nem is enyhén a vezető felé fordul. A 159-ben ő a világ közepe! A kerek formák többfelé visszaköszönnek. A középkonzol három kerek szellőzőnyílása alatt három kerek kijelző izzik vörösen, mutatva az üzemanyagszintet, a vízhőfokot és a turbónyomást. Igényes a váltókar kialakítása is, kopás alig látszik rajta, de mivel automata, ezért nem is kell hozzá sokat nyúlkálni. Viszont a bőrborítású, sportos hangulatú, háromküllős kormánykerék sincs túlságosan kopott állapotban. Fényesen csillog ugyan a karimája, de ez megszokott ilyen korban.
Hirdetés
Szintén kifogástalan állapotúak a bőrfotelek, amelyeknek a fejtámlájába belehímezték az Alfa Romeo emblémáját. Mélyre kell ülni a 159-ben, ami szintén a sportos hatást erősíti, ám a fekete bőrülések sokkal inkább komfortosak, mint sportosak, amit pozitívumként kell elkönyvelni, hiszen a dízelmotoros kombi a hosszú utakra specializálódott, ilyenkor pedig jól jön a kényeztető kényelem. Hátul ugyanez a helyzet, sőt itt még inkább szép állapotban maradt meg a bőrkárpit. Ugyanígy az ajtók igényes anyagokból építkező burkolatán is alig látszik a kopás. A csomagtérben – lévén cipekedős autónak is használják – már viseletesebb a kárpit, bár gumitálca védi a padlót, de a műanyagokon a karcok is megszaporodtak. A sportosságot természetesen átmentették az autó viselkedésébe is. A már említett 150 ló mellé 320 Nm forgatónyomaték társul, ami már 2000-es fordulatnál rendelkezésre áll. Ugyanakkor az autó üres tömege másfél tonna, ám mégsem tűnik lomhának, bár hallani ezzel kapcsolatos kritikákat. Tisztességesen mozgatja a sportkombit a hidegen hangos, bemelegedve kellemesen dörmögő dízelmotor. Ésszerű választásnak tűnik 150 lóval, persze az öthengeres dízel jobban repíti, ám arról elég sűrűn hallani, hogy hengerfejes lesz. Ez az 1,9-es JTDM viszont még soha nem hagyta cserben a gazdáját. Bár az automataváltó kicsit növeli a fogyasztást, átlagosan így is megelégszik 6,4 liter gázolajjal 100 kilométeren.
Hirdetés
Ha pedig elkapja a hév a sofőrt és megkergeti a hegyen, orrnehézsége dacára nagy élményt ad. A kormány közvetlen, nincs túlszervozva, elegendő visszajelzést ad. Szinte sínautóként tapad az ívre a 159-es, a kemény futóműve ellenére pedig mégsem rázza ki a lelket az utasokból rossz úton, szóval sikerült megfelelő kompromisszumot találni a kényelem és a sportosság között. Kezdem érteni az Alfa rajongókat, akik kedves gesztusként villantással üdvözlik egymást az utakon.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2020.04.24. at 11:42
    Permalink

    Pár apró gondola a kocsiról mert valamikor 2006 és 2008 között nagyon szemeztem vele, jó pár tesztutat leabszolváltam és visszagondolva talán ez volt az egyetlen autó amit sajnáltam utólag hogy nem azt választottam (nagyon szoros meccs volt az S40 és a 159 között, lemaradva az IS220 leginkább anyagi és kínálati okok miatt, és mögötte jóval a 318d a durva túlárazás miatt, más nem is nagyon került az intenzív körbe). A 159 akkor a BeNeLux árlista és kedvezmények alapján messze a legjobb árérték-arányú prémiumközepes autó volt, nagyon erős kínálattal és igazi gyengék nélkül. Egy időben nézegettem a használtakat is mert elég szép darabok voltak jó áron a piacon, nekem pedig 3 Alfával meglehetősen jó tapasztalataim vannak..

    Ami a cikkben említett dolgokat illeti, kezdeném az „opeles” motorokkal ami egy darab, az 1.8-as alapmotor a Vectrából van. A többinek nincs GM megfelelője (a Holden nem kínált 3.2-est, az Opel egy másik 3.2-est vezett ki 2005-ben, majd egy 2.8 turbóval szerelte az Insignát). A kötekedés oka egyszerű: az összes benya szívómotor és bizony az ilyen motorok gyengék a méretes karosszériához. Ez főleg a 3.2-esnél látványos, mivel az nem nyomatékosabb mint az erősebbik 1.9 JTD, de ez nem az Alfa hibája. Amúgy pedig a legendás busso motorokat már nem tudták továbbfejleszteni pár darabért, ráadásul a modern TS motorok sem örvendtek jó hírnek (az 1.6-osoknak két konstrukciós hibája is volt nagyon magas ráadásul korán fellépő és drága hibásodással). Ennek következménye hogy józan ésszel senki sem vett ilyen autót benzinmotorral.

  • 2020.04.25. at 00:04
    Permalink

    azért ezt a zöcségesbódét egyedinek nevezni költői túlzás. Amúgy meg sárnehéz, gyenge motorokkal…q4 nélkül. A szedán 1.8tibivel még elmegy, de kevés benne a tartalék (tuning) és itt sincs awd, ja, a szedán jól néz ki viszont, de ennyivel nem lehet eladni halomra autókat rgo nem túl sok van belőle.

    • 2020.04.25. at 08:05
      Permalink

      Volt Q4, 1.9-bol, 2.4-bol es a 3.2-bol is.
      Tomege pedig nem, vagy csak 10-40 kg-mal volt tobb, mint egy azonos teljesitmenyu B8 A4, E90 stb rivalise. Facelift utan pedig sok esetben konnyebb volt ezeknel.

      • 2020.04.25. at 09:09
        Permalink

        Szerintem nem volt igazán Q4. Az elején a 3.2-ből volt majd később érkezett a 2.4 JTD Q4, majd kb az 1.8 érkezésével kivezették a Q4-est (a 2.4ből talán 1 modellévig volt kapható). Amúgy egy igen jóféle szerkezet volt, TorSen 60/40, persze többletsúllyal, ami a 3.2-es esetében látványos adatokat eredményezett.

        A tömeggel egyet értek, gyakran kisebb autókhoz mérték ráadásul, a német konkurencia előrébb járt a kreatív könyvelésben (pl BMW nem adott pótkereket alapáron).

      • 2020.04.29. at 23:33
        Permalink

        általában 3.2-esből van Q4- ez igaz, tévedtem. De ilyen nagy cm3 motorokat turbó nélkül én nem nézek, max 2.3-as legyen, eur5 v. 6-os (ez persze szubjektív). Meg ugye azért 3.2 sw kasztnival majd 1800kg…..meg 20 literes fogyasztás és 7sec-től is lassabb…hááááááát. Szóval az 1.8 ami élhetőbb lenne, a kasztni is könnyebb lenne és 250ló körül elmegy tartósabban és q4-el még jobb lehetne. De a giulia sztem méltó utód, abból 280as veloce hétköznapira is elég jó lehet, 330-340lóra elég a turbó is ami rajta van.

        • 2020.04.30. at 00:46
          Permalink

          Én annaki idején mindent kipróbáltam ami dízel, 120LE JTD-től a 2.4-esig. Józan ésszel másnak akkor nem volt értelme, én amúgy is a 120LE belépőmodellre pályáztam jó felszereltséggel, végül az vitte el az S40 felé a mérleget hogy nem volt Distinctive 120LE mocival, ha meg összeválogattam bele opcióként már nem volt versenyképes.

          Guiliát próbáltam (2.2 JTD) de kombi nélkül esélytelen, Stelvio érdekesebb, arra számítottam hogy jobban oda kell tenniuk magukat, talán jövőre úgy is lesz, ha még létezik akkor a Fiat.

    • 2020.04.25. at 08:09
      Permalink

      1.8-ban nagyjabol 100 loeronyi tartalek van, nagyobb tuningcegek kinalnak hozza tobb lepcsoben is csomagokat.

      8 ev alatt 250e db sajnos valoban nem sok.

      • 2020.04.25. at 07:58
        Permalink

        Az új Fiat 500 a mai napig ebből él.

        Nosztalgiázni sokan szeretnek, ha elmész egy olasz kisvárosba, turistacsalogatónak ott figyel egy régi példány a főtéren.

        Ennyi erővel az egész oldtimer kultúra megkérdőjelezhető a gondolatmenetet folytatva, ki kíváncsi egy 40-60 éves autóra, amikor lehet belőle venni szép újat is.

Vélemény, hozzászólás?