Platós fényűzés – Toyota Hilux teszt
Toyota Hilux Invincible 50 Special Edition 2.4 D-4D teszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Totál elfajult már szinte az összes kategória, meglepő összemosódások születtek, és ebben a pickup szegmens is masszívan részt vesz. A Hilux is már legkevésbé munkagép, idén ráadásul az aranylakodalomé a főszerep.
Meglepően sokoldalú tud lenni egy pickup, a teherbírás és a munkaképesség már nem fő szempont
Kevésbé egyszerű a helyzet ma a pickup szegmensben, a korábban nem túl népszerű kategória Európát is meghódította. Amíg munkagép státuszuk volt, könnyen eldönthettük, melyik alkalmas melóra, a mai tesztpéldányok viszont olyan felszereltséggel érkeznek, amikkel nagy eséllyel soha az életben nem cipelnek majd semmiféle terhet. Mióta megoldható az egyautós flotta is, kisebb vállalkozások tulajdonosai is előszeretettel választanak pickupot, ha már valamiről vissza lehet igényelni az adót. Hogy miért? Mert nagy, impozáns, drabális és tiszteletet parancsol, talán jobban, mint bármelyik prémium SUV. Nekik találták ki a csúcsfelszereltségeket, amiből a Toyota is tart fenn egy elég látványosat a Hilux kínálatában.
Egyedi az egész első lökhárító, csak az Invincible 50 kiadáson belül elérhető limitált széria kapja, a sárvédőívek és a felnik az ünnepi modellhez tartoznak
Króm kiegészítőket kap a csúcs Hilux, a speciális narancs fényezés a limitált kiadás sajátja
A világ legnépszerűbb pickupja ráadásul 2018-ban ünnepelte kerek 50. évfordulóját, amire végtelenül büszke. Megszámolni sem tudom hirtelen, hány kisebb műhelyt kértek fel arra, hogy készítsenek hivatalos különkiadást belőle, de persze maga a Toyota is készült, nem is egyel. Az Invincible csúcsfelszereltség nevét kiegészítették egy 50-es számmal, ez persze csak a kezdet. A krómozott hűtőmaszk és lökhárítók mellé fekete kiegészítőket kapott, a kerékjáratí ívekre koptatók kerültek, a plató csövezését is feketére fújták, valamint 18-as fényezett könnyűfém felniket is tettek rá. És ez nem a tesztautónk, ugyanis a fotókon szereplő Hilux az Invincible 50 különkiadása, vagyis az egyedi szérián belül is egy egyedi széria. Tudnak még követni? Én is nehezen, de ha meglátják majd ezt a maszkot jusson eszükbe, hogy
ez a Limited Edition, csak ez kap ilyen első lökhárítót és ilyen kolbászzsír metálfényt.
Amennyire lehet, tágas az utastér, a műszerfalat keskenyre tervezték, a különkiadás mindenképp ilyen teljesen fekete
Hátul nem egyszerű elhelyezkedni a magas padló miatt, a lábfejnek jellemzően nincs hely, elöl viszont kényelmes az üléspozíció, nem kell túl magasan ülnünk
Kommunikációban kevésbé tolják erősen a Hiluxot, ezt a kiadást ugyanis nem találjuk meg semmiféle konfigurátorban, de még árlistán sem. Ezt a lökhárítót használják egyébkánt a Gazoo Racing sportverzión – mert olyan is készült, de ott hatalmas Toyota felirat trónol a maszk kellős közepén. A Hilux egyébként szerintem jól néz ki, kicsit aprólékosabb a dizájn, mint a konkurenseknél, és a nagyra húzott fényszórók miatt, amik egyébként ledesek, nem tűnik annyira drabálisan nagynak első ránézésre. Pedig a méretei olyanok, mint bármely pickupnak,
bőven öt méter feletti hosszúság, 1,8 méter fölötti szélesség és magasság, utóbbi miatt jó pár parkolóházba és mélygarázsba be sem fér.
Alapból értetődik, hogy parkolni sem egy álom vele, a Hilux ráadásul még ebben a felszereltségben sem kap parkolószenzorokat, csak tolatókamerát, a 12 méter fölötti fordulókör pedig amúgy is kellő rutint és kitartást igényel, valamint nem szabad irtózni az ipszilonozástól.
A kapcsolók egyszerűek, itt elférnek, de több Lexusban is ezeket használják, az ülésfűtés csak két állású
Talán mondhatjuk, hogy a legmodernebb utastérrel találkozunk a kategóriát tekintve. Amennyire lehetett, kihasználták a teret, a műszerfalat rövidre vették és lefelé keskenyedik, egész nagy rekeszt hagyva így a váltókulissza előtt. Egy ilyenbe mindenképp magasra kell ülnünk, de eddig talán a Hilux üléspozíciója a legalacsonyabb. Egyébként pont ez a magasság az, ahol még semmi szükség nem lenne az oldalfellépőre, pláne úgy, hogy ennyire használhatatlanul keskeny.
Hiába nagy kívülről, bent kompakt méretekkel találkozunk,
elöl még bőven elférni, de hátul már minden szempontból szűkös, érdekes módon a lábfejnek például alig van hely az első ülések alatt, ráadásul, ha vannak táskáink, azok itt fognak utazni, mert nincs tároló az ülőlap alatt. Szóval vagy kétszemélyes, vagy gyerekek ülnek hátra, mert ez hasonló kínzás felnőttként, mint bármelyik 2+2-es kupé.Hatékony az összkerékhajtás, még difit is zárhatunk, a hatfokozatú automata kiosztása jó, városi tempóig fürge, országúton még kevésbé gyorsul jól
Nem igazán van akadály egy ilyen pickup előtt, nem utazásra valók, a többire meg elég a 150 lóerő és a 400 Nm
A különkiadású különkiadás sajátossága, hogy az amúgy is kellemetlenül sok zongoralakkból még többet kapunk. A kabin koromfekete, sötét, nyomasztó, bár sokan ide sorolnák a sportosat is a fekete tetőkárpit miatt. Egészen közel ülünk a szélvédőhöz, a kormány mindkét irányban állítható, így a vezetési pozíció kevésbé teherautós. A kezelőszervek szokásosak, itt nem zavaróak az egyszerű négyzet alakú kapcsolók, a kormány fogása jó, de kevésbé szervózott, mint például egy Rangeré, így a parkolás még egy kicsit nagyobb kihívás. Hatalmasak a tükrök, én a beláthatóságán nem panaszkodom, a kényelméért már annál inkább. A kategória elfajzottságát jól mutatja, hogy ilyen magas felszereltségnél már mindenképp járnak a fekete bőrülések és az ülésfűtés. Utóbbi csak egyállású kapcsolóval, vagyis fűt, vagy nem, de leginkább csak fellangyosítja az ülést, ami az évszak talán legnagyobb havazásának idején már kissé zavaróan lassan fűtött föl.
Terepen nem jön rosszul a kemény futómű, a hátsó tengely pattogása viszont közúton zavaró
Vezethetőség kapcsán nem lehet túl sokat megemlíteni egy pickupnál, de furcsa módon van benne valami élvezhető. A kormányzásban nincs semmiféle visszajelzés, a dupla lengőkaros első felfüggesztés miatt viszont nem mozog bután és kellőképpen kiszámítható. Hátul szokványosan merevtengelyes és feltűnően kemény is a rugózás, míg elöl kellőképpen lágy, a két tengely közötti összhang nem valami jó. Értsd, míg az elejével észrevétlenül hajtasz át egy fekvőrendőrön, addig a hátulja bután felpattan, na persze terheletlenül.
A Hiluxhoz elérhető - legalábbis a hazai piacon - egyetlen motor a 2,4-es, 150 lóerős négyhengeres dízel.
Jellegzetes toyotás köszörüléssel indul – már a Hiace-nek is ilyen hangja volt a ’90-es években – és hidegen hangosan jár, de meglepően hamar kisimul, melegen csak finom dízeles ketyegéssel jár. A hatfokozatú automata váltó áttételezése egészen jó, ügyesen indul meg a Hilux, 80-90-ig még fürge is, de a 130-140-et már nehezen éri el, a 170-es végsebesség ezzel a vehemenciával elérhetetlennek tűnt.Mutatós a metál narancs fényezés, ezzel a felszereltséggel már nem jellemző, hogy haszonjárműnek használnák
Nincs ezzel baj, se nem utazóautó, se nem sportkocsi, a hosszú első fokozattal így is meglepően jól gyorsul. Fogyasztása olyan, amilyenre számítanánk, 10 liter fölötti, ha vigyázunk a gázpedállal. Összkerékhajtása kapcsolható, négykerék után felezőt, aztán hátsó difit is zárhatunk, ennek fontos pontja, hogy ilyenkor már az ABS-t is deaktiválja, így laza talajon, pláne hasonlóan bütykös abroncsokkal rövidebb úton képes megállni, mint blokkolásgátlóval, ami terepen mindenképp jó pont. A több mint kéttonnás önsúly miatt, pláne abban a hóban, ami a teszthét alatt leszakadt, megmutatta mennyire kevés egy terheletlen pickupnál a mezei nyitott difis hátsókerékhajtás, ennyire csúszós felületen többször volt indokolt közúton is a négykerék. Erre persze figyeljünk, mert száraz aszfalton tilos az összkerékhajtás központi difi nélküli terepjáróban. A jelenlegi kínálatból tudnék olyat mondani, ami kényelmesebb, vagy éppen tágasabb, a múlt viszont a Toyotát igazolja. Teherautóinál és terepjáróinál sosem kockáztatott, vagy változtatott drasztikusan, így az új Hiluxtól is bátran várhatjuk ugyanazt, akárcsak az elődeiktől.
Kormányzása egész pontos, de sokat fordul, több mint 12 méter a fordulóköre, a kabin hangszigetelése viszont egész vállalható magasabb tempónál is
Mifelénk a pick-upokat nem lehet “single cab” kivitelben megvásárolni? Extrém ritkák az utakon a rövidfülkés változatok, nemcsak Hiluxból, a versenytársaiból is. Ha rákeres az ember a neten, látszik, hogy van ilyen, az újakból is, de főleg dél-afrikai és ausztrál találatok jönnek – bár ezekben az országokban régóta bevett dolog a billenős pick-up-felépítmény is, nálunk viszont nem igazán, és összességében a felhasználási területekben mutatkozik egy alapvető eltérés Európa és az említett országok, régiók között…
A legtöbből elérhető nálunk is a szipla kabinos, vagy extra kabinos változat is, de jellemzően csak alacsony felszereltséggel, éppen ebből is látszik, hogy a magasabb felszereltség megy szinte mindegyikből a legjobban, ezért nem látni szinte egyetlen rövid kabinosat, tesztre sem kaptunk még olyat és a piac igényei miatt valószínüleg sosem fogunk.
A rövid fülkés karosszériát általában olyan felhasználásra szerzik be, ami nagyon ritkán vesz részt közúti forgalomban, s csak egy telephelyen belül fuvaroznak vele. Európán belül az építőiparban lehet leggyakrabban fülön csípni ilyen változatokat, de oda is sokszor jobb alternatíva az alvázas kisteherautókra akár egyedileg felhúzható platós felépítmény (felépítmény gyártókból viszont azt hiszem nincs hiány idehaza sem).