Polákmérgezés: a legelőkelőbb Polonézt teszteltük

A Polonez modelltörténetét külön írásban vesézzük ki, ezért most nem kívánom vele untatni olvasóinkat. Ám bőven van még érdekességünk e modell kapcsán, ugyanis vezethettünk egy olyan, 2,0 literes motorral hajtott példányt, amelyet valaha csak a lengyel rendőrség, belügyesek, illetve a legelőkelőbb, állami vezetők kaphattak. Ötfokozatú váltóval, két vezérműtengelyes, gyárilag 112 lóerős, 2,0 literes benzinessel. Ez a kevesek számára elérhető csúcsmodell állítólag 175 km/órával tudott repeszteni. Persze, mi ezt nem tudtuk megcsinálni...
Giugiaro formájával a hetvenes években valóban modern megjelenésű gép lehetett az ötajtós, kívülről nézve senki sem gondolná, hogy alapjait az öreg 125p adta.
Ahogyan a kor divatja épp diktálta, az utastérből teljesen száműzték a fényezett fém felületeket, magyarán mindent lekárpitoztak a fejlesztők. Nem mással, mint igen silány műanyaggal és műbőrrel. A tartás nélküli, süppedős ülésekre azonban plüssszerű szövet került. A bajuszkapcsolók a Fiatokból, Zsigulikból és persze Polszkikból ismert vékonyka karok, a billenő kapcsolók sem idegenek, de amúgy a műszerfal teljesen egyedi. Hogy milyen? Természetesen szögletes, a hetvenes-nyolcvanas évekbeli modernséget képviselő, lefolyó középkonzollal, sőt mi több, oda emelt, de továbbra is közvetlenül a váltóműbe csatlakoztatott váltókarral. Ma már csak mosolyogtató részlet, 20-30 éve, amikor a Lada/Polski kérdés még komoly vallásháborúnak számított, elképzelhetetlen lett volna a Polonez műszerfalra szerelt Lada sportkormány.
Ebben a példányban persze aligha meglepő, ennél sokkal komolyabb átépítések is kerültek bele, hiszen amikor szemtelenül fiatal, mindössze 24 éves gazdája négy évvel ezelőtt megvette a most 29 éves autót, még hagyományos 1,5-ös volt. Kevesellte az eredetileg is mindössze 75 lóerős, 25 évesen nyilván még kevesebbet tudó motor erejét, ezért döntött úgy, hogy átépíti és Polonez 2000 replikát készít, azaz egy 2,0 literes motort épített bele. Így igazán ígéretes a kívülről az 1,5-ösöktől semmiben sem különböző gép, ám a próbakör alapján sajnos nem lett meggyőző a végeredmény. A spórolás érdekében LPG-autógázra átalakított benzinmotor gázzal kifejezetten harmatos, de benzinnel is nagyjából úgy húzott csak, mintha legfeljebb erejének felét tudná.
A vezetési élményt részletesebben vesézve sem tudok sok különbségről beszámolni a hagyományos Fiat 124/Lada, illetve Polski 125p vonalhoz képest. Az elöl kettős keresztlengőkaros, csavarrugós, hátul merev tengelyes, laprugós futómű egészen kényelmesen ringatózik, de a globoidcsigás kormányművel nem egy kanyarvadász bestia.
A csupa műanyag utastér nekem illúzióromboló, fényévekkel stílustalanabb, mint az eredeti 125p fém lemezeket is bőven mutató berendezése. A plasztikok ugyanis, noha a szovjet ipar remekeinél, akarom mondani gyalázatainál egy fokkal jobbak ugyan, de abszolút értékben eléggé gagyik. Látszik, hogy csaknem minden látható elemen faragtak egy picit a lengyelek, hogy a Polonez a 125-ösnél modernebbnek látsszon, ám összességében azonos autó maradt. Ez persze nem von le értékéből, a már veterán korú széria korabeli modern megjelenése ma is sugárzóan frissebb a 125-ösénél és ez bizony a változatlan műszaki alapokon tényleg bravúrnak mondható!
Látszik a lengyel srácokon, hogy múltjuk részeként szeretik a Polonézeket, ugyanakkor nyilvánvaló, hozzánk hasonlóan ők is elszoktak már a picit silány, öregedve még nyűgösebb KGST-országbeli autóktól. Ebből a Polonézből is hiányzott a jó motorbeállítás, így kívülről hiába mutatott jól a 29 éves gép, elvileg izmos motorjával is alig ment. Kár érte, hiszen amúgy tényleg ritkaság!