Próbán az Év Autója! Első benyomások az új Renault 5-ről

Furcsa eredményeket is hozott az utóbbi esztendőkben az Év Autója választás, ám idén úgy érzem jó helyre ment a díj. Eddig csak képek és félinformációk alapján, illetve mások élménybeszámolóit hallgatva ismertem a villanyautóként feltámasztott Renault 5-öst, de megtörtént végre az első randevúm vele és be kell vallanom, hogy pillanatok alatt az "ujjai köré csavart". Már eleve az a gyártási filozófia, hogy Franciaországban készül hozzá minden és minden egy 300 kilométeres körön belül történik. A részegységek gyártása, köztük az akkumulátor is, valamint a végső összeszerelés is. Ilyen az, amikor komolyan veszi egy autógyártó a környezetvédelmet. Na, meg az újrahasznosított anyagok használatának 41 százalékos aránya is ezt tükrözi. Továbbá, ami nem újrahasznosított anyag, később az lesz, mert ezt is figyelembe vették a tervezésnél. Zseniális! Hivatalosan egyébként Renault 5 E-Tech Electric az autó neve, de nézzétek el nekem, hogy csak Renault 5-ösként fogok hivatkozni rá, már csak azért is mert maximálisan megidézi a formájával és a filozófiájával elődjét, amit 1972-ben dobtak piacra, és érdemes róla tudni, hogy a formáját lényegében hobbiból rajzolgatta otthon az R4 egyik tervezője. Aztán, pont kapóra jött a dizájn, amikor a Renault egy vagány kisautóval akart újítani. Az új 5-ös formaterve viszont nem egy eldugott fiókból bukkant elő,  és érződik is az autó minden porcikáján, hogy nagy odaadással készült. Egyszerűen sugárzik belőle a vidámság. Ideális városi kisautó, persze azért jóval nagyobb mint elődje. Ugyanakkor a hossza neméri el a négy métert (3,92 m), a tengelytávolságai is 2,54 méter. Nem nőtt magasabbra 2,5 méternél a szélessége pedig 1,77 méter. A fényszórók elöl és hátul azonnal felismerhetően az utód modern interpretációi. Hátul ráadásul a Turbo modellre, pontosan annak levegőkilépőjére emlékeztetnek. Hasonló dizájngegekkel szerte az autón találkozhatunk, legalábbis a magasabb felszereltségű példányokon mindenképp. Ilyenek a gall kakasok, amelyek csak azokra az autókra kerülnek fel, amiket Franciaországban gyártanak le. De említhetném még a vezetőülés háttámlájának zsebéből kikandikáló címkét, rajta az 5-ös generációival, a rúzsról mintázott bajuszkapcsolót, vagy épp a hűtőnyílásra hajazó kijelzőt a motorháztetőn, amely jelzi a töltöttségi szintet. Sőt, még bagett-tartó fonott kosárka is rendelhető az utastérbe. Ahol egyébként elöl kényelmesen elhelyezkedhetnek az utasok, széltében sem szűk, és azért még hátul is elférnek különösebb feszengés nélkül a felnőttek. A csomagtér sem használhatatlan, hiszen alaphelyzetben 326 literes, viszont elöl nincs rekesz, kell a hely a villanymotornak. Amely többféle teljesítményszinttel is kérhető. Itthon a 120 és a 150 lovas. Mindkettő társítható a kisebb 40 kWh, vagy a nagyobb 52 kWh kapacitású akkumulátorral. Előbbi 312 kilométeres hatótávot tud, utóbbi pedig 410 kilométert. Alapvetően 11 kilowattal tölthetők, de a kisebbik tudja a 80 kilowattos villámtöltést is, a nagyobb pedig a 100 kilowattost. Üres tömegük 1,5 tonna alatt maradt, ami üdítő az ólomnehéz villanyautók korszakában, ennek megfelelően veszettül agilis mindkét változat. A rövid tengelytáv és a széles terpeszkedés valószínűleg jót tesz a vezetési élmények, bár én egyelőre csak a legfőbb életterében, a városban cirkáltam vele. Parkolni nagyon könnyű, az azonnali nyomatékkal lámpától lámpáig mindig első lehet az ember, szóval mindent tud, amit a villanyautókban kedvelni lehet. Hátul multilink felfüggesztéssel a kényelemre vágyóknak sem fog csalódást okozni, szépen suhant át a budapesti út(hiba)hálózaton. Miközben 15 kWh/100 km-nél nem mutatott nagyobb fogyasztást. Ha röviden és velősen akarnám összefoglalni a Renault 5-öst, akkor azt mondanám: öröm a közlekedés ezzel a villanyautóval. Árazását is komolyan vették, hiszen 10 990 000 forintról indul, ami ebben a kategóriában jó ajánlatnak számít. Igaz az alapverzióból még jónéhány geg hiányzik az említettek közül, de a 11 990 000 forintos középső szinten már jóval többet ad.