Rémálom a Monte-Carlo Ralin

Megjött a hó!

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

A nagy öreg megmondta, hogy jön a hó, és jól pórul járt, aki nem hallgatott rá. Elég volt két gyorsasági szakasz, hogy minden a feje tetejére álljon a Montén.


Szerdán még megmosolyogtuk a nagy öreg Francois Delecourt, aki az elmúlt évtized legszárazabb és legmelegebb Monte-Carlo Raliján azt jósolta, hogy lesz még hó. Ismételten beigazolódott, hogy érdemes hallgatni az öregre, aki 2002-ben ugyan visszavonult az aktív versenyzéstől, de azért ez csak a 15. Monte-Carlo Ralija, úgyhogy tudhat egy-két dolgot a verseny szeszélyeiről.
A csütörtökre tervezett négy gyorsaságiból az első kettő rendben lezajlott, bár a mínusz négy fokos hőmérsékletből sejteni lehetett, hogy ha esik valami, akkor az nem eső lesz. A két gyorsaságin a szerdán remeklő Juho Hänninen 51 másodpercre növelte előnyét, míg Petter Solberg egyre jobban beletanult a Szuper–2000-es autóba és olyan tempót diktálta, hogy Freddy Loix jobbnak látta, ha nem próbálja megállítani a norvégot, így Solberg feljött a második helyre, Loix pedig visszaesett a harmadikra.
A két gyorsasági után irány a szervizpark, ahol többek között friss gumikat is kapott a mezőny. Persze mondták, hogy jön a hó, és már egy-két hópehely is mintha megjelent volna a hatodik gyorsasági végén, csak az volt a kérdés, milyen intenzitással esik a hó, és mennyi marad meg belőle.

A szervizparkban minden versenyző fülére ránőtt a mobiltelefon, és a jégkémeit faggatta, milyen a pálya, milyen gumit tegyen fel. A legtöbben vizes aszfaltra való intermédiára szavaztak, volt, aki hógumit rakatott fel, csak az öregre nem figyeltek megint. Francois Delecour ugyanis négy szöges hógumival állt ki a szervizparkból.
A hetedik gyorsasági rajtjában még a slicket (száraz pályára való gumi) választók örülhettek. De aztán megjött a hó méghozzá igen komoly mennyiségben. Az utat teljes egészében beborította, sőt, ahol kijárták, ott még jeges is lett.
Na, aki slicket választott, azt a helyi postás is simán megelőzte a biciklivel, de az intermédiások is küszködtek. A belsőkamerás felvételeken látni lehetett, hogy körülbelül ötvennel mennek, miközben folyamatosan felpörgött a motor, ahogy a tapadásnélküli kerekek kipörögtek.
Emlékeznek még, amikor azt írtam, hogy Hänninen a szerdai 45 másodperces előnyével közel áll a győzelemhez? Na, akkor szerintem érezni fogják a dolog súlyát, hogy egyetlen gyorsaságin 1 perc 54 másodpercet kapott a győztes Bouffiertől… Solberg hasonlóképpen elvérzett. De még nem ők jártak a legrosszabbul. A Skoda gyári versenyzője, Jan Kopecky a csütörtöki utolsó gyorsaságin hét percet kapott, mert nem volt tapadása. Jean-Sébastien Vigion pedig, aki slick gumikkal rajtolt, ugyanezen a gyorsaságin könyvelhetett el 11 perc hátrányt.
Hänninen és Solberg számára a rémálom még egy gyorsaságiig tartott (két szakaszra kellett gumit választani) és a két éllovas végül két és fél, illetve közel négy perc hátránnyal zárta a második napot a hatodik, hetedik helyen.
Bryan Bouffier viszont 28 másodperc előnnyel átvette a vezetést, na és mit gondolnak ki a második? Igen, a nagy öreg Francois Delecour, aki a rajt előtt arról mesélt, hogy a dobogót szeretné támadni. Akkor egy kicsit megmosolyogtuk, erre tessék.
A csütörtöki rémálom egyetlen élvonalbeli túlélője Freddy Loix volt, aki ugyan jól választott gumit, de az utolsó gyorsaságin defektet kapott, viszont egy perc hátránnyal így is megőrizte harmadik helyét.
A kicsit óvatosan kezdő Guy Wilks a negyedik, Stéphane Sarrazin pedig az ötödik.
Pénteken a verseny egy délelőtti gyorsaságival folytatódik, majd éjszaka jön négy szakasz, köztük kétszer a Col de Turini, ami már többször átírta a verseny eredményét. A mai nap után pedig semmi sem elképzelhetetlen. Ilyen a Monte.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Vélemény, hozzászólás?