Stílussal frissen tartva – MINI Cooper S Sidewalk

A fejlődést és a változást többféleképpen élte már meg a MINI. Az éppen 20 éve megszületett első új generációs, vagy BMW érás MINI óta próbálkoztak fejleszteni a márkát, több-kevesebb sikerrel. Volt itt kétüléses kupé és Roadster, háromajtós kombi, most pedig van SUV, ötajtós és hatajtós kombi szerű MINI is, de egy valami örök és stabil pont a márkánál, a háromajtós és a kabrió. Bízunk benne, hogy ezen a recepten nem is fog változtatni a gyártó a következő generációnál sem, addig is még élvezhetjük egy darabig a jelenlegi modellt, amit igyekeznek frissen tartani. Ez persze nem egyszerű, ugyanis 2013 óta van piacon a harmadik generáció. 7 év alatt rendesen megváltoznak a trendek, és csak akkor nem kockázatos egy rétegmodellt ennyi ideig megtartani, ha ő maga irányítja a divatot, és minden gyártó olyan egyedi autót akar faragni, mint a Cooper. Sidewalk – Nem érdemes lefordítani, vagy keresni a név jelentését, az új MINI különkiadás lényegében csak egy dizájncsomag. Pontosabban nem is egy, hanem több, mert az egyedi kiegészítőkből nem fontos mindegyiket kérni hozzá, de mindenképp érdemes. Cooper Sidewalk kiadás már az első új MINI-ből is készült 2007-ben, mely egy sor új színt és stíluselemet tartalmazott, ám messze nem annyit, amennyit a gyártó a mostani modellhez tud ajánlani. Tavaly kezdték meg a Mini Yours kiegészítők gyártását, melyben minden vásárló egyedi elemmel is kiegészítheti autóját, akár 3D nyomtatással saját neve, vagy aláírása is rákerülhet a sárvédődíszre, a küszöbre, vagy a kesztyűtartó fölötti elemre. A Sidewalk részére ezekből persze készül egy szett, mely csak ebben a csomagban található meg, ilyen az egyedi dekor a sárvédőn, és az ezüstös háromszögekkel és a kék különleges árnyalatával operáló beltéri díszítőelemek, a kesztyűtartó fölötti még világít is sötétben. Annyira klasszikus és mégis modern a MINI Cooper formavilága, hogy messze nem éri meg jelentősen hozzányúlni. A Sidewalk pedig egy különleges, Deep Laguna fantázianevű fényezést kap. A tesztautón is látszik, mennyire jól kiemeli a vonalait, elegáns tőle és nem kihívó, miközben nem is unalmas, mint egy fekete, vagy akár a British Racing Green, ami kétségtelenül jól áll neki, de ettől a sötétkéktől valahogy frissebb az egész. Ez a kék árnyalat visszaköszön az üléseken is, a bőrkárpit nem fekete, hanem sötétkék, amit citromsárga varrás díszít, de csak szolidan, valamint dombornyomott Sidewalk pajzsok a felső sarkokon. A kormányon is visszaköszön a különleges dizájncsomag, ami a magas felszereltséget adó Chilin felül kérhető a MINI Cabrióhoz. A legszebb részét ki ne felejtsem, igaz, ha szerencsések vagyunk, akkor javarészt nem is látjuk majd, ez pedig a tető dizájnja. Ha unjuk már a Union Jack-et, akkor mindenképp érdekes a pepita mintás szövésű vászontető, amit én sokat láttam a teszthéten, mert esőből épp kaptunk gazdagon, ugyanakkor ez is egy olyan vidám részlet, amit más modell nem tud nyújtani. A Sidewalk kiegészítők között még megtaláljuk a motorháztető két dekorcsíkját is, amik hasonló mintázatot kaptak a belső elemekéhez. Ezekből az apró és stílusos részletekből van még nagyon sok egy ilyen Cooperen, amiken lehet csemegézni. Az én személyes kedvencem az üzemanyagbetöltő króm fedele, de a fényezetlen kerékjárat- és szoknyaelemek is pont annyira a MINI sajátjai, mint a kerek lámpák.

Ez az egész még mindig iszonyatosan jól tud kinézni, és bármennyire retro, ma is kívánatosnak és frissnek tűnik.

De csak tűnik, néhány ponton képtelen letagadni a konstrukció korát. Egy ilyen Cooper messze nem annyira merev, mint azt szeretnénk, csukott tetővel sajnos csúnya zajai és zörgései vannak. Ezen sokat segít, ha a tető nyitva van, de ahhoz meg olyan időjárás kell. Ha tehetném, sosem húznám fel a tetőt, annyira jó hangulata van egy ilyen Cooper S-nek. Hatékony a külön bepattintható szélfogó, és a magas ablakok miatt a menetszél még nyitott tetővel sem kellemetlen. Ebben az őszi időben elég csak feltekerni a fűtést, és máris korrekt a kabriós fíling. Stílusán túl vezetési élménye, ami meghatározó és mindig várhatóan jó élmény. Nagyon érdekes, hogy egy ilyen MINI könnyed városi kisautónak tűnik, pedig szerintem messze nem az. A Cooper S kőkemény futóműve rövid távon is fárasztó, ahogy a volán nehézre tervezett rásegítése is. Ez az egész arról szól, hogy vegyük komolyan a mókás külsejű kisautót, mert amit tud, az sokkal több annál, mint a megjelenése. Kormányzása tűpontos, de nem épp habkönnyű ujjgyakorlat, és a kilátás sem egy öröm belőle. A szélvédő messze előttünk van, a tető annyira hosszú, hogy a lámpától legalább két autónyira kell megállnunk, hogy lássuk, igaz ez akkor is, ha oldalt is van lámpa. Zseniálisan jó az üléspozíciója, a kormány és a pedálok tökéletes távolságban lehetnek, de ha 180 centis magasságra van beállítva az első ülés, akkor hátra már meg se próbáljunk beszállni, ez leginkább kétszemélyes autó. A MINI korát apróságok buktatják le, mint például az ülésdöntés, ami visszahajtáskor nem az eredeti pózba dől vissza, kezdhetjük elölről a beállítást.

Az is sokat elárul, hogy még hagyományos a kézifék, ezért a pontért viszont érdemes hálát adnunk.

Amúgy is szemtelenül fordulékony kis vasdarab a MINI, de szűk fordulókban büntetés nélkül segíthetünk rá picit a kézivel. Komolyra véve, előtte érdemes kilőni a menetstabilizátort és a kipörgésgátlót teljesen – itt szerencsére még lehet, mert úgy engedni fogja a gázadást is csúszás közben, és így pofátlanul gyors 180 fokos fordulókat tehetünk a kis kabrióval. A 2,0 literes turbómotor már sokat vesztett a tüzéből, feltűnően tompább, mint a korábbi verziók voltak. Kevésbé lobbanékony, most kicsit olyan, mint a régi turbómotorok, hogy rendesen forgatni kel ahhoz, hogy igazán jót menjen. A motor hangja szép és erős és ugyanez igaz nagyjából a kipufogórendszerre is, ami egyáltalán nem durrog, de még pici pömpörgéseket sem produkál. Igaz, képes feledtetni a hiányt, mert annyira vidáman trombitál, hogy a fordulatszámmal egyenesen arányosan görbíti felfelé a szánk két szélét is. A károsanyag-kibocsátási normák kiölték belőle ezeket az apróságokat, ahogy a normális gázreakciót is, utóbbiban egyébként a duplakuplungos váltó is ludas. Lomha az elindulás és az irányváltás, nehézkes mozgású tőle a Mini, amihez hozzá lehet szokni, de továbbra is visszasírom a korábbi normális automataváltóját.

Úgy jó vezetni egy ilyen MINI-t, ha valóban nem sajnáljuk tőle a benzint. Meg kell próbálni minél több üzemanyagot letolni a torkán, mert nem fog belefulladni, épp ellenkezőleg.

A határaihoz közeledve lesz egyre inkább lenyűgöző, amire képes. Hétköznapi járkálós, városi autónak nekem ez a generáció továbbra is túl drabálisnak tűnik, ami a kezelhetőségét és a futóművét illeti, de azt nem lehet elvenni tőle, hogy iszonyatosan jót lehet vele autózni városon kívül, vagy gyér forgalomban. Prémiumautóként fontos a minőség is, és az anyagai teljesen rendben vannak, nehéz lenne belekötni. A multimédia érintős és vezeték nélküli Apple CarPlay kompatibilis, a Harman/Kardon hifi pedig továbbra is nagyon mélyen és tisztán szól. Jól állna a Cooper kabriónak is az elektromos hajtáslánc, de erre állítólag nem fog sor kerülni, legalábbis ennél a generációnál. Pedig passzolna hozzá is az azonnali gázreakció és a hangtalan krúzolás a nyitott tetővel együtt, de így legalább, akik a Cooper S-t választják, hallgathatják a vidám kipufogó szólamait. A MINI egy különleges szerzet. Bármennyire is tűnik puhány kisautónak, ordenáré nagyot lehet vele autózni, és mindig egyre közelebb és közelebb enged a határaihoz. Mindig azt hisszük, hogy már ismerjük, már nem okozhat új örömöket, aztán mégis a bőrünk alá mászik és felpiszkálja a fantáziánkat.