Százévesen szelték át a fél világot

80 éves hölgy és 20 éves Corolla indult Afrikából Angliába

A nyolcvanéves Julia Albu felmálházta húszéves Toyota Corolláját, majd elindult meglátogatni 12 ezer kilométerre élő lányát, az út még a tervezettnél is jobban sikerült.

Julia Albu első, ráadásul "hölgytulajos", de már 350 ezer kilométeren túl járó, 1997-es Toyota Corollájával az egykori angol gyarmat Dél-Afrikából indult lányához Angliába

A japán autók kapcsán nem alaptalanul az a vélekedés, hogy ha a rozsda nem eszi meg őket, akkor örökké tartanak. Bár a korrózióvédelem az elmúlt évtizedek során sokat javult, felénk máig van alapja a fenti véleménynek. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy a szárazabb időjárású területeken még inkább elpusztíthatatlanok a japán autók. Az sem ritka, hogy a nálunk már leselejtezett japán autókat Afrikába viszik (ez történt például számos valahai Toyota Hiace mentőautóval is), így az alábbi történet kapcsán a hetedik generációs Corolla állóképességén nem lepődtünk meg, tulajdonosa elszántságán annál inkább.


Ugyanis Julia Albu, aki húsz éven át minden nap számíthatott autójára, egy meglehetősen komoly kalandra vállalkozott: Dél-Afrikából saját autójával indult el Angliába. Mivel az 1997-es gyártású Toyota Corolla (vagy ahogy Julia hazájában, Dél-Afrikában nevezik: Conquest) két évtized alatt egyszer sem hagyta cserben gazdáját, amikor az 1937-es születésű, de lélekben húszéves hölgy úgy döntött, megkerüli a fél világot, eszébe sem jutott lecserélni Tracyt – így nevezte ugyanis el az együtt töltött évek alatt hűséges járművét.

Az út előtt egyedi, otthonos kárpitozást kapott a beltér

„Az ötlet, hogy Tracy és én elutazzunk egészen Londonig, hirtelen jött, és meglehetősen meggondolatlan volt” – emlékezik vissza Julia. „Felidegesített egy rádióműsor, én meg betelefonáltam. Én nyolcvan éves vagyok, mondtam nekik, az autóm húsz, az együtt pont száz, és elutazunk Londonba, hogy meglátogassam a lányomat. Mire feleszméltem, a környezetemben mindenki kész tényként kezelte az ötletet. Nem volt mit tenni, belevágtam a szervezésbe, bár egy fillérem sem volt az útra. Szerencsére találtam támogatókat – egy irodalmi jótékonysági szervezetet és egy könyvkiadót –, úgyhogy nem volt más dolgom, mint Tracyt felkészíteni, és megtalálni a megfelelő útvonalat.”

Hirdetés

Ami a Toyotát illeti, műszakilag nem volt vele sok teendő: valamelyest megemelték a futóművét, megerősítették a perselyeket és nagyobb kerekeket szereltek fel, de Julia ragaszkodott ahhoz, hogy a lehető legkisebb mértékben alakítsák át a mechanikáját. Nem úgy az utasteret: „Mivel tudtam, hogy rengeteg időt fogok eltölteni a kocsiban, egy barátommal újrakárpitoztattam a teljes belsőt, hogy otthonosabb legyen. Most pont olyan, ahogy szeretném, már csak egy teáskészlet hiányzik.”

A több mint 12 ezer kilométeres út után egy angol márkaszervizben kapott karbantartást az autó, komolyabb beavatkozásra azonban nem volt szükség

Az út kalandosnak bizonyult – na, nem az autó miatt, amivel egy lelazult kerékcsavaron kívül semmi gond nem akadt. Viszont olykor több száz kilométeres kitérőket kellett tennie Juliának, és bár az út minden szakaszára igyekezett szervezni magának társat, pont a Szaharán kellett egyedül átvágnia. „Felhangosítottam a rádiót, és végig énekeltem. Nem történt semmi bajom” – emlékszik vissza a kalandkereső asszony, aki tudatosan nem sietett sehová. „Igyekeztem minden nap délután négyre befejezni a vezetést, naplemente után pedig soha nem vezettem. Nem volt fix időbeosztásom, ezért nem volt honnan elkéssem. Az volt a lényeg, hogy minél több emberrel találkozzak; beszélgessünk, nevessünk, megosszuk egymással az élelmünket. Nem könnyítette meg a dolgot, hogy nem volt pénzem, de a blogomon keresztül fantasztikus embereket ismertem meg, akik örömmel fogadtak be egy-egy éjszakára, így a szállásra sem volt gondom.”

Több mint egy évig tartott a túra, amivel Julia nem csak azt mutatta meg, hogy ahhoz egy 20 éves Corolla is jó, hanem azt is, hogy kvázi pénz nélkül is meg lehet csinálni egy hatalmas kalandot

A túra valamivel több mint egy évig, 2017. június 11-től 2018. június 16-ig tartott, Londonba érkezve Julia rövid időre búcsút vett Tracytől. A derék ferdehátú 366 ezer kilométeres óraállásnál némi karbantartásban részesült egy helyi Toyota márkaszervizben. Nem kell semmi komolyra gondolni, a szerelők megdöbbentően jó állapotban találták: a normál olajcserés szerviz mellett megtisztították a fékeket, valamint kicserélték az 1,6-os motor ékszíját, a kanyarstabilizátorok perselyeit, valamint a kipufogó gumibakját, és a kis autó már készen is állt a hazaútra.

Angliában a "túl a 200 ezer mérföldön" matrica is felkerült a jobb hátsó ablakra

Juliára otthon sok feladat vár: az őt támogató könyvkiadó két könyvet is rendelt tőle – az egyik egy gyerekkönyv, amelyet Tracy szemszögéből fog megírni –, valamint máris elkezdi szervezni következő útját. Két fontos változtatásra készül: Kelet helyett ezúttal Nyugat-Afrikán szeretne keresztül autózni, az érkezését pedig úgy kell időzítenie, hogy találkozhasson a Királynővel. „Nagyon szerettem volna megismerni őfelségét, de sajnos rosszkor érkeztem, ilyenkor rendkívül zsúfolt a programja. Talán majd legközelebb!”[/i

Fotók: Toyota UK

Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?