Szebb napjai még nem voltak, évi 200 ezret tekertek bele

Skoda Roomster 1.4 16V, 2012 - egymillió kilométerrel

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Egymilliót keresni a MÁV-nál öt év alatt nem tűnik dicséretesnek, ugyanezt kilométerből elérni és még mindig menni már tiszteletre méltó. Nálunk járt a MÁV-os Roomster!

Szinte meg sem állt ez a Roomster egészen mostanáig, hazai terepen futott 5,5 év alatt hajszál híján egymillió kilométert

Flottás autónak lenni a legmostohább feladat egy autó számára. A megbecsületlen használat, nemtörődés, és a folyamatosan váltózó vezetési stílusú sofőrök alatt kihúzni kilométereket igazán dicséretes. Pláne, ha az a kilométerszám hajszál híján egymillió. Láttunk már ennél többet futott Golfot[/url], ami siralmas állapotban, de még mindig megy, ám évekre lebontva még mindig nem ilyen durva a futása, mint ennek a Roomsternek, ami ráadásul határainkon belül tette meg ezt az irtózatos távot. A MÁV pécsi vasútbiztonság járőrei használták 5,5 éven keresztül, mára pedig nyugdíjazták. Erről a MÁV remek sajtóközleményt is kiadott, gyönyörű fotókkal[/url]. Jól nézett ki a Roomster, de vajon mi a valóság? Tényleg vállalható állapotú még évi 200 000-es futás után?

Messziről csak egy átlagos Roomster és a MÁV-os fotókon is jól mutatott, élőben már nem tudja elfedni a valóságot

Karambolos volt az orra, a doblemezt már vissza se rakták, a többi alkatrészt meg csak ímmel-ámmal

Tökéletes példája ez a Roomster annak, hogy hiába szépek a hirdetés fotói és jókat ír, vagy mondd róla az eladó, meg kell nézni közelebbről. Nem, közelről már nem néz ki jól, és valójában ezt senki nem is várta el tőle, hiszen járőrautóként szinte folyamatosan ment, nagy valószínűséggel ennyit sosem állt még egyhuzamban, mint a vonatos fotózás óta tette. Pontosan egy hónapja érkezett a híre, azóta csupán 5 kilométer került az órájába, erre egyébként eléggé vigyáznak. Még nem érte el az egymilliót, de nem is szeretnék, ha az eladás előtt megtörténne, mivel akkor kiakad a számláló 999 999-nél. Mi 997 887 kilométerrel vettük át és csupán párat tíz kilométert adtunk hozzá, de azalatt a rövid idő alatt elég sokat elárult a lelketlen igásló.

A lökhárító már veti le magáról a festéket, eközben a bal ködlámpában egy kolónia éli az életét

A pécsi vasútbiztonság járőrei használták, sokszor lehetett megpakolva eszközökkel, a Roomster gyomra 477 litert nyel el hátul

Kezdjük is kívülről, hiszen gyorsan kiderül, nagyot kaphatott valamikor az orrára. A lámpák, a sárvédők, a lökhárító, a ködlámpák - egyikben a tömítetlenség miatt már az élet is kialakult - mind újak, de csúnyán fényezettek, a rések ordítanak a cseréről. A minimális összegbe kerülő szélvédőn lévő azonosító matricából sem vettek újat, mikor kicserélték a szélvédőt és a bal első doblemez is lemaradt az összeszereléskor. Kis ráfordítással ezeket helyre lehet hozni, a többi elemmel nincs semmi gond, leszámítva a bemattult fényezést és a lekopott kilincseket. Ezeket vajon hányszor nyitogathatták?! A hátsók már nem is működnek tökéletesen, de az, hogy erősen használt, gyenge kifejezés, de nem akarok szívtelen lenni, hiszen ez egy munkagép, ami még mindig dolgozna.

Alaposan kitakarították, de ennél többet nem tettek, az első sorban minden rendkívül kopott, vagy megsemmisült, azért egymillió kilométer alatt történik egy, s más elöl

Hirdetés

Hátul nem használhatták sokat, az első üléseket huzattal takarták el, alá benézni csak nagykorúaknak ajánlott, bennük ülni egyébként most sem katasztrófa

Ajtónyitás után folyamatosan kattog a zár, ezzel már van némi elektronikai hiba is, de a távirányítós központi zár hibátlanul teszi a dolgát. Viszonylag szép a kárpit, ám ne hagyjuk magunkat becsapni, ez csak egy egész jól méretre szabott utólagos huzat, alatta katasztrófa az állapot, így ezt hagyjuk is, de annak ellenére, hogy szakadt az ülés, még most sem fáj benne ülni. Újkorában sem lehetett jobb a pozíció, pláne, hogy a kormányt nem lehet állítani.

Egymillió kilométer több millió váltókapcsolást és kormányfordulatot jelent.

És itt nyilván nem balzsamozott tenyerű plázahercegek tekergették a volánt. Mindkét kezelőszerv teljesen elhasználódott, a kormány nem fényesre kopott, hanem millimétereket vesztett a vastagságából, a váltógomb széthullott, amit ragasztószalaggal tekertek össze. Ennél a gombnál mondjuk ez már 100 ezer környékén is megtörténik. Szépen kifényesítették az állításokat a korábbi sajtóközleményben, már akkor is gyanús volt, hogy azért nem lehet csak ennyi. Nem is ér véget a lista.

Hogy mi történhet egy szellőzővel, ami ezt eredményezheti, ötletünk sincs, ahogy a kormány emblémájának kopására sem. A kormány és a váltógomb egyébként siralmas állapotban van, ám ezeket több milliószor tekerték körbe, vagy kapcsolták az 5,5 év alatt

Nem akarták megvárni, míg átfordul, mivel csak hat jegyig mutat a számláló. Tekerésről szó sem lehet, ezt így adják tovább, bár mindenki jobban járna, ha inkább kiállítanák valahol

A szellőzőkből csak a jobb szélső élte túl, a középső egy az egyben kiesik a helyéről, a taposólemezen a jobb oldalon pedig teljesen eltűnt a kárpit. Nagy valószínűséggel még vigyázva is nehéz a belső alkatrészeket épen tartani ennyi kilométer alatt, egymillió után így fest az őszinte melós autó és kész. A flottakezelő által szervizelt MÁV-os Roomster állítólag minden fontosabb szervizen átesett, nagy valószínűséggel ennek köszönheti, hogy egyáltalán még megy. Hogy hogyan? Mint a zombi, aki húzza maga után az egyik lábát, de fut, és úgyis utolér, mert hajtja valami, ezt a Roomstert a munkavágy. Ekkora igénybevétel és durván becsülve napi 500 kilométer mellé furcsa választás a benzinmotor, de az 1,4-es 16 szelepes négyhengerest nehéz elnyűni, persze ennyi kilométer után azért már nem tökéletes.

Érzésre még nagyjából megvan a 84 lóerő, mert szépen megy, de már füstölget, így egy nagyobb átnézés nem árt.

Ahogy a kuplungnak és a váltónak sem, előbbi jó magasan fog, utóbbinál a szerencse kérdése, hogy megvan-e a fokozat, de érzésre talán csak a kulisszával, vagy a rudazattal van probléma.

"Alig használt, garázsban tartott, megkímélt." Na jó, nem. Ilyen kopások csak extrém igénybevétellel adódhatnak, a pótkereket is használták már, biztos nem egyszer

Motorjára, futóművére és váltójára is ráférne a felújítás, ebben az állapotban tényleg nem tudja letagadni az egymillió kilométert

Még úgy is ezek lehetnek a legszebb napjai, hogy nem igazán törődtek vele egy rendes mosást leszámítva, hiszen a futómű is nagyokat nyög az úthibákon. Elölről és hátulról is hangosan bekopognak az alkatrészek, hogy közöljék, már elég volt a munkából. Ha ezeket orvosolják, azzal már vállalhatóbb lesz az állapota, egy bontott kormány és váltógomb a belső gondját is enyhíthetné.

Valójában jó szívvel én ezt már nem ajánlanám senkinek, követhető előélet ide, vagy oda, csak alapos felújítás után.

Van az a határ, ahol már meg kell húzni, hogy itt a vége. Szép az, amit a Roomster maga mögött tudhat, vagyis lehet, hogy nem akarom tudni, hogyan használták, most mégis talán azért érdemes róla megemlékezni, hogy jön-megy és működik egyáltalán. Lehetne jobb állapotban is biztosan, de ez elég jó bizonyíték arra, hogy a Skoda egyszerűsége hosszan tartó megbízhatósággal párosul, legyen bármilyen körülmények között is tartva. Ha a melósautó így néz ki egymillió kilométer után, egy bácsipéldány néhány száz ezer kilométerrel még akár újszerű is lehet.

A rossz állapot tükrözi a hányattatott sorsot, ellenben még mindig megy, és menni is fog, ezt már senki nem veheti el tőle, ahogy azt sem, hogy ennél már csak jobb sorsa lehet

Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2017.12.09. at 10:11
    Permalink

    Az nem opció, hogy hetekig nem ment sehova csak papíron, közben a fél telep ebből tankolta a sajátját? De ez ebben az országban egy állami cégnél biztos hogy nem történhetett meg, csak a fantáziám szüleménye.

  • 2017.12.09. at 19:45
    Permalink

    Az autó javára kell írni, hogy a napi 2×300 kilométer egy részét földutakon tette meg, erdőn-mezőn keresztül, a vasúti pályák mentén. Ahhoz képest tényleg jól bírta, főleg motorikusan, de az utolsó évében már rengeteget volt szervizben. A MÁV Zrt. csak 2016. januárban vette át a MÁV LV Kft.-től, és onnan kezdve azonnal próbált tőle szabadulni, de a lízingcég kerek-perec megmondta, hogy nem hajlandóak visszavenni, meg akarják várni az 1 millió kilométert, és utána kiállítják. Eladásról akkor még nem beszéltek. Rendkívül kényelmetlen volt benne 12 órát menni, a sofőr konkrétan az ülés vázán ült, annyira szét volt esve. Olyan dolgokért kellett az illetékes vezetőnek harcolnia, hogy méltóztassanak a klímát kitisztítani, mert heteken át pocsolyaszagban kellett vezetni, meg az alig világító, balesetveszélyes első lámpák cseréjéért is hónapokig kellett könyörögni. Ha a MÁV-on múlik, akkor már rég lecserélték volna egy normális autóra, mert ezzel már kínszenvedés volt dolgozni, de a lízingcég ragaszkodott az 1 millióhoz, nyilván megtehették a flottaszerződés alapján.
    Összességében jó reklám a Skodának, tekintve az üzemeltetés körülményeit, bőven megszolgálta az árát, de nagyon örülünk, hogy már nincs.

  • 2017.12.10. at 07:28
    Permalink

    akkor lenne jó reklám, ha “az utolsó évében rengeteget volt szervízben” -ről tudnánk mennyibe kerültek azok a javíttatások.
    de egy esztétikai rendberakás után, úgy is megveszi majd egy balek 2-3 gyerekes család és szórhatja bele a pénzt talicskaszámra 🙁

Vélemény, hozzászólás?