2010. július 8-án a Fővárosi Közgyűlés megszavazta a szmogriadó rendelet módosítását, amely várhatóan a hónap végén hatályba is lép, így a következő riasztásnál már az új szabály szerint vehetnek részt az autósok a forgalomban. A páratlan és páros számjegyű rendszámok korszaka lejárt, mostantól (pontosabban a hatálybalépéstől) a rendszámokon található plakettek színe számít. A korábbi, zöld és sárga matricákat fekete, piros, kék és zöld környezetvédelmi jelzések váltották fel, és most ehhez lett igazítva a szmogriadó elrendelésének gyakorlata. A kék és a zöld plakettes autók a riasztás időtartama alatt korlátozások nélkül közlekedhetnek, míg a piros és fekete matricával rendelkező kocsikat otthon kell hagyni, mert az ellenőrzéseknél zéró tolerancia lesz érvényben, és adott esetben úgy röpködhetnek a több tízezres bírságok, mint ősszel a falevelek. Akinek netán hiányérzete lenne az iménti sorok alapján, igaza van, hiszen nem derült ki, mi a helyzet a jelenleg sárga plakettel rendelkező autókkal? Nos, a sárga jelzéssel ugyanúgy lehet közlekedni szmogriadó esetén, mint a kékkel és a zölddel, de csak addig, amíg az aktuális környezetvédelmi vizsgálat során nem történik meg a minősítés. Akkor a kocsi új besorolást kap a négyszínű rendszerben, és onnantól magától értetődően következik minden – ha piros vagy fekete lesz a plecsni, otthon kell maradni. A rendelet további részlete, hogy a főpolgármester a 30 km/órás zónákon kívül kérheti a járművezetőket, hogy a haladási sebességüket 20 km/órával mérsékeljék, de hogy ebben hol van a logika, azt ne kérdezze senki. Odafenn biztosan kiokoskodták, hogy ha a megengedettnél lassabban totyognak a vezetők, és hosszabb időt töltenek el az utakon araszolva, akkor kevésbé szennyezik a levegőt…
A kék és a zöld plakettes autók a riasztás időtartama alatt korlátozások nélkül közlekedhetnek, míg a piros és fekete matricával rendelkező kocsikat otthon kell hagyni...
Az ember ilyen esetekben hajlamos elgondolkodni, mi is fog történni, ha mondjuk augusztus közepén a szerv belefúj abba a bizonyos képzeletbeli sípba. Nem végeztem részletekbe menő kutatást, de kék és zöld matricát nem igazán tudok elképzelni cirka 15 évnél régebbi, benzinmotorral hajtott autón, a riadó időtartama alatt viszont csak ilyen színekkel lehet részt venni a forgalomban. Már látom magam előtt, ahogy a 3, 4, vagy 5 ezer köbcentis, csili-vili SUV-k, netán a kompresszorral, turbóval hergelt, százon húsz liter üzemanyagot elpancsoló prémium járgányok - a környezetet bőszen védve - rombolnak a szmogban, sok-sok „üzletemberrel” a volánjuk mögött, miközben a bérből, fizetésből élő kisemberek, akinek nem futja a legújabb, legkorszerűbb vasra, mehetnek, amerre a part szakad. Biztosan bennem van a hiba, amiért nem értem, egy példának okáért jó állapotban lévő, hivatalosan forgalomba engedett korai Astra, Escort vagy hasonló, amit a nép egyszerű gyermeke is megengedhet magának, az mitől lesz potenciálisan környezetszennyező, szemben olyan autókkal, amelyek két gázfröccsre elpazarolnak annyi naftát, amennyiből Olcsó János reggel eljön otthonról, délután pedig hazamegy a munkahelyéről. Tudom, hogy csak a mesékben fordulhat elő, hogy a kicsi, a szegény, a gyenge győzedelmeskedhet a nagy, a gazdag és az erős felett, de nekem mégis déja vu érzésem van. Emlékeznek még az időközben már eltörölt luxusadóra? A 125 kilowattos teljesítményhatárra? Ugye, ugye. Aki megengedhette azt a pazarlást, hogy 2,9-es, 170 lóerő feletti, 16 éves Ford Scorpióra tellett neki 200 ezer forintért, fizethetett, mint a katonatiszt; ellenben a szalonból kihozott, húszmilliós Mercedesre egy fillér adót sem kellett költeni, mert a legkisebb dízelmotorral lazán befért a bürokrácia által meghúzott határ alá. Vessenek rám követ, de megint párhuzamot vélek felfedezni…
