Turbós kézi váltós repülő szőnyeg- Volvo S80, 2005

Egy diplomata limuzin második élete is fény és pompa - Volvo S80 Black Edition, 2005 - használtteszt

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

A használt prémiumautók piaca hazánkban meglehetősen népszerű, de az Audi, BMW, Mercedes uralta mezőnyben kitűnni ma már nehéz. Aki pedig nem is akar, annak ott a Volvo nagyon jó áron, megkülönböztetett presztízzsel.

Minél keletebbre haladunk Európában, annál fontosabb tényező a használt prémium autó. Magyarország sem áll rossz helyen, nem egy olyan év volt az elmúlt évtizedben, amikor prémium autó állt a használt import autók élén. A jó áron megkapható Audik, BMW-k, Mercedesek között kitűnni ma már szinte lehetetlen, aki csak ezért vágna bele, annak nincsenek jó kilátásai. Annak sem, aki igazán jót szeretne a kinézett modellből, mert abban megegyezhetünk, hogy az átlag állapot a 15 éves korú prémium autóknál nem túl magas. A magasabb vételár pedig ijesztő, de a legtöbb esetben igaz, hogy megéri a lista másik végéről választani autót, és még annál sem garantált, hogy minden rendben lesz.

A több mint 10 éves prémiumok között komoly presztízsértékűt találni nehéz, akinél pedig nem is ez a cél, az járhat igazán jól, például egy Volvóval.

Bármennyire is tűnt már megjelenésekor is nagypapásnak az S80, valahogy annyira friss maradt a formaterv még ma is. A masszív, vállas forma, az elegáns vonások és a kimért apró részletek ma is tekintélyesnek mutatják, és szinte hihetetlennek tűnik, hogy 22 évvel ezelőtt láthattuk először. Ez a példány nem ilyen idős, de a 15-öt már elérte, és nem is behozott, hanem Magyarországon tökéletesen karbantartott példányról van szó.

A hazai piacon az S80 fél millió forint alatt már megszerezhető nagyjából bontásra ítélt állapotban, használhatót 1 millió, közel kifogástalant pedig már 2 millió forintért kaphatunk.

Nagyjából az az árszint, amennyiből egy E39-es 5-ös BMW is hazavihető évekkel idősebben, szóval, ha számít a kor, mindenképp érdemes célkeresztben tartani. A fotókon szereplő autó ára alacsonyabb, mint most a legolcsóbb új autóé, 1,7 millióért pedig finoman szólva is jó vételnek tűnik. Magyarországon először forgalomba helyezett, első életében diplomata autóként szolgált Black Edition-ről van szó. A múltjára egész látványos jel utal a jobb első sárvédőn, egy zászlótartó konzol, de a fekete fényezésű limuzinról már első ránézésre is egy diplomáciai konvoj jut eszünkbe. Az amerikai hosszjelzők meghatározták a Volvo 2000-es évek eleji formatervét, és ezek nem piacspecifikus alkatrészek, nagyon érdekes, hogy ilyeneket leginkább csak teherautókon láthatunk Európában, forgalomba került új autókon aligha. Ennek az autónak a külső állapota már önmagában is sokat ígér, fényezése egységes, felnijei gyáriak, és szintén sérülésmentesek, díszlécei, krómozott fém kilincsei és lámpái is hibátlanok. Nem felújított autóról van szó, hanem egy gondosan tartott példányról.
Hirdetés
A Volvo P2-es padlólemezére épült S80 számos biztonságtechnikai megoldást tartalmaz, ami a 2000-es évek elején kimondottan biztonságossá tette. Oldalirányú ütközésvédelemre szolgált a SIPS, mely lényegében a karosszéria felépítésének része, megerősített ajtómerevítéseket, B-oszlopot és küszöböt takar. Az S80-ban debütált a Volvo WHIPS névre keresztelt szabadalma is, mely az ostorcsapás-sérülés elkerülésére jött létre. Ezt balesetkor a nyakra ható hirtelen előre-hátra, vagy oldalirányban mozduló fej mozgása okozza, ennek elkerülése, vagy enyhítése érdekében néznek ki úgy a Volvók fejtámlái, ugyanis 1998, az S80 megjelenése óta minden modelljükben eszerint készülnek az ülések. A Volvo volt az első gyártó, mely szériafelszereltségben adta a biztonsági öveket, az S80-ban pedig már előfeszítéssel is ellátták. Négy csillagot ért el az Euro NCAP töréstesztjén 2000-ben a felnőtt utasvédelem kategóriában, de csak mert oldalirányú ütközéskor a sofőr sípcsontja sérülést szenvedhet. Gyalogosvédelemben nagyjából ugyanúgy végzett, mint bármi más, a robusztus orrkialakítás nem kedvez a járókelőknek.

Összességében kimondottan biztonságos autónak titulálták, miután a fejsérülések elkerülése érdekében minden addiginál hatékonyabbnak bizonyultak a függönylégzsákjai.

A dízelmotorok uralta kategóriában egészen meglepő, ha egy ekkora limuzinban benzinmotor dolgozik. A Volvo ezen a téren sem bízta a véletlenre az S80-at, új soros hathengeres turbómotort is fejlesztett hozzá saját kézi váltóval annak ellenére, hogy keresztmotoros felépítésű autóról van szó. Az öthengeres benzines és dízelmotorok kínálata is széles volt, közéjük pedig egy új belépőmotor érkezett 2003-ban, a 2,0 literes turbós benzines. Első ránézésre nem ezt képzeljük el a fotókon szereplő autóhoz sem, pedig pontosan ez van benne öt hengerrel és gyárilag 180, itt egy, a motorvezérlőben történt gyári optimalizálással 225 lóerővel. Magasabb nyomatékot is lehetővé tett, amivel kedvezőbb, 9 liter környéki fogyasztás is elérhető vele városi használat mellett. A motor hangja csodálatosan egyenletes, az autó márkaszervizben, majd egyetlen független szerelőnél karbantartott és mindig kiváló alkatrészeket kapott.

Fenntartása pont olyan, amit kinéznénk belőle, erre sem igaz, hogy a drágább vételárú autóra kevesebbet kell majd költeni.

A hosszú élet titka itt is az idő előtti beavatkozások: cserélték a kettős tömegű lendkereket korábban, a légtömegmérőt és a vezérlést, valamint a kormányművét is felújították. Korábbi tulajdonosa az autó vételárán felül több mint 1,2 millió forintot költött rá úgy, hogy messze nem volt rossz állapotban, és még akadtak olyan alkatrészek, amik a békében gazdag jövő érdekében cserére szorultak, valamint teljes alvázvédelemmel is ellátták. Motorja nagyon illik a hosszú karosszériához, alapjáraton csendes és kifinomult, fordulaton izmos és kicsit karcos, de mindenképp kimondottan jó hangú. Az új turbómotorokhoz képest ez még régi vágású, vagyis nincsenek nagy lépcsők a teljesítményleadásban. Egyenletesen húz a fordulatszámmérő teljes skáláján, nincs az az érzés hogy kordában kéne tartani, egyszerűen csak hamar szalad fölfelé a tű a sebességmérő tárcsáján. Másodikban megfutja a 100 km/h-t és 4. fokozatban szinkronban mozog a két tű a műszeregységben, amihez hasonlót eddig csak BMW-kben láttam. A motor csak a szokásos törődést igényli, de a turbó olajszivárgása erre is jellemző. A kézi váltó feszesen kapcsolható és illik is a motorhoz, de a sportosság nem az S80-asztala.

Az erő itt a stabil gyorsítást szolgálja, mert a futómű inkább ringatóan kényelmes, sok esetben annyira puhán lebeg át az úthibákon, mintha légrugós lenne.

Ez a hatalmas test lábujjhegyen közlekedik, a turbómotor szolid hangja is erre az élményre tesz rá egy lapáttal, megjelenéséhez hasonlóan viselkedése is kimért, fölényes. Általánosan igaz a Volvókra, hogy a külső lassan öregszik, a belső viszont annál gyorsabban. Szemben az S60-nal, az S80 egy kicsit jobb helyzetben van, még csak nagyon kevés helyen vonták be puha felülettel a műanyag belső kárpitelemeket. ez ugyanis nagyon hamar és csúnyán kopik, ebben az autóban a könyöklő nyitóján találjuk meg, de már csak nyomokban. Jellemző hiba a középkonzol zörgése, de messze nem annyira, mint az S60-ban, valamint a könyöklő nyitómechanizmusának elhalálozása, ez itt is megtörtént, bármennyire is vigyáztak rá és futott keveset korához képest. Ugyanaz zárja a könyöklő előtti rekeszt is, aminek a zsanérjai idővel eltörnek, az egy darabban beszerelt zárszerkezet pedig egyszerűen kiesik. Minden egyéb ponton jól tartja magát, a Volvókra jellemző vastag bőrkárpit itt is hibátlan, a szövet szintén és nagyon jól áll neki, hogy csak félbőr a kárpit, így hétköznap kényelmesebben használható. A vezetési pozíció urasan magas, talán a legmagasabb a korabeli prémiumautók közül. Az ülések tömése szokatlanul vastag, pihentető, ahogy az erősen szervózott kormányzás is. A minőségérzet egy ennyi idős autóban is remek, főleg, hogy a karosszéria csak keveset csavarodik. Itt-ott megszólalnak benne a kárpitelemek, nem teljes a csend, viszont sem futóműzaj, sem motorzaj nem rondít bele az utazásba. A fenntartási költségein nem kell meglepődni. Bármi, amit cserélni kell benne, nem lesz olcsó, de ez lényegében bármelyik használt prémiumautóról elmondható. Ennek fejében viszont még ennyi idősen is közel az új állapotát képes hozni műszakilag és szerkezetileg, ha odafigyeltek rá és komolyan vették a szervizigényt. Csábító, hogy ezek az autók már ilyen áron is megszerezhetőek, de fontos figyelemben tartani, hogy ugyanezt az összeget akár pár éven belül is rákölthetjük a közel hibátlan állag fenntartása érdekében.
Hirdetés
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

    • 2020.10.17. at 10:04
      Permalink

      És? Ezután kezdtek igazán jó autókat csinálni, a kínai tulajjal pedig szintet ugrottak. Kedvelem a Volvókat és kedvelem a régi autókat, de a kettő konbinációja nem annyira adta ki nálam.
      Nem váletlenül írták azt az S80 IIről hogynem csak azoknak lehetőség, akik “nem akarnak németet”, ezt az XC60 odáig vitte , hogy lenyomta a németeket (meg nyilván a többi prémiummárkát) európai eladásokban.

Vélemény, hozzászólás?