Üldözés az M0-áson forgalommal szemben

Nemrégiben bejárta a sajtót ez a hír. Nem történt tragédia, ráadásul a tettest is sikerült elfogni. Szerettük volna első kézből, azaz az elfogásban résztvevő rendőröktől hallani, mi is történt pontosan azon a szombaton. Beluzsárné Belicza Andrea, a televízióból ismerős sajtószóvivő percek alatt össze is hozta a találkozót a Dabasi Autópálya Alosztály három zsarujával.

Az M5-ös autópálya dabasi kihajtójánál dr. Steiner Zsolt rendőr hadnagy alosztályvezető büszkén mutatta be a kollégáit, Lestár József rendőr főtörzszászlós szolgálatirányító parancsnokot, Guti Gergely rendőr zászlóst, Kovács Sándor rendőr zászlóst, és Kovács Árpád rendőr főtörzsőrmestert – ők azok, akik részt vettek az április 16-án történt akcióban. De mi is történt valójában? Egy áruházlánc biztonsági vezetője hívta fel a rendőrséget, bejelentve egy autójuk ellopását, amelynek helyét a GPS-es jeladónak köszönhetően pontosan meg tudta határozni. A BRFK központja 11.50-kor átadta a hívást a dabasi alosztálynak, személy szerint Lestár Józsefnek. Szakmai nyelven szólva ő szűrte azon információkat, amelyek alapján riasztotta a járőrszolgálatot teljesítő Guti Gergelyt és Kovács Árpádot, keressenek egy kék színű Fiat Tipót, amely egy áruházlánc sárga matricáját viseli, és a GPS követőrendszer szerint az új M0 autóúton halad az M5 felé. Azonban a rádión folyamatosan hallott helyen nem jött ilyen autó, ám a tapasztalt zsaruknak gyanús lett egy kék Fiat, ami ugyan nem Tipo, hanem spanyol rendszámú Punto volt. Szimatuk nem csalt, az áruházas ember a nagy izgalomban rosszul emlékezett a típusra! A Punto az M5 autópálya érintésével a régi M0 autóútra hajtott fel, a történteket Guti Gergely így meséli:
- Folyamatosan hallottuk a rádión, hogy merre halad az autó, így már egész biztosak voltunk benne, a spanyol rendszámos Fiat a mi kocsink. A szolgálatirányító parancsnokunk jelezte, a területünket elhagyva is folytassuk az akciót. Ilyen esetben a kapkodó, esetleg másokat is veszélybe sodró beavatkozás erőltetése helyett jobb kivárni a megfelelő helyzetet… Az M6 lehajtójánál megelőztük és megállítottuk a kocsit, intézkedés céljából kiszálltunk, de ekkor minket és a járőrautót megkerülve, nagy gázzal elhajtott. Ekkor érkezett Sanyi, a nyomában volt, mi is pattantunk be, ám az elkövető ekkor életveszélyes manőverbe kezdett: szemben a forgalommal, Diósd irányába felhajtott az M0 autóútra.
Kovács Sándor is bekapcsolódik a beszélgetésbe:
- Éppen az M5-ös inárcsi pihenőjénél tartózkodtam, ebédhez készülődtem, amikor utasítást kaptam, hogy induljak a fiúk után. Pont akkor értem oda, amikor a megállításnál a Punto kicselezte őket, így bár az 1,6-os Focus nem egy rakéta, azért lendületből azonnal utána tudtam eredni.

- Az M0-ra?! Tehát nem az M6-ra, ahogy a sajtóban lehetett olvasni?
- Nem, az M0-on. Mindkét autóval megkülönböztető jelzéssel követtük, bár a 200 lovas Octáviával simán letolhattuk volna, inkább hagytunk neki teret, hogy ne érezze magát teljesen kilátástalan helyzetben. Ha jobban rámegyünk, talán még nagyobb őrültséget csinál, ami ártatlan emberek életébe kerülhetett volna.
- És hogyan történt végül az elfogás? Guti Gergely és Kovács Sándor mosolyogva a fiatal főtörzsőrmesterre, Kovács Árpádra néz, és szinte együtt mondják: - Árpi, te bilincselted meg, te meséld el!
- Diósdnál lett vége a forgalommal szemben történő ámokfutásának, letért az autóútról, és ekkor úgy tűnt, bejön a számítása. A szűk utcákban történő cikázáskor nehezebb volt követni, de a szerencse mellénk állt: egy poros utcában éppen kitolatott egy autó, a Punto nem fért el, így az emberünk - kis motyóját magához kapva - futva menekült tovább. Mi a két kocsival, hatalmas porfelhővel érkeztünk, kiszállva nem is láttuk, merre ment, a helybéliek mutatták az irányt, és Gergellyel ketten eredtünk utána, Sanyi az autóknál biztosított. Mire megálltunk és kiszálltunk az autóból, jelentékeny előnyre tett szert, már átmászott egy zsákutcát elválasztó drótkerítésen, amit aztán nekem is meg kellett tennem. Ekkor nem várt segítséget kaptam, egy bácsi szólt, hogy merre menjek, de az udvarán ott állt az autója…
- …csak nem, mint az amerikai filmekben? Rendőr vagyok, itt a jelvényem, lefoglalom és tűz? (Kovács Árpád elnézően mosolyog)
- Á, dehogy, csak utas voltam, rákérdeztem, hogy övé-e az autó, és nála van-e kulcs. Igennel felelt, és azonnal indultunk. Néhány utcával feljebb találtunk rá a fáradtan kocogó emberünkre, aki nem számított a civil autóból rá leselkedő végzetre. Futkározzunk még, vagy megáll? – kérdeztem. Kicsit még kellett győzködni, de végül megbilincseltem, közben szó szerint befutott Gergely, majd a diósdi kollégák is. Kiderült, az elkövetőt már többször elítélték vagyon elleni bűncselekményekért, be is kellett volna vonulnia egy büntetését letölteni. A holmija között GPS blokkolót találtunk, ezt pechjére nem kapcsolta be, továbbá egy Fiat vezérlő-elektronikát – és természetesen a spanyol rendszám is lopott volt.
A három rendőr olyan szerényen, közvetlenül beszélgetett velünk, mintha minden napjuk ilyen eseménydúsan telne. Megkérdeztük parancsnokukat, dr. Steiner Zsolt rendőr hadnagyot, hogy egy-egy ilyen akció után jár-e valami jutalom, elismerés.
- Igen, erre most határozott szándék van, ugyanis ez egy igen jól összeszokott, és eredményesen dolgozó csapat, így Kovács Árpád főtörzsőrmestert soron kívüli rendfokozati előrelépésre, Lestár József főtörzszászlóst pedig fizetési kategóriaemelésre terjesztettem elő a főkapitány úrnál. Remélem, engedélyezésre kerülnek a benyújtott kérelmek. Hiszen a rendőrök számára is fontos a megfelelő motiváció, eredményt csak ilyen hozzáállással lehet elérni.
Bizony, rossz belegondolni mi lenne, ha a rendőrök elhivatottságát letörné az emberek ellenérzése, ami többek közt a felesleges és túlzott bírságolások miatt erősödik, és például egy ilyen esetben csak beleszólnának rádiójuk mikrofonjába: főnök, itt nem jött semmilyen Tipo…