Unimogot vettem, és élvezem!

Lego Technic Unimog U400

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Még hogy gyerekjáték? A Lego Technic Unimog U400 több mint 2000 parányi alkatrészből áll össze, és a végén, ha jól dolgoztunk, egy működőképes modell lesz a jutalmunk. Megvettem, kipróbáltam.


[kepallobal=428964]Szemből nézve félelmetesen néz ki az U400. B-verzióként a platóból hókotró építhető az elejére, a csörlő helyére[/kepallobal] Ezúttal kivételesen a saját csapdámba léptem, és nem Lacinak köszönhetem a tippet – tudják, ő az a barátom, aki ha küld egy linket, akkor abból vagy cikk lesz, vagy irdatlan pénzköltés modellautók vonatkozásában. A Lego Unimog a saját szerzeményem (most már a szó valós értelmében is), még nyár elején, hírszerkesztés közben akadtam rá az információra, miszerint a legendás, univerzális Mercedes-Benz típus 60. születésnapjára a dán játékgyár exkluzív Technic készlettel áll elő, amelyből egy U400-as lesz összeállítható. Impozáns méret, eddig soha nem látott aprólékosság, és cirka 50 ezer forintos ár volt első körben jósolható, és most már tudom, a hír nem volt kacsa. Bevallom, teljesen a hatása alá kerültem, és másnap izgatottan kezdtem nyomozni sajtós kapcsolataimon keresztül, hogy tényleg kapható lesz-e Magyarországon, és ha igen, akkor mikor. A részletekkel nem untatnék senkit, a lényeg, hogy megrendeltem, és az elmúlt hónapokban szerintem jobban izgultam, mint a gyerekek karácsony előtt. Aztán a sors úgy hozta, hogy a Mercedes-Benz albertfalvai telephelyére szólított a munkám, de azon a reggelen álmomban sem gondoltam volna, hogy a kipróbált Setra autóbusz élménye még fokozható lesz, pedig így történt: megérkezett az Unimogom! És átvehettem! Szinte egész nap az autó csomagtartójában lévő hatalmas pakkon járt az eszem, este pedig alig vártam, hogy hazaérjek, kinyissam a dobozt, és szembesüljek végre mindazzal, amit a hírekben írtam.

A 8110-es (ez a hivatalos jelölés) készlet doboza már önmagában is impozáns, és mindenféle jót ígér, így kétféle megépíthető változatot, pneumatikus rendszert, villanymotoros hajtást – a Lego Technic mindig is erről szólt, itt a fogaslécek, a fogaskerekek, a mechanikus elemek játsszák a főszerepet, és az U400 a valaha piacra dobott legkomolyabb szett. Nem volt kétségem afelől, hogy remek szórakozás vár rám az építés során, a 2048 darab, szerkezeti egységenként csoportosítva bezacskózott alkatrész láttán viszont kissé inamba szállt a bátorság – ejnye, ezzel nem leszek meg egyhamar. Aztán a zacskók alól előkerült az összeállítási füzet, amiről kiderült, hogy csak a sorozat első része akadt a kezembe, a doboz alján ott lapul még négy… Jobb az óvatosság - gondoltam -, és nem rontottam ajtóstól a házba (az igazság az, hogy nem mertem), nézegettem a doboz illusztrációit, tanulmányoztam a füzeteket, vajon hogyan áll majd össze a három differenciálmű, a portáltengelyes futómű, a 360 fokban forgatható daru.

Az építést végül részletekben, munka utáni, leginkább éjszakába nyúló kikapcsolódásként végeztem. Hamar rájöttem, hogy a tekintélyes vételár nem csak a dobozra felkerült háromágú csillagnak köszönhető, a Lego Unimog profi módon, logikusan megtervezett játék, igen jó minőségben. A műanyag alkatrészek hibátlanok, sorjás, repedt, törött elemet nem találtam, szerencsére hiány sem mutatkozott (a legfontosabb apróságokból még tartalék is maradt), és ahogy az első részegységet összeállítottam, éreztem, nem lehet itt baj. Hogy mást ne mondjak, a füzetben sokszor 1:1 arányú alkatrészrajzok segítenek, például a tengelyeknél, hogy véletlenül se rövidebbet, vagy hosszabbat szereljünk be, mert aztán mire rájövünk a bakira, már késő, és bonthatunk szét mindent. A pneumatikus rendszer bekötésénél méretre kellett kiválasztani az adott hosszúságúra vágott gumicsöveket, amiket a lap aljára nyomtatott centiméterrel pofonegyszerű volt megtenni – imádtam ezt a mérnöki gondoskodást.

A tervezők öt fő egységben gondolkodtak. Első körben a középső differenciálművet és az Unimog „agyát” kellett megépíteni – ez a vázrendszer foglalja magába a villanymotort, a 6 db ceruzaelem tartódobozát, és azt a fogaskerekes, tolattyús távvezérlőt, amivel a daru és a csörlő működésbe hozható. Ennek végeztével akár még az is hihető, hogy nem teherautó lesz a végeredmény, hiszen nem hasonlít semmi az Unimogra, és ez az állapot akkor sem változik sokat, miután a hátsó differenciálművet és a rugózott futóművet a középrészhez kapcsoljuk. A harmadik részben az első differenciálmű, a szintén rugózott futómű, valamint a kormánymű együttese a megoldandó feladat, és miután az alapokat tulajdonképpen a szó valós értelmében is leraktuk, mintegy a munka megkoronázásaként jöhetnek a kerekek – ez már döfi, az U400-as kezdhet alakot ölteni. A negyedik egység így logikusan a plató és a fülke, előbbi gyerekjáték, csupán össze kell stiftelni a szürke lapokat, utóbbi viszont annál furfangosabb. Az első trükk a billenthetőség, a másik a tetőről rúddal megoldott manuális kormányzás, a harmadik pedig, ahogy a frontrész arculati elemként összeáll. A feliratokat, emblémákat matricákkal kell felragasztani, talán megoldhatták volna a gyárban tamponozással, de így sem rossz, ennyi egyszerűsítés belefér.

A befejező momentum a csörlő és a daru összeállítása, majd felszerelése, és tetszés szerint eldönthető, hogy a daru előre vagy hátra kerüljön – ez rendkívül életszerű, mert éppen ez a modularitás jelenti az igazi Unimog sokoldalúságát, és a Lego ezt az élményt is belecsempészte a készletbe. Én első körben a sztenderd változatra voksoltam, így a csörlőt előre, a darut pedig hátra szereltem, és jellemző az izgatottságomra, hogy csak másnap mertem feltölteni a kapcsolódobozt elemekkel, hogy kipróbáljam, működik-e az U400, vagy kétbalkezes lévén valamit csúnyán elszúrtam. De nem szúrtam el semmit! Ahogy anno Matisz nagypapát, engem is "öröm é bódottá" töltött el, mert halk zümmögéssel életre kelt az Unimog, üzemelt a csörlő, és hibátlanul teljesített a pneumatikus rendszer, amely forgatta a darut, hajlította a kart, és széttárta, majd összecsapta a markoló gumírozott végű kanalát. Le voltam nyűgözve. Gyermeki mosoly ült ki arcomra, persze, nem láttam, csak éreztem, mint ahogy azt is, 25 évet repültem vissza az időben, hála a Lego Technic varázslatának.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?