Ünnepi Kacsa – 70 éves a Citroën 2CV!

Duplán ünnepel a Citroën, hiszen a Méhari is 50 éves lett

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Két ikonikus Citroën típus születésnapját ünnepelhetjük idén. A hetven éves kacsa mellett a Méhari is betöltötte az ötvenet.

A világ egyik legaranyosabb formaterve

Egészen 1948-ig kell visszaugranunk az időben, ha a Citroën Kacsa, avagy hivatalos nevén a 2CV első példányával szeretnénk találkozni. Ám a típus valódi története még messzebbre nyúlik vissza az időben. Pierre-Jules Boulanger, a Citroën egykori vezérigazgatója 1936-ban adta ki az ukázt: Tervezni kell egy autót, amely „négy személyt és ötven kiló burgonyát vagy egy hordót képes szállítani 60 km/h csúcssebességgel!” És persze megfizethetőnek kell lennie, annak érdekében, hogy széles vásárlóréteg engedhesse meg magának. Nem szabad elfelejteni, hogy akkoriban sokkal inkább luxuscikknek számítottak az autók. Emellett még az urbanizáció sem érte el a mai szintet, ezért is gondolkodtak olyan járműben, amely a vidéki lakosság, valamint a mezőgazdaságban dolgozók számára is megfelelő. Munkához látott tehát ugyanaz a mérnökcsapat, akik a Traction Avantot tervezték.

Hirdetés

Az eredeti tervekhez képest 13 év késéssel, de sikerült beindítani a gyártást

Egy évvel később már készen állt a prototípus, a TPV (Toute Petite Voiture, magyarul „nagyon kicsi autó”). Furcsa szerzetnek tűnt, ám a tömege nem haladta meg a 370 kilogrammot, az ára pedig a 11 CV modell egyharmadát tette ki. Elöl viszont csak egyetlen fényszórót hordott, hiszen a korszak jogszabályai nem követeltek meg annál többet. Az igazgató 250 darab építését tűzte ki célul, amelyek 1939 közepére készültek el. Már javában hangolódtak a Párizsi Autószalonra, amikor a háború közbeszólt. A már elkészült autók nagy részét Boulanger parancsára megsemmisítették vagy elrejtették, nehogy a németek kezében kössenek ki. Csupán négy darab maradt a Citroënnél. Szerencsére -ha nem is sértetlenül - mindegyik átvészelte a második világháború borzalmait. A Citroën La Ferté-Vidame településen működő titkos tesztközpontjában találtak meg őket 1994-ben.

A karosszériához alumíniumot használtak, a futómű alkatrészeihez pedig magnéziumot

Végül 1948-ban mutatták be a Párizsi Autószalonon a fronthajtású, kéthengeres, vízhűtéses motorral felszerelt kisautót, ekkor már 2CV (Deux Cheval Vapeur) néven. A 375 köbcentis erőforrás „kemény” 9 lóerőt termelt, ám teljesítette az elvárásokat, hiszen elérte a 65 kilométer/órás tempót, és a lágy rugózású futóműve megfelelőnek bizonyult az akkoriban többnyire macskaköves vidéki utakon is.

A 2CV hamar a francia utcakép részévé vált. A háborús sebeiből még javában gyógyuló országban hatalmas népszerűségnek örvendett. Családok és egyedülállók egyaránt szívesen használták, így nem csoda, hogy az 1949-ben még csak 876 legyártott példányt 1950-ben már 6196 darab követte. 1951-ben felfutott a termelés heti száz autóra, év végéig pedig 16 288 darab született. Ugyanebben az évben bemutatták a dobozos kisáruszállító változatát 2CV Fourgonette néven, majd 1952-ben újabb csúcsot döntött a típus, 21 000 elkészült példánnyal. A 375 köbcentis motor gyártásával 1960-ban álltak le, ekkor már kínálták hozzá a 425 köbcentis, 12 lóerős egységet is, 80 km/h végsebességgel. A népszerűsége pedig tovább szárnyalt. Gyártása 42 éve alatt összesen 5,1 millió gördült ki a gyárkapun.

Egy restaurált példányt az idei Retromobile kiállításon is a közönség elé tártak

De honnan származik a Kacsa név? Nos, először Hollandiában kezdték el rút kiskacsa névvel illetni, később pedig elterjedt az egész világon az aranyos gúnynév. Ám mellette más beceneveket is begyűjtött, többek között négykerekű esernyőként is hivatkoztak rá.

Állítólag szintén Boulanger kérésére tervezték ilyen magasra. Olyan fejteret kért a vezérigazgató, amelybe kalappal is kényelmesen beférnek az utasok

A márka másik ünnepeltje a Méhari. A korát megelőző szabadidő-autót 1968-ban mutatták be, műanyag karosszériával és olyan formavilággal, amely akkoriban földöntúliként hatott. A Dyane 6 alapjaira épült Méhari csupán 525 kilogrammot nyomott a mérlegen, és a műanyag kasztninak köszönhetően a rozsda is kevésbé jelentett rá veszélyt. Többek között vidám formája és az élénk karosszériaszínek gyorsan népszerűvé tették, ám valószínűleg ebben szerepet játszott a Louis de Funès nevével fémjelzett „Csendőr” filmsorozat is, amely a mozivászonra vitte az autót.

Akár a mai szabadidő-autók elődjének is tekinthetjük

A Méharit 602 köbcentis, kéthengeres motor mozgatta 29 lóerővel és 39 Nm forgatónyomatékkal. Ez a „fergeteges” erő egy négyfokozatú, manuális sebességváltó közreműködésével jutott a kerekekig, ám a könnyű járművet még ez is 121 kilométer/óra sebességig repítette. 1979-ben megérkezett a 4x4-es változat, ám azt csak 1983-ig gyártották, összesen 1300 gurult le belőle a gyártósorról. A típust viszont csak 1987-ben nyugdíjazták. A húsz évnyi gyártási időszak alatt 145 000 példány született.

Az utastér feletti tetőt is eltávolíthatták a tulajdonosok. Még több fotó vár a galériában, ha a képre kattintasz!

Miután lecsengett a két típus körüli felhajtás a Retromobile kiállításon, a Citroën máris elkezd készülni egy újabb nagy eseményre, hiszen jövőre a századik évfordulóját ünnepli majd a márka.

Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Vélemény, hozzászólás?