Végre megértettem, miért vesz valaki öreg Peugeot 307-est!

Peugeot 307 1.6, 2001 használtteszt: árbajnok a használtpiacon?

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Erős, dinamikus motor, meglepően tágas beltér, korrekt extralista, mindez a 206-os kortalan dizájnjával, ráadásul gyakorlatilag fillérekből. Használtteszten a legolcsóbb Golf V vetélytárs, avagy a franciák titkos fegyvere: vajon valós alternatíva lehet?

Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer még kimondom a mondatot, amely néhány hete, egy ismerősöm első autójának megvásárlása előtt hagyta el a számat. Több autót is megnéztünk egy igencsak szűkös keretből, a fiatal pár egyik tagja régóta vezet, a másik pedig még csak most fizette be a KRESZ tanfolyam árát. És akkor csak úgy kicsúszott, amire nem számítottam:

Szerintem a Peugeot 307-est vegyétek meg, messze az a legjobb ajánlat.

Hogy miért mertem ilyet állítani, az egyszerre nagyon bonyolult és rém egyszerű, de hogy megértsétek, inkább megmutatom az autót, amit végül megvettek. A 307-est közvetlenül az ezredforduló után harangozta be a francia gyártó, ráadásul egy űrhajószerű prototípussal. A futurisztikus tanulmány orrát aztán rávágták egy körülbelül 1,3-szoros méretűre pumpált 206-osra, tudjátok, a városi kisautóra, amit majd' 15 évig gyártott a Peugeot, és a mai napig töretlen népszerűségnek örvend. A már ismerős formát a 307 is könnyen vitte sikerre, megjelenésekor ugyanis az összes konkurensénél (Astra G, Golf IV, Ford Focus MK1) tágasabb volt, ráadásul különleges megoldásokat is kapott bőséggel. De ez a cikk most nem az amúgy Év Autója díjat is nyert 307 történetéről szól, azt már összefoglaltuk tavaly, a modell 20. születésnapja alkalmából.
Hirdetés
Visszatérve a méretekre, csak hogy el tudjuk helyezni az autót a piacon: 2,61 méteres tengelytávval és 4,2 méteres teljes hosszal büszkélkedhet, beltere pedig annak ellenére ad bőséges térérzezet a két ajtókárpit közt is, hogy külső szélessége csak 1,73 méter. Ezzel nemhogy a negyedik, de még az ötödik és hatodik Golfot is lenyomja méretben, a G és a H Astráról nem is beszélve. A 307 ezekkel a dimenziókkal lényegében az első olyan kompakt, ami már a mai, valóban családi autóvá nőtt alsó-középkategória méreteire emlékeztet. Bent is nagyjából a 206-ossal bemutatkozott, ott bevált műszerfal-recept fogad, ám amíg kívülről csak kicsit lett szögletesebb és robusztusabb, mondhatni felnőttesebb a látvány, addig bent a lekerekített vonalak jelentős részét átvették a derékszöggel és vonalzóval rajzolt formák. Mindez jót tesz a térérzetnek, ám az egyébként sem túlbonyolított műszerfal így még egyszerűbbnek tűnik. Középen, legfelül egy aprócska központi kijelző kapott helyet, az analóg óracsoporton így csak LED visszajelzők kommunikálnak a sofőrrel a két mutatós egység közt. A kormány nagy, de kényelmes fogású, ám sajnos csak magasságában állítható. A modell legnagyobb tervezési hibája szerintem a két oldalsó tükör, ezek ugyanis nem csak kisebbek a kelleténél, de - a '80-as évek autóit idézve - egy kis háromszögablak mögé kerültek az A oszlop töve helyett. Ehhez képest egész korrektül körbeláthatjuk velük az autót, sőt, motorosan állíthatjuk őket, ha mondjuk egy parkoláshoz több infó kell, ám szinte minden tükör megelőzi, amit jó helyre tettek a mérnökök.
Hirdetés
Ezt követően viszont olyan vizekre evezünk, ahol már jóval kevésbé lehet jogos panasz: kiemelkedő a 307-es felszereltsége. A JSZP egy korai átíráskor készült fotóiból kiderül, hogy a képeken még az autó gyári, 16 colos alufelni-szettjét láthatjuk, amelyek mögött négy tárcsaféket és ABS-t kínáltak a franciák. A benti levegő hőmérsékletéről egyzónás digitklíma vagy négy elektromos ablak gondoskodik, utóbbiak elöl és hátul is kényelmi funkcióval ellátottak, tehát egy gombnyomásra le- és felmennek végállástól végállásig. Bár papíron az autóhoz távirányítós centrálzár is tartozott valamikor, az egyetlen meglévő kulcson nincs gomb. Szerencsére a kulcsot bedugva nyitáskor és záráskor az összes oldalajtó, valamint a csomagtérajtó is magától követi a bal elsőt, illetve a műszerfal vonatkozó gombjára is mindegyik zár egyformán reagál. Esztétikai állapot terén az összességében korrektül fennmaradt belteret a bal tükör felfogatási pontjának törött borítása és a rádió korábbi, szakszerűtlen kifeszegetésének nyomai rontják le. Szemfülesebbeknek feltűnhet még, hogy az ötfokozatú kézi váltó gombját egy utólagos univerzálisra kellett cserélni, illetve fontos még megjegyezni, hogy a szakadásmentes ülések sem hibátlanok: a bal első fotel külső combtámaszát kicsit kiülték a korábbi tulajok. A CD-s, RDS-képes rádió is hibátlanul teszi a dolgát, ám a hangszórók membránjait már erősen megette az idő vasfoga. Mindez persze az autó használati értékét nem befolyásolja, valódi gondot kizárólag a kikopott indexkapcsoló jelenthet, és nem is csak a szörnyű kapcsolási érzet miatt. Cserélni kell, hiszen néha egy közepes kátyú hatására is átesik a holtponton, és úgy önállóan elkezd balra jelezni az autó. Ha nagyon hasogatni akarom a szőrszálat, akkor még annyit tudok megjegyezni, hogy a kormány és a váltókulissza holtjátéka is valamivel több annál, mint amit az autó jól dokumentált múltja alapján valósnak tűnő futásteljesítmény indokol, de itt ismét felmerül a kérdés: mit várunk egy 20 év feletti autótól?
Hirdetés
Kárpótol viszont az esztétikai apróságokért a helykínálat, ami meglepő. Lemérve ugyan valamelyest kisebb, de látványra egyértelműen tágasabbnak tűnik a mai 308-nál a képeken látható nagyapja. Hátul könnyen elfér akár három felnőtt is, a lábtér fenomenális, ráadásul a méretes üvegfelületek miatt könnyedén ki is látni az utastér bármely pontjáról, ami tovább tágítja a teret. A kabin mögött egy alapesetben 341 literes csomagtartót találunk, ami nem kicsi, de azért nem is olyan óriási. Az ülőlapokat felnyitva, majd a háttámlákat ledöntve akár 1320 litert is kaphatunk: a tér ekkor hatalmasnak tűnik, a padló is sík, de azért kempingezéshez aligha lesz benne kényelmes ágyunk. A 307 orrában kristálytiszta a Peugeot 1587 köbcentis, szívó, négyhengeres benzinese. A maga 5750-es fordulatszámnál leadott 109 lóerejével és 3900-tól elérhető, 147 newtonméteres forgatónyomatékával nem tűnik komoly versenygépnek, ám lényegében egy mai egyliteres, turbós háromhengeres szintjét hozza 11 másodperces gyorsulási értékével és 190 km/órás végsebességével. Fogyasztás terén viszont lényegesen rosszabb a modern szerkezeteknél, vegyes átlagban 7-8 liter környékén mozog. Amit viszont sokkal jobban tud az Euro 3 normát teljesítő motor, az a kulturált járás és az egyenletesen, nem pedig ugrásszerűen felépülő nyomaték. Ettől még a vezetési élménye nem lesz kiemelkedő, hiszen futóműve érzetre olcsóbbnak és nyúlósabbnak hat a Golf V és az Astra H alatt található felfüggesztéseknél: egy négykerekű esernyőnek, első autónak ettől még továbbra is tökéletes, főleg a diszkont árát is figyelembe véve. Ahogy azt már említettem, a vásárlást nem csak egy teljes körű átvizsgálás, hanem egy átfogó szervizelés is követi. Az új tulaj tudja, hogy egy ennyi idős autóval úgy járhat a legjobban, ha a folyadékok, szűrők és gyertyák cseréjén túl minden mást is megcsináltat rajta, és "tiszta lappal" indul. Az átvizsgálás során kiderült, hogy az autó műszakilag sem rossz, ám valamelyest azért szebbnek mutatja magát, mint amilyen valójában.

A fő problémáit a kereskedésben állva töltött előző egy év és az autó életkora okozza.

A 2001-es gyártásnak tudható be, hogy az eredetinek tűnő hídszilentek és a motortartó bakok porladni kezdtek, míg a párás fűvel benőve töltött hónapok miatt célszerűvé vált megújítani az autó alváz- és üregvédelmét: szerencsére egyéb, apró karosszériás beavatkozást csak a bal oldali küszöb belső felénél kell eszközölni, illetve egy kipufogódobot is megcsócsálta a rozsda. Az utolsó necces pont a kereskedés, illetve annak hozzáállása: szinte biztosan hibás autóként számolták be a 307-est, és olcsón megjavítva váltak meg tőle, a Peugeot futóművében ugyanis több, frissen cserélt, de bontott alkatrészt találtak az átvizsgálás során. Ezek egyelőre a méréseken megfelelnek és érzetre sem rosszak, így nem igényelnek beavatkozást, de attól még szebb lenne az összkép, ha új hátsó lengéscsillapítók kerültek volna bele a használtak helyett. Ezen felül a kikopott indexkart és a beállt ablakmosó-szivattyút kell cserélni, illetve a klíma szíjtárcsáját, így

a kötelező szervizzel együtt nagyjából 200 ezer forintból áll majd teljesen menetkészen a gépezet.

Soknak tűnhet, de a mai használtautó-piacon továbbra is jó ajánlatnak számít az arany 307-es. Ne higgye ugyanis senki, hogy a kínálat legaljáról utánad dobott konkurensekbe nem tudnak majd legalább ennyi helyen belekötni egy teljes átvizsgálás során, sőt, a javítások összege sem lesz olcsóbb: fillérekből, ennyi idősen nincs hibátlan autó. Más már talán az eddig leírtak alapján is gond nélkül ajánlaná ezt az aranyszínű 307-est bárkinek, hiszen jogos tény, hogy ennyi év után nem az számít, hogy ki gyártotta az adott autót. Sokkal inkább az állapot és a fenntarthatóság kell, hogy döntő érv legyen a választáskor. A jelenlegi helyzet viszont ennél valamivel bonyolultabb, az is köztudott ugyanis, hogy a korabeli PSA termékek előszeretettel produkálnak váratlan elektronikai hibákat, illetve ennyi idősen már bármikor kiütközhet egy-egy, az akkoriban ingadozó minőségből adódó probléma. Két dolog miatt javasoltam mégis ezt az autót az állapotán felül. Egyrészt tudom, hogy mire fogják használni. Nagyjából éves 3000 kilométeren, főként országúton, ideális körülmények közt hajtva elég kicsi az esélye, hogy hirtelen széthulljon, ha eddig kibírta egy darabban.

Másrészt, és ez sokkal fontosabb: így, ahogy itt áll, mindösszesen 660 ezer forintot kellett fizetni érte.

Hasonló méretű és motorizáltságú Golfból a legolcsóbbat is 1,2 millióért hirdetik: bár 3 évvel fiatalabb, természetesen az a kínálat legalját képviselve meg sem közelíti állapotra ezt a 307-est. Ilyen keretből, legalább hasonló állapotban 1,2 literes C Corsák és szívódízel SEAT Cordobák mezőnyében versenyzett, ahol azért még a korosodó francia technika és az egy év állás kockázatával sem nehéz kitűnnie az egy méretosztállyal nagyobb és jóval erősebb Peugeot-nak. Tény, hogy nem való mindenkinek, de erre a célra jókor volt jó helyen, remélhetőleg beváltja a hozzá fűzött reményeket az elkövetkező néhány évben.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2022.07.29. at 10:38
    Permalink

    Ez még az erősen széthullós első széria. Indexkar folyton cserés, talán ABS vezérlő se bírta sokáig, a díszlécek 2 év után leestek róla magától, meg rengeteg egyéb nyűgje volt. Régen volt, csak ennyire emlékszem. Akkor erősen kerülendő volt.
    Ebben már remélhetőleg szétesett, ami szét akart.

    • 2022.07.29. at 21:17
      Permalink

      Ehhez képest még teli vannak az utak 2000 előtti Swiftekkel…és a legtöbb jó állapotú, megy, teszi amire megalkották.

      Nyilván ez a pözsó drágább volt anno, nem is a két típus összehasonlítása a lényeg, hanem inkább az, hogy a japánok tudnak autót gyártani, ami még 25 év után is autó, a franciák pedig nem.

      Nincs az a DS szarkurpac ami felérne a Lexushoz… Nincs az a Renault szarkupac, ami felérne a Toyotához… nincs az a dácsia fostenger, ami felérne a Suzukihoz.

      • 2022.07.29. at 22:21
        Permalink

        Na hátrébb az agyarakka…..20 éves 1.5dci thalics teszi a dolgát, nem rohad, gyári kipuff, és még csak most ette meg a 2. garnitura féket.
        Jön megy dudál, mostmá fékez etc etc.
        Szal az 1990-es évek végén, 2000-es évek elején még jó autók készültek.
        Üdv Nagya

      • 2022.08.01. at 12:37
        Permalink

        Van egy rossz, hírem, azokat sorban adják le a bontóban mert egyszerűen szétrohadnak, átrohad a kasztni. Javítani nem gazdaságos, egy ütközés során pedig életveszély, bár ez rohadás nélkül is igaz. A Peugeot ehhez képest egy jóval tágasabb, biztonságosdabb, kényelmesebb autó, és ha nem törték, nem rohad szét, mivel teljesen galvanizált a karosszériája. Menetdinamika és kényelem az 1,6-os motorral simán hozza a mai kisebb autók szintét (ami ugye ma 6-7 millió…) a benzines 7 literből, a dízel 5 literből elmegy. Össze sem hasonlítható a Swifttel, hacsak nem árban. Eszembe sem jutna Swiftet venni azonos árban, bár valószínűleg arra kicsivel kevesebbet kell költeni, amíg szét nem rohad teljesen…

    • 2022.08.01. at 12:29
      Permalink

      Volt 4-5 típushibája, ezeket a gyártás során később javították, de volt sok visszahívás is. Viszont ezeken az öreg vasakon ezeket már kezelték, így döntően már csak a kopó, elhasználódó dolgokkal kell törődni. Amúgy ha a korai nyűgjeit kezelték, meglepően tartós tud lenni, az ismeretségemben több 300 ezret vagy többet futott példány is van, hétköznapi használatban, megbízhatóan, fillérekből szervizelve . Rossz híre miatt olcsón megvehető. Itt a másik élő példa, 200 ezer fölött:
      https://www.youtube.com/watch?v=iDGibhJB_QA

  • 2022.07.29. at 23:40
    Permalink

    Nos, ez az autó egy köpedelem. Förtelmes a sziluettje kívül-belül, 20 éve nem tudom megszokni ezt a magas építésű, buszszerű látványt (hasonlóan hányingert keltően ocsmány autó, mint a Honda Civic, ami a korábbi sportos imidzsét levetkőzve kijött a pohos családapák egyterűre hajazó busz-Civicjével, amiből különösen az ötajtós ronda).

    A 307-es minden szempontból visszalépés a csodálatos 306-oshoz képest: ronda (hiszen ezt már nem Pininfarina tervezte, mint a 306-ost), undorító belül is, semennyire sem sportos, ráadásul műszakilag is sokkal megbízhatatlanabb. Ami a 306-osban briliáns volt (gazdag plüss, stílus, arányosság, francia kényelem, sportos vezethetőség, egyedi vezetési élmény, amit csak a Ford Focus Mk1 tudott akkortájt), az a 307-esből kiveszett.

    5 évig volt 306-osom, imádtam minden napot. Imádom a Peugeot számos modelljét, szerintem a PSA magasabb szebb, jobb, szerethetőbb autókat gyártott mindig is, mint a Renault. De a 307 létezése bűn.

    • 2022.07.29. at 23:43
      Permalink

      Korrekció:

      “5 évig volt 306-osom, imádtam minden napot. Imádom a Peugeot számos modelljét, szerintem a PSA magasabb szebb, jobb, szerethetőbb autókat gyártott mindig is, mint a Renault. De a 307 létezése bűn.”

      5 évig volt 306-osom, imádtam vele minden napot. Imádom a Peugeot számos modelljét, szerintem a PSA magasan szebb, jobb, szerethetőbb autókat gyártott mindig is, mint a Renault. De a 307 létezése bűn.

      • 2022.07.30. at 01:06
        Permalink

        Nekem R11-em volt havernak R5, a 306 is jól nézett ki az tény, de ez szubjektív persze, de az a trágya Pug beltér amit csak manapság tudnak jobban megcsinálni, azt verte a Renault mindig is.
        Dízelben “világverő” volt a Pug, de trágya váltókat gyártottak a renaulthoz képest is.
        Benzinmotorban meg megint közelébe sem ért a renaultoknak. A Psa se nem szebb, se nem jobb se szerethetőbb nem volt a Renaultnál, csak annál volt így akinek az volt a sztár. úgy ahogy a német mánia is űgy másoknál a japán a top. Valaki pedig koreára esküszik.
        Szerintem mindegyiknél voltak/vannak jó szériák kár ezen vitatkozni.

        • 2022.07.30. at 09:25
          Permalink

          Oké, egyetértek. De ami szerintem vitathatatlan, az az, hogy a 307-es minden szempontból visszalépés a 306-oshoz (vagy a 205-öshöz) képest. Más kérdés, hogy a Peugeot az utóbbi időben nagyon magára talált. A 208-as szerintem ebben a méretben messze a legjobb és legkívánatosabb típus, az új 508-as pedig simán annyira telitalálat, mint korábban az Alfának a 159-es vagy mint a legújabb S60-as. Szóval a Peugeot szerintem ma a legjobbak közt van, és nagyon szép autókat hoz ki. De előtte, 1-2 évtizedig eléggé siralmas volt…

  • 2022.07.29. at 23:52
    Permalink

    A cikkben szerepel egy hibás mondat, amit javítani kellene:

    “A 308 ezekkel a dimenziókkal lényegében az első olyan kompakt, ami már a mai, valóban családi autóvá nőtt alsó-középkategória méreteire emlékeztet.”

    307-esről van szó.

    • 2022.07.31. at 00:18
      Permalink

      Ha azt nézed, hogy a kor átlaga a stift volt egylityis motorral akkoriban. Azok között ez az az 1.6os szinte alfahím 🙂 .
      És őszintén szólva ez már az használható minimum, persze akkoriban ott volt az ultramodern 1.6HDI és 2.0HDI ami az év autója címet hozta nekik.

  • 2022.08.01. at 12:49
    Permalink

    Szerintem simán megvehető. Tágas, kényelmes, a belseje sem pusztul vészesen és ha vigyáznak rá nem rohad. A facelift utáni verzió jobb, ott sok hibát javítottak, de az első széria sem vészes, ha a tipikus hibákra figyelnek. A 4 hengeres benzinesek egyszerűek mint a faék, katalizátorra, gyújtásra kell ügyelni, néha volt egy-egy hengerfejes. A dízelek nagyon jól fogyasztanak, a 90 LE-s részecskeszűrő és kettős-tömegű nélküli, fix turbós változat a legtartósabb, de a többi HDi sem tipikusan betegágy. Alapvetően ez egy nagyon jó színvonalú autó volt újkorában, néhány bosszantó gyrekbetegséggel. Nem öregszik rosszul, nem kell rá többet költeni mint egy korabeli Fókára vagy Golfra, megvenni viszont jóval olcsóbb. Elektronikai hibákról sokat beszélnek, de ez a használt darabokra egyáltalán nem jellemző, legalábbis amiket én láttam, ott nem volt jellemző.

    • 2022.08.01. at 13:32
      Permalink

      Nem látom be, hogy minek megvenni egy olyan tárgyat, ami ronda és nem okoz örömet? Miért kell ez a túlhajtott racionalitás? Egy francia (vagy olasz vagy angol vagy svéd) autót azért vesz meg az ember, mert elüt a japán-német racionalitástól, érzéki öröm megérinteni a belsejét, újra és újra ránézni, elmerülni a részletekben stb. Namost a 307-es – a 306-ossal és más PSA autóval ellentétben – mindezt NEM tudja. Peugeot-t és Alfát is azért érdemes választani, mert KÍVÁNATOS. Ez a 307-esnek egy percre sem jött össze, így tehát öngól. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy akad jó pár német és japán típus, ami tudja azt a szépséget és európai értelemben vett élményt, amit elsősorban a latinos autók tudnak, tudtak. Pl. Lexus IS 200, VW Corrado, Audi A5 coupe /ez persze csalás, mert a tervező az a Walter de Silva, aki egyebek közt az Alfa 156-ost is tervezte/, Honda Prelude, régebbi Honda Accord stb-stb.)

  • 2022.08.10. at 11:07
    Permalink

    Egy otromba 307-esre ne is cseréld le, de egy 306-osra már nagyon is ajánlanám (szebb, kényelmesebb, stílusosabb, emberközelibb):

    katalogus.hasznaltauto.hu/peugeot/peugeot_306_1.6_sport-28013

    totalcar.hu/tesztek/2010/08/20/szereted_a_meglepeteseket/

    • 2022.08.10. at 22:52
      Permalink

      Na figyi azért álljunk már le a fanboyoskodással.
      Én is többször futottam bele olyan autóba használtan amit újonnan nem sokba néztem, de attól még az nem volt jobb autó.
      A 306 egy nagyon semmilyen autó volt annak idején, formailag évekkel lemaradva (ez a forma még a 605-ösnél sem volt modern 1988-ban), műszaki tartalomban pedig végképp semmi kiemelkedőt nem tartalmazott (bár a futóművére nagyon büszkék voltak).

      Egy Civic VTi vagy Golf (plána Corrado) VR6 mellett biztos nem választanám ezt, de ha klasszikus kell, akkor az elavult forma miatt érdekes választás lehet egy 3ajtós S16.

      A 307 viszont teljesen más liga, mind formában mind belsőben nagyon modern volt bemutatásakor. A dízelekben pedig abszolút úttörő a FAP-pal. Gyakorlatilag a PSA és a Fiat tette a dízelt sikersztorivá a részecskeszűrővel és a Common rail technológiával . Ellentétben a 306-tal a 307 tényleg sikeres modell lett.

      De ez új autóként számított, az évtizedek össze fogják mosni az akkor fényévnek érződő különbségeket. Volt erről egy jó cikk a TC-n egy Xedos 6 használt-tesztnél.

      • 2022.08.11. at 13:55
        Permalink

        Na idefigyelj, nekem te mondd meg, mit csináljak vagy mit írjak! Mi az, hogy “álljunk már le a fanboyoskodással”?! Nem vagyok telepi gyerek, így a haverjaiddal beszélj! Azt írok, gondolok, amit akarok és főleg amiben tapasztalatom van – ellentétben veled, akinek nyilván nem volt 1 napig sem 306-osa, de azért okoskodni azt szeretsz! Szánalmas… Fogalmad sincs a típusról, az pedig eleve dilettáns hatást kelt, hogy a 307-est pont a 306-oshoz veszed védelmedbe! HAHAHA!

        “Ellentétben a 306-tal a 307 tényleg sikeres modell lett.”

        Na és? Ez kit érdekel? Hol számít ez autóbolond körökben? (Mert – gondolom – itt mi azok lennénk, még ha te nem is emlékeztetsz egy ilyenre.) A SUV-ok is sikeresek – és? Ettől még gyalázatos az, hogy ennyire sikeresek, miközben csakis ellenérvet lehet felhozni a SUV-ok létével kapcsolatban, más egyebet nem. Tudod, a szarra is millió légy repül, mégsem lesz emiatt még finom. A 307-es is lehet sikeresebb modell a 306-oshoz képest, ettől még PSA viszonylatban erős visszalépés, és ezt nemcsak én mondom, aki nem vagyok autószerelő, hanem Peugeot-szerelők és tulajok. Na mindegy, inkább hallgass máskor.

Vélemény, hozzászólás?