Ez az autó tényleg hibátlan! Honda Accord dízel használtteszt

Mesebeli autót próbáltunk. A Honda Accord hetedik generációja kapcsán keddi cikkünkben már kifejtettük, hogy egyáltalán nem érdemes félni tőle, sőt, keresésre érdemes használt autó. A viszonylag szűkös kínálatból ráadásul pont olyan mesebelivel találkoztunk, mint amilyet a piac áhít. Dízelmotorosat és ahhoz mérten rendkívül szerény futásút. Egy normálisan használt dízelbe ugyanis évi 25-30 ezer kilométer gond nélkül belemegy, s így lesz 6 éves korára 150-180 ezer kilométer benne - és normál esetet feltételezve - az órájában is. Tudjuk azonban, hogy ilyen óraállással itthon egy ilyen korú dízel is igen nehezen eladható. A vevők pont olyan futást szeretnének, illetve tartanak elfogadhatónak, mint amilyet ennek az első tulajdonosától eladásra kínált, balesetet soha nem szenvedett, 2007 novemberi Accordnak az órája mutat: 100 ezer körülit.
Itt mondjuk már inkább 110 ezer kilométer körüliről beszélhetünk, ám az Accord még így is álomautó. Lám-lám, hiába szajkózzuk, és szajkózza mindenki, hogy a dízel autók sokat futnak, azért vannak kivételek. Tulajdonosa amúgy pontosan ilyen futással kalkulálva választotta a dízelt, amikor az Accordot újonnan vette. A 6 évre tervezett, szolgálati idejét pont most letöltött szedán évi 20 ezernél is kevesebbet tett meg, ám takarékos dízelmotorjával gond nélkül kitermelte annak felárát, sőt, hasznot is hozott, s mindig igen szerény fogyasztással, kényelmesen vitte a négytagú családot.
E feladatra ma is tökéletesen alkalmas. A kor kevéssé látszik rajta, kívülről csak nagyon apró parkolási és pakolási sérülések fedezhetők fel a kényes helyeken átlátszó fóliával óvott karosszérián. Hátul vonóhorog és a csomagtértetőn néhány apró karcolás mutatja, hogy kerékpárt hátul szállítottak rajta. Van továbbá az autóhoz tetőcsomagtartó is, az ugyanis egy síeléshez elengedhetetlen. Síalagút ugyanis nincs, a csomagtér csupán támladöntéssel bővíthető. A velúr-bőr kárpitozású utastérbe pedig nyilván nem fogja ép eszű ember a léceit tenni - még zsákban sem.
Az óvott – és az említett kárpitozású – utastér teljesen újszerű, még a sofőr ülésén sem látható kopás, a kormánykerék és a váltógomb alig fényesedett meg az elmúlt közel 6 év és több mint 100 ezer kilométer során. A műszerpult tetején érdekes kitüremkedés látható, a gyári, de levehető Garmin navigáció dokkolója. Kár, hogy a navigációt már kilopták az autóból, de megfelelő készüléket nyilván lehetne vadászni az internetről – talán épp az eltulajdonított példányt. A navigáció ellopásához kapcsolódó fiaskó, hogy a vezetőoldali – már kikötött – ajtózár nem működik, az Accord a biztonság érdekében már csak távirányítóval nyílik. [kepallobal=349854]Kétféle magasságban is rögzíthető a gépháztető, pedig a motortérben nemigen kell kotorászni[/kepallobal] Nem csak az ajtókat kitárva és az utastérbe pillantva tűnik újszerűnek a kora alapján annak jóindulattal sem nevezhető Accord, indítókulcsát elfordítva, s útra kelve is olyan érzésünk támad, mintha csak egy néhány tízezer kilométert megtett autóban ülnénk. Alap, hogy pöccre indul a motor, s járása, alapjárata is egészen finom. Pedig ez egy dízel, s milyen igaza van az összes tulajdonosnak, aki azt írja, hogy sokszor észre sem lehet venni, hogy gázolajos. Valóban nem, az Accord 140 lóerős dízele nem kalapál, nem csörömpöl alapjáraton sem. Váltója patent, gázt adva pedig veszetten húz 340 Nm nyomatékával. Ez bizony egy élményautó, egy igencsak takarékos élményautó. Ha kívánjuk, 100 km/órára 9,3 másodperc alatt gyorsít, akár 210 km/órás végsebességet adhat, de fontosabb, hogy a 140 km/órás utazótempót hatodikban 2500 1/perces fordulattal, és még 6 l/100 km alatti étvággyal képes futni . A hosszú távú átlag is ilyen, 5,5-6 liter közötti, de 110 km/órás tempónál nem többel autózva bármikor hoz 5 liter alatti étvágyat az amúgy nem szerény méretű, 4,67 méteres, 1,46 tonnás limuzin. Igazi hosszútávú utazóautó, s látszik is, hogy ezen példányt igazából kímélősen, hosszú távokon használták. Kuplungja is kopásmentesnek érződik, hibátlan.
Nem kopog, nem ropog a futómű sem, s az elöl kettős keresztlengőkaros, hátul multilink futómű nem csak egyben van, egészen jól csillapít is a 225/45 R17-es abroncsokkal. A gyári – jó állapotú – alufelniken túl amúgy télre van 16 colos acél is az Accordhoz. A nyári abroncsok jó állapotú Continentel Sport Contact3-asok, téli abroncsokat pedig majd venni kell, azok ugyanis már pont lekoptak róla. Kopás egyedül a fékeknél említhető még: betéteket már elöl-hátul kellett cserélni, tárcsákat még nem. Szervizben egyedüli a kötelező, 20 000 kilométerenként/évente esedékes alkalmakkor járt az autó, s az előírtakon kívül még semmit sem kellett cserélni eddig. A szerviztörténet tehát egyszerű: az említett fékbetéteken túl csak szűrőket és olajat kapott eddig az autó. Azt is csak az olajcserékkor, miként az Accordok általában, ez a dízel sem igényel utántöltést. Annak ellenére, hogy tulajdonosa igen precíz, s rendszeresen ellenőrzi az olajszintet.
A precízség hozománya, hogy az autónak nem csak a szervizkönyve, de az összes szervizszámlája is megvan, s a hozzá járó dokumentáció része a rendeléskori katalógus is. Bizony ilyen gyűjtői darab is elcsíphető a hazai piacon. S, hogy ne csak a dízelek kapcsán döntsük le a „biztosan sokat futott” sztereotípiát, a zömében autópályán járt autóról is el kell mondjuk, hogy budapesti, belvárosi autó, csak épp gazdája van annyira józan, hogy rövid távokra be sem indítja, azokra kétkerekűvel vagy tömegközlekedéssel indul, az Accordot pedig valóban csak a higgadt, hosszabb távú utazásokra használja, illetve használta. Ezen autónál bizony teljesen érthető, hogy gazdája a többi átlagáránál picivel többet - uszkve 3 millió forintot - kér érte, a felár ugyanis bőven megtérülő lesz, ritka az ilyen újszerű használt autó.