Amit prémiumnak hívtak egykor – Bálna-Merci teszt

Mercedes-Benz S 600 L Lorinser, 1996 - használtteszt

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Egyre kevesebb W140 generációs S-osztály fut az utcákon. Teszten egy V12-es, hosszított tengelytávú S 600, ráadásul Lorinser csomaggal.


Bár konkurense akadt elég - akár otthonán belül is -, az akkori milliárdosoknak mégis csak az S-osztály kellett. Hogy miért? Méreteivel minden ellenfelére rálicitált, arányaival sokkal nagyobb autó érzetét kelti bármelyik vetélytársánál, nem hiába kapta itthon a bálna gúnynevet. A Mercedes-Benz nem kevesebb mint 1 milliárd dollárt költött a S-osztály fejlesztésére, hogy az minden konkurensnél jobb legyen és megfeleljen nem csak a cégvezetőknek, de az országok elnökeinek is. Ugyanis nem kevés ország vezetője használta a W140 generációt a maga idejében. Később a célközönség váltott a W140-t követő békalámpás generációra, ami nem tudta hozni az előd tekintélyét, ebben talán mindenki egyetérthet. Később a költséges fenntarthatóság miatt eldobták őket, a legtöbb ma már borzalmas állapotban van. Ennek a korszaknak vége, mára újra kezdenek feléledni, értékük és áruk is növekszik, ahogy erről a bálna-körképben is írtam. Tesztalanyomhoz hasonló példányt mégis nagyon nehezen találnánk, főleg itthon. Hangolódásképp álljon itt egy zseniális reklámfilm 1991-ből egy kis drifttel, dagonyázással, vizes jelenetekkel és persze a végén öltönyös úriemberrel a hátsó ülésen.
1991-től 1998-ig gyártották a W140 generációt, ezalatt rengeteg változáson ment keresztül. A Mercedes talán leginkább ikonikus luxusszedánjába minimum hathengeres motorok kerültek, ebből kettő volt dízel, de kétféle V8-cal, sőt V12-vel is felvértezték később. A legnagyobb az AMG 7,3 literes V12 bestiája volt. Tesztalanyom nem csak egy hagyományos hosszított tengelytávú, már az 1994-es gömbölyítő facelift utáni S 600, hanem egy Lorinser tuningcsomagos, a Mercedes első sorozatgyártott V12-esével felvértezett darab, ami további értéket ad a bálnának. Japán piacos volt, ahol belerendelték az összes akkor elérhető extrát, de egész korán Magyarországra került. Mindkét országban sofőrösként használták, itthon egyedi rendszámos volt, a tulaj kizárólag jobb hátul ült. Innen még az anyósülést is képes volt átállítani, hogy jobban elférjen. Szerencsére most ismét hozzáértő kezekbe került és hosszútávon terveznek vele, nagyon vigyáznak rá. Szerencsére.
A vezetési élményt képtelenség lenne bármivel összehasonlítani. Döbbenet, hogy milyen könnyen megindítja a 2,3 tonnás testet a V12-es. Az üléseket a legkényelmesebb fotelekhez hasonlíthatjuk, amiken még egyszer elférnék magam mellett. A kormányszervó könnyed, egyetlen ujjal vezethetünk 5,2 métert. Fordulóköre - Mercedeshez hűen - hihetetlenül szűk, a kisebb kategóriák is megirigyelhetnék. Mára persze minimális holtjátéka már van a kormányzásnak, a fék is egész lent fog, pedig a V8 és V12 változatok strapabíróbb fékekkel épültek. Körülbelül 250 000 futott kilométer után is minden milliméterre reagál a gázpedál, nagyon finoman tudjuk adagolni az erőt. A futóművén még van mit dolgozni, kissé hangos, kissé kemény már, kétlem, hogy újonnan bármit észre lehetett venni az úthibákból. A Lorinser pakk teljes kínálatát felsorakoztatja ez az autó, ilyen a hátsó szárny, a ködfénylámpa nélküli lökhárító, az oldalkopoltyú, vagy a krómozott küszöb. Természetesen ezek többsége magán hordja a Lorinser logót, a kipufogórendszer tényleg teljes egészében gyári, sorszámozott, hatalmas dupla krómvégben végződik. Megkérdőjelezhető a szépsége, de ha már így gurult le a gyártósorról, hát így marad.
A szélvédőn kinézve hosszan terül el a motorháztető, a távolban a háromágú csillag tudatja velünk, miben ülünk. Gázadás, majd méltóságteljesen kezd el visszakapcsolni az 5 sebességes automataváltó, felbőg a 12 henger, orrát kissé a levegőbe emeli. Megvan a tekintélye az utakon, kintről nézve messziről látni, hogy egy nagy fekete kocka áll az autósorban. Az indexnek például nincs hangja, nehogy zavarja a fülünket, minden motoros, nehogy megerőltessük magunkat, vagy túl messzire keljen nyúlnunk. A csomagtérajtó gombját megnyomva egy hosszúkás lemez ugrik elő, azzal nyithatjuk, hogy nehogy koszos legyen a kezünk. A motortér hasonlóképpen nyitható. Az ajtók szervóval csukódnak, nem érdemes becsapni őket. Finoman húzódnak be, nehogy véletlenül ajtócsattanás zavarja meg a fülünket.
Az igényesség itt kezdődik, amikor egy autó fejlesztésekor arra is odafigyelnek, hogy ne legyen koszos a kezünk nyitáskor Az igényesség itt kezdődik, amikor egy autó fejlesztésekor arra is odafigyelnek, hogy ne legyen koszos a kezünk nyitáskor
Finoman húzza be az ajtókat a szervó. Mindezt 20 éve hibátlanul Finoman húzza be az ajtókat a szervó. Mindezt 20 éve hibátlanul

De hogy miket tudott 1996-ban a sportosabbra vett bálna? Fényre sötétedő belső tükör, Bose hifirendszer finom hangzással, sötét velúr tetőkárpit, motorosan állítható kormányoszlop, hátul minden ablakon elektromosan húzható árnyékoló, parkolóradar, tempomat, sebességhatároló, több fokozatú napfénytető, italhűtő a középső ülésből hajtható könyöklő mögött, motoros hátsó üléstámlák, ha feküdni lenne kedvünk, ülésfűtés elöl-hátul, elöl memóriás, deréktámaszos ülések és lámpás piperetükrök hátul is. Hatalmas újítás volt a duplafalú ablak, ami már felfelé is automatán kúszott, hiszen ellenállást észlelő automatikával szerelték fel. Az utastér simán letagadhatna 100 ezer kilométert. Az anyagok minősége hibátlan, gyönyörű, érdekes látni, hogy mit hívtak akkor és mit hívunk most prémiumautónak. Az egész beltérben valódi bőrkárpitozást használtak. Mai napig hibátlan állapotban van a ritkaságnak számító bicolor bőrbelső, ahogy a fabetétek is. Hiánytalanul megvan a szerszámkészlet, a gyári CD-tartó a csomagtartóban és az elsősegély-doboz a hátul ülők feje mögött. Utóbbi szintén bőrrel varrott, mert miért ne.
Hirdetés

Kapott egy nagyszerű fedélzeti komputert is, amit egy gombnyomásra felnyíló műszerfalelem alatt találunk. Itt látjuk például a fogyasztási adatokat is, ami jelen esetben 29 liter/100 km, de úgy általánosságban is 25 liter felett van. Na jó, autópályán képes lemenni 20 literre. Döbbenetes adat, de ez az áldozat a luxus oltárán. A Mercedes persze azokra is gondolt, akik élvezni akarták a vezetést, nekik ott volt a kupé. Utóbbi egyébként drágább is volt, mint a limuzin, pedig csak egy feleslegesen nagy két személynek elegendő méretű luxusautó. Persze a felsőbb rétegeket pont ezért vonzotta, minél exkluzívabb, annál jobban kell. Így van ez a szedánnal is, csak azt épp sofőrösként használták legtöbbször. Ezért van például Oroszországban hatalmas kultusza a W140-nek, ahol nem hajlandóak ezen luxusszint alá adni, ezért a legtöbb gazdag családnál végig pöfögi a szibériai telet 1-1 S-osztály. A hazai utakon mára kevesebb bálnát látni, de azok legalább egyre jobb állapotúak. A lelakós korszak úgy látszik, lassan lecseng.
A szinte teljes mértékben elektronizált utasteret így mutatta be egy korabeli reklámfilmben egy sárgakosztümös hölgy. Szintén zseniális korkép:
Mit ér most egy ilyen? A Mercedes-Benz S-osztály korabeli árát egy 1993 novemberi Autó Kettő magazinból lestem ki. Az általam is tesztelt S 600 lang 20 434 875 forint listaáron szerepel - akkor, amikor egy 1,3-as Suzuki Swift még GL felszereltségben is 1 millió forint alatt tudott maradni, és amikor egy 2107-es Ladát 499 000 forintért dobáltak. A csúcsfelszereltség és a Lorinser csomag nyilván plusz felárat jelentett. A Használtautó.hu rendszerében egyébként pont található a tesztalanyhoz hasonló S 600 L Lorinser 5 200 000 forintért. Abban biztosak lehetünk, hogy ma már csak azok vesznek bálna-Mercit, akik igazi Mercedes-Benz fanok, és képesek kifizetni az eszméletlen drága fenntartási költségeket a kilencvenes évek luxusáért. Ehhez valódi tisztelet és szeretet kell. A tesztalany tulaja is körülbelül félmillió forintot költött volna már most a felhasznált alkatrészekre, ha nem álltak volna alapból rendelkezésére a darabok. Ma már nagyon nehéz alkatrészeket találni hozzá, ha találunk is megfelelőt, drága tétel. Mégis lesznek, akik úgy gondolkoznak, mint Ő: a W140 az utolsó méltóságteljes S-osztály volt.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2017.10.27. at 21:51
    Permalink

    Szép autó, látszik, hogy gondos gazdája van!

    Annyit tennék hozzá, hogy az autó felnije nem Lorinser, hanem gyári Mercedes. Sokan visszacserélik erre, mert egyrészt kényelmesebb, másrészt olcsóbb. (Túl nagy a Lorinser-gumi, és ha nem tökéletesen egyenletesen kopik – márpedig egy Mercinél nem ám! – elkezd rázni a kocsiszekrény. Volt szerencsém megkérdezni a Lorinser család egyik tagjától, hogy miért ilyen megoldást választottak, mire a válasz ez volt: “Akinek van pénze Lorinser Mercire, annak nem jelent gondot évente új gumit venni az autóra.”)

    Az is feltűnt, hogy az autó színe nem az a tipikus Lorinser szín (padliszán lila), de az lehet, hogy csak a képeken nem kivehető.

  • 2017.10.27. at 21:51
    Permalink

    Nekem egy CL600 áll a garázsba igaz 2001-es kiadás.
    Kicsit másképp néz ki benne a motor talán kisebb egy picit, de nem mernék rá megesküdni.
    Továbbá valóban 4 személyes, még hátul is elfér benne egy felnőtt.
    Fogyasztás: város több mint 20 liter, de nem is arra használom viszont autpályán 135km tempónál 11 literrel beéri.
    Hihetetlen, de igaz. Korábban volt egy S500 4maticom és az sem fogyasztott túl sokat. Kb. ugyanez.
    Viszont a Mercedesnél valóban tudják hogy kell luxus autót készíteni.
    Audi, BMW, vagy Lexus soha nem fog felérni hozzá hiába készítenek ők is nagyszerű gépeket.

  • 2017.10.27. at 21:51
    Permalink

    A japánoknál népszerűek a nagyobb motoros, jobban felszerelt Mercedesek amikhez számukra még hozzátesz az, hogy balkormányos (szemben a nálunk értékcsökkentő jobbkormányossággal).

  • 2017.10.27. at 21:51
    Permalink

    Srácok, ezt sosem hívták “prémiumnak” ez maga volt a luxus. A prémium elnevezést akkor találták ki amikor 3 német márka ráállt a nagy névvel hosszú extra-listával de fapados alapfelszereltséggel érkező alapmodellekre (ezért a prémium is inkább elnevezés is inkább Európában terjedt el). De egy CL kupé, vagy nagy Merci már nem “prémium”, hanem valódi luxus, nem is volt szövetülés vagy manuális klíma .

    Akkoriban pedig a W140 sokáig messze kiemelkedett mind méretében, mind tudásában. 1993-ban az Audi még alig létezett, a W140 ellen csak 94-ben jelent meg komolyan vehető próbálkozással, a 7er egy meglehetősen elavultnak látszó E32-essel nyomult szintén 94-ig, a Lexus kb annyira volt elismert, mint egy ma egy noname kíniai márka (mellesleg nem is volt kapható). Mitsu Dignity/Hyndai Equus még sehol (99), infiniti sosem készített S klasse ellenfelet.

    Ennek az autónak nem volt párja.

  • 2017.10.27. at 21:51
    Permalink

    A Lorinser az én tudatomban mindig is az elegancia megtestesítője volt – ezen az autón kívülről ez nem jön át. Belül viszont tényleg pazar…

    Amit nem értek: japán piacos balkormánnyal?

  • 2017.10.27. at 21:51
    Permalink

    1886mm hihetetlenül széles (ez tükrökkel kb. két méter), és aggódjunk miatta a plázaparkolóban?
    A kisbuszom tükrök nélkül 2m. 🙂 (Pedig kisebb egy Transporternél…)

Vélemény, hozzászólás?