Körkép: használt amerikai autók a mindennapokra

Nincs könnyű helyzetben, aki amerikai autóra vágyik itthon

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Ha valaki különlegességre vágyik, de nem túl drágán, akkor érdemes körülnéznie a használt amerikai autók között is. Persze valószínűleg nem fog itthon ráakadni az autóipar történelmének legnagyszerűbb modelljeire, de érdekes gépeket biztosan talál.


Néhanapján itthon is forgalmaztak hivatalosan amerikai autókat, ám jellemzően inkább ritkaságként tekinthetünk egy-egy Atlanti-óceánon túlról idetévedt jószágra. Vajon milyen a felhozatal a használtautó-piacon az amerikai márkákat tekintve? Körülnéztem kicsit, mert jómagam is elgondolkodtam néha egy amcsi kocsi megvásárlásán. Persze nem a józan eszem vezetett olyankor, sokkal inkább a vágy, hogy valami különlegessel koptassam a hazai aszfaltot. És itt nem csak klasszikus póniautókra, vagy izomgépekre gondolok. Ezért most hétköznapi, jól használható autókat kerestem. Hatszázezer és kétmillió forint között, lehetőleg olyan modelleket, amelyeket itthon nem forgalmaztak hivatalosan, ám lépten-nyomon belebotlottam az utóbbiakba.
Hirdetés

A világ egyik legrégebbi, és a történelem első amerikai autómárkája itthon még a többi amcsi járműhöz képest is ismeretlen. Jelenlegi modellpalettája lényegében átemblémázott Opelekből áll, és lehet, hogy ugyanarra a sorsra jut, mint több GM leányvállalat, például a Pontiac és az Oldsmobile. Magyarul a megszűnés fenyegeti. Miközben keresgéltem, csupán kettő Buick modellt találtam a Használtautó.hu oldalon. Egy 1994-es Le Sabre és egy fiatalabb, 2006-os Rendezvous crossover keres új gazdát kétmillió forint alatt

Cadillacből több olyan típus is található, amelyeket forgalmaztak itthon, például a CTS és a BLS, de azért akad egy-két Eldorado és DeVille is, amelyek még ritkábbak. Ám hiába forgalmazták hivatalosan is a két említett típust, a keresett árkategóriában nagyon kevés modell található. Megbízhatóságukról sem zengenek ódákat, attól viszont nem kell félni, hogy alkatrész nélkül marad, aki amerikai autót vásárol, mert léteznek már kimondottan ezekre specializálódott kereskedések is.

A Chevrolet több éven át kínálta a dél-koreai fejlesztésű járműveket csokornyakkendővel, ezért rengeteg modell vár az érdeklődőkre. Igazi, amerikai modellből viszont csak elvétve akad a használtautók piacán. Chrysler kereskedés szintén volt itthon. Kínálnak is szép számmal PT Cruisert 300 C-t és Voyagert, de az amerikai piacról származó típust csak egyet találtam, ami nem más, mint a Concorde. A PT Cruiser formáját egyébként nagyon eltalálták, hiszen a hot rod masinák ihlették. Ugyanakkor a dizájn oltárán sokat áldoztak a mérnökök. Európában jellemzően a dízelmotoros (2.2 CRDI) változatokból van több, de akad 1,6 literes, kétliteres és 2,4 literes benzinmotorral is.

Megbízhatóságáról megoszlanak a vélemények. Egyesek csak a kopó alkatrészeket jelölték meg hibaforrásként, viszont hallani vele kapcsolatban gyári hibás hűtőről és az elektronikai hibák mindenféle fajtájáról.

Ugyanez igaz a Voyagerre. Nagyon megoszlanak róla a tapasztalatok. Sokan imádják és megbízhatónak írják le, viszont akad rá panasz is bőven. Szóba jöhet még a Sebring típus is, bár a kétmillió forint alatti példányok többnyire már 200 000 km-es futásteljesítmánynél járnak.

Dodge-ból az itthon is forgalmazott Caliber modellekbe botlik, aki amerikai autót keres, de azért néhány Ram is a horogra akadhat. A Calibert még a Daimler szárnyai alatt dobták piacra. Európában többnyire a kétliteres dízelmotorral vitték, de akad néhány 1,8 literes, benzinmotorral felszerelt példány is. A jól csengő Avenger név alatt egy eléggé jellegtelen masinát forgalmazott a márka, ebből is ki lehet fogni néhány darabot, ám a korabeli tesztekben sem nyűgözte le a szaksajtót, ezért valószínűleg idősebben sem a legjobb választás. Viszont a Dodge Neon egészen használható autónak tűnik, bár a megbízhatóság ennél a típusnál is kérdéses.

A Jeep is a Chrysler családhoz tartozik, amely most már a Fiat fennhatósága alatt működik, de ugyanúgy, ahogy a márkatestvérek esetében, a Daimler érából is maradt a kínálatban néhány terepjáró, sőt még korábbról is felbukkanhat néhány Cherokee.

Egyre nagyobb hírnevet szerez hazánkban a Ford F-széria, és akad is belőle néhány használt darab, viszont nem a keresett árkategóriában. Mustangból is csak három darab fér bele a keretbe, de most, hogy már itthon is forgalmazzák, kicsit talán veszít a különlegességéből, ráadásul a családi autók közé nehezen sorolható. A nagyobb típusok, mint például a Taurus, olyan ritkák errefelé, mint a fehér holló. Viszont a Ford luxusmárkája, a Lincoln is feltűnik a Használtautó.hu felületén, méghozzá a sofőrös limuzinnak is beváló Town Car szerepel a kínálatban.

Eredetileg csak azokat a családi autóként is használható modelleket terveztem kigyűjteni, amelyeket itthon tényleg nem forgalmaztak hivatalosan, de jól látszik, hogy ha maradok a tervemnél, akkor a lista nagyon rövid lenne. Természetesen ennél azért jóval több amcsi vas vár új gazdára, és ha a keresési feltételeket átszabjuk, akkor igazán érdekes dolgokra is rá lehet akadni. Az olyan kihalt márkákból is akad hazánkban néhány autó, mint például a Pontiac, de egy Firebird, vagy egy Grand Prix már nem tartozik a családok számára is kényelmesen használható típusok közé. És ha már kihalt autómárkák: találtam Mercury, Plymouth és Oldsmobile emblémás gépeket is, de ezek szintén csak hobbiautóként jöhetnek szóba.
Amerikai autók, amelyekből a legnagyobb a kínálat
Modell Motorok Évjárat Kilométeróra-állás Vételár
Chrysler PT Cruiser benzin, 1,6, 116 LE, 2,0, 141 LE, 2,4, 150 LE, dízel, 2,2, 121 LE 2001-2010 67 000-300 000 km 600 000-1 790 000 Ft
Chrysler Voyager benzin, 2,4, 147 LE vagy dízel 2,5, 143 LE 2003-2008 210 000-360 000 km 800 000-2 000 000 Ft
Chrysler Sebring dízel, 2,0, 140 LE, benzin 2,0, 152 LE 2000-2007 110 000-280 000 km 800 000-2 000 000 Ft
Dodge Caliber benzin, 1,8, 150 LE vagy dízel 2,0 140 LE 2007-2011 170 000-250 000 km 800 000-2 000 000 Ft
Dodge Avenger dízel, 2,0, 140 LE vagy benzin 2,0, 156 LE 2008 92 000-210 000 km 1 000 000-1 800 000 Ft
Jeep Cherokee 2,5 dízel, 116 LE, 2,8 dízel, 163 LE 1990-2003 150 000-360 000 km 600 000-2 000 000 Ft

Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2019.01.01. at 09:44
    Permalink

    Jobban nem is indulhatna az év, remek a cikk. A Buick szerintem abszolút nincs veszélyben, mert Kína, a világ elsőszámú autópiaca imádja. Nagy kérdés, hogy az amerikai feeling mennyire jön át egy VM Motori-dízellel szerelt Voyager, egy VW-dízellel szerelt Caliber vagy egy 1.9 dízellel megátkozott Caddy BLS vezetésekor. Egy amerikai vajon mit szólna a BLS-hez? Leesne az álla vagy röhögőgörcs törne rá? 😀

    Szerintem a megbízhatóságuk egy eleve torz képen alapszik a fentiek miatt, hiszen valódi amerikai autót amerikai motorral alig találni itthon. Nem a Voyager hibája, ha az olasz dízel folyton hengerfejes és még sorolhatnám. A Daewoo utód-Chevrolet-ket meg szerintem a legkevésbé sem kapcsolják össze az USÁ-val, inkább az Opellel, de nincs mit tenni – az amerikai márkák csak így tudnak terjeszkedni globálisan. A túlméretes, nagy motoros autóikra nem vevő a világ, muszáj tehát nekik olyan országokkal terveztetni a “világautóikat”, ahol kisebb méretű autók gyártásával van nagy tapasztalat: Dél-Korea(Chevrolet), Németország és Anglia(Ford-típusok jó része), Kína(Buick) – ők pedig az emblémát adják hozzá. De sajnos ez a módszer sem feltétlenül működik már, a kék oválosoknak pl. ezek hoznak veszteséget, de a koreai GM-központ csődközeli helyzetéről is cikkeztek…

    • 2019.01.01. at 15:10
      Permalink

      Köszönöm!

      A Buick nagyon érdekes helyzetben van, ahogy írod is Kínában tényleg imádják. Viszont kíváncsi vagyok, hogy az amerikai piacon milyen típusokat kínálnak majd, ha eljön a jelenlegiek leváltásának az ideje.

      • 2019.01.01. at 16:10
        Permalink

        Ahogy a Wikipedia is írja:

        “In 2015, Buick sold 1,231,941 vehicles, a record for the brand. The main market is China, where 80% of Buick-branded automobiles are sold.”

        A Buickhoz hasonló a Cadillac helyzete is annyiban, hogy jóval több Caddy talál gazdára Kínában, mint odahaza, és szerintem a Lincolnnal is ez lesz.

        A Buick és az Opel főleg szedán-vonalon fonódik össze, az Insignia-alapúakat szerintem elkaszálják, mert amúgy is ez a trend(pl. a Fordnál is), a Cascada kabriót szintén, a Mokka-alapú Encore meg a kis mérete miatt mehet a levesbe – de ha megtartják, Kínában biztos van rugalmas padlólemez, amire kifejleszthetik az utódját. Onnan jön az Enclave és az Envision is. Az Opel eladásával mostmár a kínai fejlesztőközpontra hárul majd több feladat, a kínai piacos Buickok mellett majd kardinális kérdés lesz, hogy Amerikában is eladható autókkal, főleg SUV-kkal jöjjenek majd ki. De az is lehet, hogy Chevy-ket fognak “buick-osítani” – olyan márka lesz, mint a GMC…

  • 2019.01.01. at 12:01
    Permalink

    Cadillac BLS mit keres a cikkben? Az nem volt amerikai autó, nem is forgalmazták odakint, csak ide jutott. Hogy miért? Mert az egy Opel Vectra vagy egy Saab kissé más ruhában.

    • 2019.01.01. at 17:19
      Permalink

      Ez csak egy, már lecsengőben lévő kategória. SUV-fronton más a helyzet, és az sem véletlen, hogy az F-sorozat-Silverado-Ram hármas közelébe sem érnek a Toyota vagy a Nissan pick-upjai…

  • 2019.01.01. at 17:47
    Permalink

    30 éve kb a kompakt japán pickup-kat úgy tiltatta ki az Amerikai állam a chicken tax nevében, mert már a maradék autógyártásukat is bedöntötték volna…. akkoriba vette meg a Ford is a Mazdát a b2500 as miatt.

    • 2019.01.01. at 18:24
      Permalink

      Azért ez nem így működik. Nézd már meg, milyen régre nyúlnak vissza az amerikai pick-upok gyökerei, szemben a Toyota Tacomával, Tundrával, Nissan Titannal… Gondolhatod, milyen mértékű vevőhűség alakulhatott ki náluk a ’40-es évek óta. A nagy pick-upokra épülő Expedition, Yukon, Tahoe, Suburban, Escalade, Durango, Navigator az a kategória szintén, amivel a japók nem tudnak mit kezdeni. A Ford pedig nem vette meg a Mazdát, csak ellenőrzést szerzett felette, és kétlem, hogy a B2500 lett volna a fő ok, inkább egy Nissanhoz hasonló ’90-es évek vége felé bemutatott gyengélkedés. De ez már amúgy is múlt idő…

  • 2019.01.04. at 15:21
    Permalink

    … az igaz, hogy még a csavarok is más menetesek egy Amerikának gyártott autóban?
    …mert akkor horror minden javítás – költségben és fáradtságban is.

  • 2019.01.05. at 18:36
    Permalink

    A mi családunkban megfordult két Grand Voyager is, az egyik a 2.5-es dízellel, kézivel, ez volt a kevésbé érdekes, el is adtuk elég hamar, de a másik az évekig szolgált minket, szerettük, már az amerikai, 3.3-as V6-os miatt is 🙂 Nagyon jól ment, azóta cseréltünk egy névleg erősebb turbódízel franciára, de az amcsi karakterisztikája mellett a teljesítményét sem tudta semmissé tenni. 400 nm ide vagy oda, jobban élveztem a Voyagert, azzal a jó kis amerikai (=szar 4 fokozatú) automatával is 😀 A hangja is gyönyörű volt és LPG-vel 11-12 literes vegyes átlagot hoztunk össze, tehát anyagi szempontból olcsóbb az üzemanyag, mint a jelenlegi, 8-9 litert zabáló (Spacetourer) turbódízelé 😀

    • 2019.01.06. at 14:53
      Permalink

      Pár hónapig én is hajtottam egy Grand Voyager-t. 3.3 V6-tal, közelébe nem volt a fogyasztása annak amit állítasz. Ez egy 60.000km-t futott nem tekergetett, nem lerúgott szar volt, de akárhogy próbáltam, lehelve a gázt sem ment be 13 liter alá. Ha meg odaléptem neki, sok várossal 17 alatt nem állt meg. Enyhén szólva is érdekes amit leírsz.

Vélemény, hozzászólás?