Így lehet megkívánni egy hétülésest – Zafira OPC

Opel Zafira A OPC, 2002 - használtteszt

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Már az első Zafira idejében kacérkodtak a sportos egyterű fogalmával az Opelnél. Lehet jó egy keményített hétüléses, gyors egyterű? Különös jószág, de élménynek nem utolsó.


Nem vagyok családos és idős sem, mégis különös vonzalmat éreztem mindig is egy bizonyos egyterű iránt. A kétezres évek elejének divatja szerint ezek az egyterűek nem igazán vonzóak, inkább praktikusak és nagyon jó belőlük a kilátás. Az A Zafira tervezésekor sem a sportos kinézet volt a fő szempont, így az övvonal alacsony az ablakok meg hatalmasak, az egész pont úgy néz ki, mintha a kombi G Astrát nemes egyszerűséggel fölfelé megnyújtották volna. De volt az Opelnek egy kis gógyija és olyat faragott a Zafirából, amire talán nem is számítottunk volna, és valójában ma is kevesen gondolhatják, hogy ilyen létezik.

Az Opel Performance Center '97-es megalakulását követően 2001-ben utcára eresztették ezt itt, a Zafira OPC-t, egy igazán izmos sportmotorral az orrában.


Szóval a vonzalom. Fogalmam sincs, mikor láttam először ilyet, de tudom, hogy feltűnt, hogy fényezettek a díszlécek és valahogy a lökhárító is más, mintha lejjebb érne elöl. Azt viszont tudom, hogy ugyanilyen színben láttam meg legelőször és már gyerekként megvolt az a gondolatom, hogy ez annyira egyben van, hogy nem tuningműhely terméke lehet, hanem csakis gyári. Legtöbben ezüstben, vagy valamilyen fakuló pirosban, bordóban ismerjük az A Zafirát, de valójában a legtöbb egyterűt megpróbálják valami lopakodó színre fényezni. És akkor itt van ez a rikító kék, ami még ma is borzalmasan vonzó és ellentétben az Opel legtöbb hitvány minőségű korabeli fényezésével, ez nem kopott vagy fakult, csupán a géptető kőfelverődéses, ami sajnos a nagy homlokfelület és a sok autópályázás eredménye.
És hogy miért is annyira kívánatos egy ilyen Zafira OPC? A kétliteres turbómotor miatt, amitől korának leggyorsabb MPV-je lehetett. Egyenesen a G Astrából érkezett a turbós motor, ami abban 200 lóerővel kezdett, itt viszont csak 192-vel, később lett 200 lóerős. A próbált példány 2002-es és az erősebbik verzió, legalábbis az alap az volt. Többen panaszkodnak a Z20LET turbómotorra, pedig a tulajdonos szerint is minden csak karbantartás kérdése, ami persze a legtöbb motorra igaz. Egy kihegyezett kétliteres turbósra meg pláne. Ha valaki nem vigyáz rá, könnyen turbóhalál lehet a vége a nem megfelelő, vagy elöregedett tömítések miatt, valamint a leömlő is kritikus pont lehet. Ebben az autóban már egyszer cseréltek turbót, de ha már kellett egy új, nagyobbat kapott, a H Astrából valót.

Épp csak annyival tud többet, amitől a Zafira OPC teljesítménye 230 lóerőre és nyomatéka 300 körüli Nm-re nő 250-ről. Utóbbi már pont annyival több a gyárinál, hogy ne érezzük kevésnek.


Hirdetés

Ez a korszak kevésbé szólt a színházról, mint a valódi menésről, de ugyanez igaz a '90-es évekre is. A Zafira OPC igazi sleeper, ha éppen ezüst vagy fekete, mert szinte egyáltalán nincs hangja a gyári kipufogóval. Persze nem olyan kelletlen az indítás, mint az 1,6-os benzinesnél, itt azért hallani, hogy valami izmosabbal van dolgunk, de magasabb fordulatszámon sem túl erős a hang. Mivel a kipufogó nem lopja el a figyelmet, hallhatjuk a motort és a turbót, utóbbi olyan 3000 környékén kezd éledezni és fütyürészni, gázelvételkor pedig hallani, ahogy lefúj. Egy igazi autóbolondnak ez önmagában öröm, ám amilyen lendülettel mozgatja a karosszériát, az az igazán érdekes. Egészen más egy ilyen, mint az új turbómotorok, itt a turbólyukat nem lehet olyan szintű hátránynak felfogni, mint egy kis turbósnál. Itt a turbó felpörgése előtt is annyi erő van, amivel tisztességesen mozog és a kapcsolásakor sem annyira drasztikus az ugrás. Így is megtekeri az első kerekeket, amikor megérkezik az erő, de ha 2000 környékéig folyton elváltogatunk, akkor is teljesen korrekt a használhatósága.
Olajcserék, szűrőcserék, minden amit kell, azt megkapta, mindig idő előtt, hogy biztos legyen. Tulaja mindenképp ilyet keresett, de állítása szerint az itthoni Zafira OPC-k állapota nem éppen vállalható. Németországból érkezett az autója, de ő már itthon vásárolta. Korábbi tulajdonosa vélhetően óvta, hiszen itt a normál Zafirákhoz képest van mire vigyázni, és ez nem csak a hajtásra vonatkozik. A váltó csupán 5 fokozatú, a fém váltógomb önmagában megadja a hangulatot, de opelesen pontatlanul kapcsolható, nem épp jó élmény ahogy a pozíciója sem, hiszen túl alacsonyan van. Köszönhetően a G Astra alapoknak, szinte az ülőlap síkja alatt kell váltanunk, szóval a sportos élmény itt egy kicsit elveszik. A futómű kevésbé kemény, mint arra számítottam, pont csak annyival feszesebb, hogy nem dől a karosszéria vészesen, kanyarban sem. Erre egyébként a 17-es gyári kerekek is rásegítenek, feltűnő viszont a bólogatás, ami nem az OPC sajátja, ez tipikus egyterűs jellemző.

Amire még vigyázni kell, az a beltér, ami teljesen jól átvészelte ezt a 15 évet. Ami jellemzően kopik egy Opelben, az itt is elkopott, vagy foszlásnak indult, például a puhított felületek. Ami specifikus, mint például a kiváló Recaro sportülések, azok jó állapotban vannak. Nagyon jól néznek ki, öröm ilyet látni, és csak félig bőr, ami a mindennapi használatot erősen megkönnyíti. Egész jó az oldaltartása, nem túl kemény, egyszerűen jó benne ülni. Aztán ott a kormány, a szürke betét feldobja, de a dőlésszöge miatt nem lehet sportosnak nevezni, ahhoz túl furcsa az egész üléspozíció. Alapból is más a sebességérzet ilyen magasan, így meg pláne. Gondolnánk, hogy egy ekkora turbómotor, ráadásul pöckölve majd zabálni fog, szerencsére tulaja erre rácáfol, hiszen minden költséget precízen vezet, így a tankolásokat is, amikből kiderül, hogy nagy átlagban 9,5 liter környékén jár vele, de a 8,6 is hozható esetenként.

Ha élvezi, akkor persze dől bele a benzin, de lehet szívómotorokat idézően takarékosan is vezetni.

Alkatrészekből semmi sem beszerezhetetlen, és a picit keményebb futóműszilentek ára sem vészes, gyártmánytól függően 3-4 ezer forint körül mozognak, ráadásul itthon is kapható minden. Egy ilyen Zafira OPC úgy megy, ahogy kinéz, szolidan sportos, mondjuk ez a példány hamar felszalad 220 km/h fölé is, gyárilag viszont ennyi a végsebessége, de a 150-160 pillanatok alatt megvan, és csak 3. fokozatban járunk. Vannak autók, amiket egy benzinvérűnek vezetni kell, nekem ez is közéjük tartozott, és nem csalódtam. Az egyterű olyan fazon, amire nehéz büszkének lenni autós körökben, de a Zafira OPC pont az a szűk keresztmetszet, ami már a benzinvérűeket is megmozgatja, de az ovi parkolójában is megnézik az apukák.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2017.12.29. at 18:08
    Permalink

    Vagány kis autó. Mondjuk érdekes kombináció, hiszen elég kevés olyan “őrült” van, akinek ilyenre van szüksége, de ha nem Opel lenne, talán még én is elgondolkodtam volna rajta.
    Egyszer akadtam össze ilyennel az úton. Én tudtam mivel van dolgom, ő már kevésbé, de szerintem örökre megjegyezte. 🙂

  • 2017.12.29. at 20:57
    Permalink

    Jól szemlélteti az autós világ változását, hogy a 2000-es évek elején egyes gyártók még tuningolták is az egyterűeket, ma meg már alig lehet egyterűt találni a piacon, mert maga a kategória is döglődik az SUV-k térnyerése miatt. Nagy kár, hogy belül nem tükröződik a sportos mivolta. Amúgy üde színfolt, lehet, hogy meghajtanám, ha adódna rá alkalmam:)

  • 2018.01.05. at 20:08
    Permalink

    Fogalmam sincs miért, de ezek az egyterűek számomra valahogy egy túsúlyos kombinak hatnak.
    Néhány éve, mióta a SUV-ok bejöttek, nagyon döglődik a kategória, biztos hogy jó meg sportos, de nem ál össze a kép…..

Vélemény, hozzászólás?