Szembe kellett köpjem önmagam. Renault Twingo használtteszt

Renault Twingo 1.2, 1994 - használtteszt

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Titkos tippként már elsütöttük a Twingót, most pedig sikerült egy viszonylag korai, de nagyon korrekt példányt kipróbálni. Tényleg élmény!


Mivel titkos tippként már részletesen kiveséztem a Renault Twingót, ezúttal csak érintőlegesen szólnék magáról a modellről, ami 1993-ban jelent meg és 14 éven át gyakorlatilag változatlan, ma is kellően divatosnak számító formában készült. Megjelenésekor az egyterűs jegyeket mutató kisautók első képviselőjének számított, tologatható hátsó ülésével, 168-1096 literes csomagterével és utasterének helykínálatával egyaránt lepipálta konkurenseit. Hihetetlen, de forradalmisága, egyedisége ellenére még dobogós helyet sem szerzett az Év Autója választáson. A piac azonban igazolta a Twingót, hiszen az első generáció gyártásának végéig jól fogyott, idővel akár 4 légzsákkal, nyitható, előbb vászon majd üvegtetővel, akár bőr kárpittal és opcióként automata váltóval is készült. A típus fanatikusai ma is szívesebben látnák a szalonokban az eredetit, mint a 2007 végén érkezett második generációst. A kereskedőknél azonban csak használtan található meg a kívül-belül kellemesen bohókás kisautó. A kínálat bőséges, a használható példányok belépőára 250 ezer forint, alkuval nyilván már „kétszázért” hozzá lehet jutni egy működőhöz, a legjobbakat pedig pont az utóbbi összeg tízszeresére tartják. A terítékre egy, az olcsó autózást képviselő, 1994-es, tehát a legelső sorozatból való, de nem túlzottan sokat, 132 ezer kilométert futott példány került – ha ezt árban el szeretnénk helyezni, értéke nagyjából 300 ezer forintban állapítható meg, hirdetni nyilván 350 ezer forint környékén kellene.

Tesztünk alanyát nem kereskedőtől vagy hirdetőtől, hanem egy cimborámtól sikerült megkaparintani, így ahelyett, hogy ápoltnak tűnne, sokkal inkább a használat és a használhatóság látszik rajta. Nem titok, hogy a most 17 éves karosszériát már kellett lakatolni a küszöböknél, a többi hely, a kerékjáratok belsejét is beleértve, azonban még rozsdamentes, mindössze az egy-egy apró felületi sérülésnél látható minimális korrózió. Apróbb esztétikai hibák persze felfedezhetők még, kis horpadás a motorháztetőnél, ugyanott kissé tökéletlen illesztési hézagok, az index mattulásából pedig tagadhatatlan, hogy a jobb első lámpát már cserélték, a bal pedig vélhetően még a gyári. A sokévnyi utcán parkolás nyoma a fényezetlen lökhárítókon minimális, de a nap UV-sugárzása a hátsó lámpák fényvesztésén, valamint a most szigetelőszalaggal támogatott rendszámtábla-keret repedésein is tetten érhető.

A Twingo sajátosan pasztell fényezései közül a pisztácia-zöld még ma is jól mutat, igaz, néhol kezd foltosodni, ám ennek mértéke a korai vízbázisú festékes autókhoz mérten minimális. Az utastérbe jutás nem csak a típus józan spórolásával szembesít (kulcsos zár csak a vezető ajtajára került, az utasé csak belülről reteszelhető), hanem rögtön kibukik az első típushiba. E példánynál sem először romlott el a csomagtérzár, melyből bontóban sem találni könnyedén, így most a raktérbe pakolás csakis az amúgy temérdek módon hajtogatható hátsó ülésen keresztül lehet, s így a különleges módon, a csomagtérajtóval emelkedő kalaptartót sem láthatjuk.

Van azonban temérdek egyéb finomság az utastérben. A teljesen egyedi műszerfal kapcsolói, de még az ajtók ablaktekerő-karjai vagy a zárak úszói is a karosszéria színéhez passzolók, helykínálat pedig egészen egyszerűen pazar. Igaz, ebben olyan csínyek is szerepet játszanak, mint a gyárilag kissé kifelé döntött kormánykerék. Ez beteg megoldásnak tűnik, de ha nem figyelünk rá, nemigen vehető észre, pozitív hozadéka azonban, hogy a sofőr véletlenül sem dől az utas felé, tehát távol ül tőle, ami igencsak jótékonyan hat a térérzetre nézve. Az első ülések komfortja nemigen dicsérhető, a szivacsok puhák, az ülőlapok rövidek és nem kellően hátradöntöttek. A hátra be-, illetve kiszálláshoz azonban mindkét első ülés egyszerűen billenthető előre, ehhez hátulról is mindössze egy kart kell megemelni a lábfejjel. A nagy belmagasság miatt tulajdonképpen a hátra ülés sem kunszt, az ugyan csak két személyes, de nagyon tágas, szabályozható támladőlésű és 17 cm-es úton tologatható hátsó ülés pedig egyenesen zseniális – még a 7-es BMW-ben sincs olyan lábtér, mint a Twingóban.
A helykínálat, az ötletes kialakítás azonban nem újdonság a Twingótól, az azonban annál inkább, hogy nem alaptalan a legelső Twingók átlagon felüli, Használói Véleményeink szerinti megbízhatósági, strapabírósági és vezetési élmény, valamint vezethetőség pontszáma. Ugyanis ez az egyáltalán nem agyonszervizelt, mindössze lelkiismeretesen karbantartott példány egyelőre teljesen mentes a Twingók futómű-betegségeitől és egyelőre elektronikai hibái is mindössze a szellőztető-ventilátor másodjára is elromló kapcsolójára korlátozódnak. Magyarán az elmúlás jele ma sem árnyékolja be a gyárilag csomagolt mosolyforrásokat, az utastér frappáns részleteit, a ping-pong labda-szerű vészjelzőkapcsolót vagy a külső tükrök praktikusan hosszú állítókarját.
Twingózni ma is sokkal jobb annál, mint ami feltételezhető lenne. Ebben a mindössze 55 lóerős, 90 Newtonméter nyomatékú 1,2 literes motorral hajtott kisautóban mindig vigyorog az ember. A 14 másodperces 100 km/órára gyorsítás megdöbbentően jónak tűnik, 100 km/óráig egészen gyorsan lépked az amúgy nehezen olvasható, érezhetően kihalványult, lámpát kapcsolva nappal egyenesen olvashatatlan és rakoncátlankodó üzemanyagszint-jelzős műszerblokk. A közvetlen kormányműből alig hiányzik a szervo, bár azt azért el kell ismerni, hogy a volánt teljesen betekerve erősen bekeményedik a szerkezet. Mivel e példányban az elöl tárcsa, hátul dob alapú (még messze blokkolásgátló nélküli) fékrendszert nemrég újították fel, a megállás nem gond, igaz, ebben az autó értékét jelentősen növelő 4 darab új gumi is jelentős szerepet játszik. Bevallom, nem számítottam rá, hogy a franciák nem csak jópofa, de a jelek szerint igen tartós autót is építettek a Twingóval. A bravúr persze nem csak ez, hanem az a tény, hogy míg a legtöbb korabeli konkurens ma már csak egy sok esetben jóval rosszabb bőrben lévő használt autó, addig a Twingo kortalan egyediség - melynek persze alapfeltétele volt, hogy ne hulljon szét. Sem 15 évvel ezelőtt, sem két napja nem gondoltam, hogy egy használt Twingo ilyen jó lesz.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2017.10.31. at 10:18
    Permalink

    Amikor először láttam a Twingot,nem hittem a szememnek.Tökéletes megtestesítője a kívül kicsi belül nagy koncepciónak,és ez ennél az autónál nem csak reklám szöveg.Azóta sem sok ilyen jó térkihasználású kisautó lett.Nekem mondjuk csajos autó,ezért nem veszek.De itőtálló,vagány kis vas.

  • 2017.10.31. at 10:18
    Permalink

    A második Twingo-mat használom az évek során, de soha nem hittem volna hogy ennyire a szívemhez tud nőni egy autó. Pedig nekem is volt már sokmindenem, Mondeo, A Merci , Ibiza, Fiesta, és pár év kihagyás után megint Twingo. Soha nem volt semmilyen komolyabb bajom vele, csak bosszantó apróságok, és természetesen a kopó alkatrészek. Szerintem ár/arány értékben nagyon nehéz lenne ennyire jó autót találni a használtpiacon. 😀

  • 2017.10.31. at 10:18
    Permalink

    [b]“Hihetetlen, de forradalmisága, egyedisége ellenére még dobogós helyet sem szerzett az Év Autója választáson.”
    [/b]
    Jó mondat. Nem csoda, 1993-ban ekkora külméretek mellett ez a forma agyrémnek tűnt. Aztán a sors iróniája úgy hozta, ha finomított formában is, némileg megnövelt karosszériával, a mai tömegautó építésben ez az irányvonal lett a legsikeresebb. Pl. Honda Jazz, stb.

    Sokakkal ellentétben engem nem varázsolnak el a sok száz lóerős nagy behemótok, vagyonnyi összegekért. Annyiért már lehet jót csinálni. Annál inkább gyöngyszemnek számítanak a kicsi, praktikus, jól használható, gazdaságos, jó technikai paraméterekkel rendelkező, tartós kisautók, amelyek esetleg még kényelmesek is. A Twingo ennek a tábornak egyik résztvevője.
    A jövő sajnos ez.

  • 2022.09.16. at 08:48
    Permalink

    “mindössze lelkiismeretesen karbantartott példány “… Nemár 🙂
    Lusta kicserél(tet)ni az izzókat a műszerfalban, a csomagtérzárat, a pótolni az ülésen a kart, szelephézagot állítattni, üa szintjelzőt megnézetni, 400Ft-os rendszámtáblatartót lecserélni… De az esztétika/tisztaság sem volt szempont a tulajnak. Maradjunk annyiba hogy inkább magyarosan elhanyagolt autó. Hogy is mondják hivatalosan? Korának megfelelő állapotban = lelaktunk, nem tartottuk normálisan karban.

    Amúgy zseniális kis autó, bár használtan mindenképp a 16 szelep, ph3 (2. facelift)-es verziókból szemezgetnék (aktív+passzív biztonság, kényelem, megbízhatóság sokat javult). https://twingo.guide

Vélemény, hozzászólás?