„Hozza a normát” a Toyota RAV4 tízévesen

Toyota RAV4 2.0 automata 4x4, 2006 – használtteszt

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Tízévesen sem olcsó, de még mindig egészen divatos a Toyota RAV4 harmadik generációja. Vajon mit várhatunk tőle összességében?

Jelenlegi családja szerint abszolút hozza a „japánautós szintet” a két éve vásárolt RAV4, hiszen éppen azért döntöttek e típus mellett, mert egyrészt használt autóval is gondtalan autózást terveztek, másrészt a magas üléspozíció is alapelvárás volt a választásnál. Mivel a család hölgy tagja tölti benne ideje nagy részét, ezért a világos kárpit és az automataváltó is fontos szempontként jelent meg, így viszonylag hosszas várakozás és válogatás után sikerült rátalálni a nagy Ő-re. Azzal a nem titkolt előítélettel vitték haza a kiválasztottat, hogy egy „Toyota tízévesen sem romlik el”, ugyanis már korábban is megfordult néhány japán típus a családban és az ezekkel szerzett tapasztalatok alapján merték ezt az általánosító következtetést levonni. Az autóval szemben támasztott magas elvárásokhoz persze tudni kell, hogy élemedett kora ellenére, a legközelebbi Toyota márkaszervizben manapság is minden szükségeset megkap ez a RAV4, amit a gyár előír. Így jelenleg is hibátlannak mondható az autó, még ha nem is múlt el nyomtalanul az elmúlt tíz esztendő. A bal első sárvédőt és a vezetőoldali ajtót még az előző tulajdonosnál, bevallottan javították. Igaz, nehéz is lenne ezt titkolni, mert az első lökhárítót nem sikerült gyári minőségben visszatenni, és a sérült ajtó ütközésvédő gumibetétjének ragasztása is elengedett. A karosszéria azonban így is rozsdamentes, az egyik sárvédőíven látható pötty is csak egy horpadással nyomott hagyott festéklepattogzás eredménye. Ezenkívül a hátsó lökhárítón és a pótkerékburkolaton található még pár apró parkolási sérülés. Minimális optikai hiányosság a tolatóradar egyik érzékelőjének többitől eltérő színe, illetve a bőrbevonatú vezetőülés oldalának kidörzsölődése volt, de utóbbit már a mostani tulajdonos javíttatta meg. Így tíz év után is korát meghazudtoló épségben fogad az utastér, a vezetőülés sem viseltes, pedig közel 200 ezer kilométert mutat a számláló a műszerfalon. Ugyanakkor, mivel még a padlókárpit is világos, ennek tisztán tartása nyilván gyakoribb takarítást kíván, mint általában. Ám korántsem mindegy, hogyan végzik ezt el, fontos, hogy ki tudjon szellőzni a szőnyeg is, így például a benne megbúvó üzemanyagtöltő-nyílás nyitókallantyú sem rozsdásodik el, mint ezen a példányon. Persze soha ne legyen nagyobb hiányossága egy autónak, a vízpocsékoló autómosásnál viszont egyébként is létezik már jóval korszerűbb és a környezetet kevésbé terhelő megoldás.
Hirdetés
Néhány megszokást igénylő apróságot is tartogat a harmadik generációs RAV4, például a műszerfalon. Látszólag nem vakgomb, mégsem történik semmi a Navi feliratú billentyű megnyomásakor. Holott az ilyen kis kijelzős szórakoztató rendszerekhez is kínált navigációs rendszert a Toyota, nemhogy tíz éve, hanem már a Yaris első nemzedékéhez is, 2000-ben. Ez csupán egy színnel, nyilakkal jelezte a követendő útirányt, ebből a példányból viszont hiányzik ez a funkció. Így inkább az a kérdés, hogy miért nyomogatható, sőt egyáltalán miért feliratozták ezt a vakgombot. Szintén érdekes, hogy az automataváltó választókarjának állását semmi nem jelzi a műszerfalon, vagyis mindenképpen le kell pillantani a kulisszára, ha tudni akarjuk, milyen pozícióban áll éppen a kar. Nem nagy dolog, csak azt sugallja, mintha az automataváltóval nem számoltak volna az autó tervezésekor, pedig a japán származást ismerve ez nyilván nincs így, hiszen a szigetországban is népszerűek a kuplungpedál nélküli modellek. E RAV4-gyel együttélés eseménytelenségét jellemzi, hogy használata során a legnagyobb kihívást a „telefonkészülékek bemutatása” jelentette a beépített Bluetooth-kihangosítónak. Ugyanis ez szintén mintha váratlan fordulatként került volna az autóba, gyakorlatilag kezelőszervek nélkül. Csupán a folyamat indításához kell hosszan megnyomni a kormánykerék egyik gombját, majd ezután minden hangutasítással történik, több-kevesebb sikerrel. Az ismerkedést követően viszont kiválóan működik ez is, mint minden az autóban. Ha végképp kifogást akarunk keresni, akkor még a fedélzeti számítógép műszerekhez száműzött állítógombját róhatjuk fel a tízéves Toyotának. Tehát mivel nincs volánra helyezett gomb a különböző menetadatok közötti lépkedéshez, így ezt a kormánykeréken átnyúlva tehetjük csak meg, ami menet közben gyakorlatilag életveszélyes. Menet közben még kevésbé érződik a kor, vagy a közel 200 ezer kilométeres futásteljesítmény a tízéves RAV4-en. 225/60 R 17-es, tehát viszonylag ballonos abroncsai ellenére sem mesésen kényelmes a futása, inkább kissé pattogós, akárcsak a legtöbb mai SUV esetében. Az utastér is a kategóriának megfelelően csendes, tehát a gördülési és a motorzaj azért egyaránt jelen van. A kétliteres benzinmotor jóvoltából automataváltóval párosítva is virgonc a RAV4, gázadásra már induláskor készségesen ugrik az autó, és ehhez még az összkerékhajtás fixre zárása sem szükséges. Durva pedálhasználattal kissé rángatva kapcsolja a fokozatokat a váltó, a finom gázadással párosított kíméletes bánásmódot viszont kulturált viselkedéssel hálálja meg a szerkezet. Rövid, többnyire legfeljebb tíz kilométeres távokon használják most az autót, és a gyakori hidegindítások ellenére is beéri 9,5 literes átlagfogyasztással. Ez pedig összevág a korábban tesztelt, némileg könnyebb, második generációs RAV4 esetében mért értékekkel. Vagyis akinek kell az összkerékhajtás és értékeli a magas üléspozíciót, annak tízévesen is bátran ajánlható a Toyota RAV4. Az ehhez hasonló, korai harmadik generációsok automataváltóval 3 millió forint környékéről startolnak a Használtautó.hu kínálatában.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2017.10.28. at 02:54
    Permalink

    A 150 lovas VVTi motor igénytelen és elnyühetetlen!
    Olajcserével, gyártya cserével sokáig elvan a gép, 130ekm felé kell előírás szerint olajpumpát cserélni ami adja a hűtést a vezérmű láncnak. Igy lehet óvni a vezérműláncot, másról nem hallottam.
    Lambdaszonda 150-160 ekm nél esedékes előírás szerint.

  • 2017.10.28. at 02:54
    Permalink

    Ez a 2006 os modell sokkal nagyobb belül, és a csomagtere is nagyobb. Ezzel már 4 személy csomagokkal jót tud kempingezni.
    Van benne diffzár ami 40Km/h ig zár, mély ragados útakon jó szolgálatot tehet.
    Nekem a 2005 ösben inkább csak 3 személy és a cuccok férnek el, diffzár nincs, de rövid tengelytáv,kissebb tömeg és jó hasmagasság az van.
    🙂

  • 2017.10.28. at 02:54
    Permalink

    Jó ez a járgány! Egy baja van,hogy csak 4 sebességes a váltója!
    Nekem az előző van 2005 ös, 2 literes 150 LE automata.
    Most jöttem vissza vele Erdélyből. 2310 Km mentünk 8 literes átlagot hozott !
    Volt minden, autopálya 125Km/h val, fő utak 60-100 Km/h órával , szerpentinek föl le 40-60 Km/h között, föld utak 30-60 között amit imád !

  • 2017.10.28. at 02:54
    Permalink

    “Ismét bebizonyosodott, hogy a legbutább emberek a legmagabiztosabbak. Nem baj, tele van velük az ország”

    Te is elég magabiztosnak tűnsz, majomka! Túl nagy a szád a semmire!

  • 2017.10.28. at 02:54
    Permalink

    Úgy gondoltam, ezt a sületlenséghalmot mégsem hagyom szó nélkül. Ismét a nagy-nagy “személyes tapasztalat” varázsa, ó igen!:) Kár, hogy megint annyit ér egymagában, mint halottnak a csók. Nyugodtan kend a hajadra, öreg. Nincs itt semmiféle “valóság”. Illetve annyi mégis, hogy buta vagy. Méghozzá nagyon.

    Akkor nézzük:

    1. Bár nem tudhattad, de nincs Alfám, ez csak egy nicknév. Nem is vagyok Alfa-rajongó.
    2. Rendkívül érdekesnek tartom, hogy az elvakult németautó-fanok körül mindig minden japán autó lerobban/tönkremegy/elhasal/elromlik stb., arról pedig, hogy a germánnal mi újság, nagy hallgatás van. Most is ez megy. Nemrég olvastam egy szemellenzős BMW-s FB-bejegyzését, hogy 2 nap alatt 3 Lexust látott kötélvégen.:))) Ez felettébb hihető, főleg, hogy köztudottan automata váltós kocsikat nem lehet vontatni. Ezért hívnak hozzájuk mindig trélert. Ha valaki olyan pofátlan, hogy hazudik, legalább jól csinálná:)))/ez nem biztos, hogy rád is vonatkozik, de a szóbanforgó fickóra mindenképpen/
    3. Senki sem mondta, hogy a Lexus hibátlan és sose romlik el. Van egy 2016-os Használtautó Katalógusom, és a Lexus GS egyik típushibájaként van említve, hogy “olajveszteség a hajtásláncban”. Úgyhogy akár még igazad is lehet. De egyébként meg kiemelkedően megbízható modellnek jellemzik. A BMW-nek is van hibridje, szerinted az akkupakkot annál majd 1 millió km után kell cserélni?:)))
    4. Ha annyira hiper-szuper a BMW, akkor az a két haverod miért nem azt vett??? Talán mert volt eszük?
    5. A személyes tapasztalat SOHA nem fogja a valóságot elénk tárni, ha megbízhatóságról van szó. Nem véletlen, hogy [b]megbízhatósági statisztikákat[/b] szoktak készíteni, nem pedig megkérdezni egy tulajt, hogy muzsikál az autója. Lehet, hogy az ismert típushibák egy tulajnál ki sem jönnek soha, a másiknál meg mindegyik. Némelyik tulajnál meg csak a töredéke. Ez nagyon sok mindentől függ. De egy adott modell összes típushibáját csak egy átfogó statisztika tudja bemutatni.
    6. Fórumokat pont nem olvasok soha, mert nem adok névtelen-arctalan emberek irományaira – ellenben [b]szakértőkére[/b] nagyon is. Az általuk írt cikkek mindig felülírják azt, hogy 1-2 átlagos noname user mit írogat. Azzal, hogy az arcukat-nevüket és szakértelmüket adják ezekhez, [b]HITELESEK[/b] lesznek, míg ez a névtelenül írogatókra nagyon nem igaz.
    7. Ha a nagybetűs IGAZSÁGRA vagy kíváncsi, akkor szakértői véleményeket olvass, ne a Lajost meg a Bécit kérdezd:) Meggyőződésem, hogy sokkal kevesebb lyukra futás lenne a magyar használtpiacon, ha a potenciális autóvásárlók többet tájékozódnának ilyenekből vásárlás előtt. Ha kiránulni mész, akkor az úticélból előtte felkészülsz, nem?

    Ismét bebizonyosodott, hogy a legbutább emberek a legmagabiztosabbak. Nem baj, tele van velük az ország, és köztük virítasz te is. És kénytelenek vagyunk elviselni titeket, ez a legnagyobb baj:)

    Dilettánsként nehéz lehet az élet. Na, szevasz.

  • 2017.10.28. at 02:54
    Permalink

    Ugyhogy téged alapból az zavar, hogy a szeretett alfádon kivül semmid nem volt, igy nem is tudod mihez hasonlitani, csak ide jársz észt osztani a semmiböl meg a fórumos okosságokból.

  • 2017.10.28. at 02:54
    Permalink

    Ahhoz, hogy az én szivem fájjon ahoz egy fórumos szájkarate igen kevés. Mint irtam, /nem tehetek róla, hogy gyenge a szövegértésed és megtisztellek a válasszal, nem adom meg azt az örömet, hogy ne szembesülj az igazsággal/ 5 évig japán autóztam, nem sorolom fel és listázom, hogy hány volt, aztán olasz német is volt, van. Egyedül francia sosem volt hogy csak a nagyobbakat mondjam, igy a sok szájkaratés elfogultakhoz képest, nekem van mihez hasonlitsam a “versenyzöket.” Képzeld anno alfa 145-öm, késöbb brerám is volt, megvolt mindegyiknek a negativ és pozitiv oldala, de ez a japános ömlengés szánalmas. Bármelyik autóm közül azokat utálltam a legjobban, kényelmetlen fapados, és hirükkel ellentétben egyáltalán nem problémamentes volt. Barátikörben van 2db lexus mindegyikzabálja az olajat, az egyikbe 2 hónapja benne van a “cseréljen hibrid akkumulátort”hiba. jah elsö gazdás 180e km van benne. Gondolom erre a tökéletes hibrid technológiára és lexus minöségre gondoltál. Rav 4 börülése 50e km.nél nézett ugy ki, mint a melós 13éves e46omban 320e km-nél.
    Nem kell besirni ha valaki nem elfogult és nyitott szemmel él, én bevallom másnak és magamnak is ha szart vettem és megpróbálom kis bukóval gyorsan továbbadni a francba, de sosem fogok kábitani senkit. Ez fáj nagyon sok embernek. De ez a ti bajotok. Hidd el nyitott szemmel szebb a világ, ha nincs tapasztalatod csak a szomszéd meg a barát meg a kutyafasta mondta akkor inkább maradj csendben.
    Szép napot.

  • 2017.10.28. at 02:54
    Permalink

    Téged egyértelműen az zavar, hogy bizony a németeknél gyártanak jobb autókat is. És hogy a kis szívedet fájdítsam egy kicsit, a koreaiak gyártják jelenleg a legjobb kommersz autókat, prémium kategóriában pedig a Lexus a nyerő. A legviccesebb az irományodban, hogy a Toyota-dízel zajosságára panaszkodsz, miközben a BMW-dízeleinek járása híresen kulturálatlan. Persze a szem- és fülellenzőt ehhez le kell venni. A Toyotának valóban van egy rosszul sikerült dízelje, a D-cat, viszont azzal szintén tele lehetne írni a fórumot, hány rossz motortípusa van a bajoroknak. Erről persze szemérmesen hallgatsz. De bárki utána tud nézni:

    [url]http://totalcar.hu/magazin/technika/2014/10/12/rossz_motorok_neveddmeg_tipushiba/[/url]

    Mielőtt lázadozni kezdenél, neked is leírom: ezt a listát nem a TC-s gárda készítette, ők csak közzétették. A Corollából fennállása óta 44 milliót adtak el(ezzel rekorder), aminek a közelébe nem ér semelyik német.
    A hibrid-hajtást is biztos le tudnád szólni, mert a japánok találták ki ’97-ben(tehát majdnem 20 éve!), de ha a BMW találmánya lenne, gondolom az lenne az istenkirály. Jól mondom, ugye?:)

    Az a helyzet, hogy a 320td-del is biztos vannak gondok, csak szívügyed a járgány, és elnézed neki. Az “alfások” is erről híresek. Rögtön távoli éghajlatra van küldve az, aki a típushibákat fel meri hozni. Én erre a legkevésbé sem vagyok kíváncsi, ezért légy oly szíves, kímélj meg a választól. Köszönöm.

  • 2017.10.28. at 02:54
    Permalink

    Ahhoz, hogy ez valakinek bejöjjön ahoz nem kis mértékü japán autós elvakultság kell. Sosem értettem mit lehet szeretni ezeken a fapados “sosem romlik el” szarokon. Nem romlik el ha nem használjuk,+olyan alap dolgok nincsenek benne ami konkurens márkáknál 10 éve alap. Nézzük már meg a valós átlag km futásokat. Fele annyi km van ezekben, mint konkurens márkákban, mivel hosszú útra normális ember nem vesz ilyen autót.
    Életem legjobb döntése volt, hogy közel 5 év japán autózás után szakitottam a ferdeszeműek fapados lomjaival.
    Nem térek el a lényegtöl csak kicsit unalmas ez a japános ömlenség a semmiröl, irjon olyan akinek van viszonyitási alapja más márkákkal, mert aki fapad corollából beül egy ilyen rav4-be, jóhogy tetszik neki. Szarból szarba.
    Saját tapasztalatom az ilyen rav4 el. Dizel olyan zajos, mint egy mtz, városon kivül 8 városon belül 10l fogyasztás, cserébe 2000-es fordulat alatt használhatatlan utánna seggberúgás szerüel megjön az erö. Dcat-et inkább haggyjuk, az egész fórumot meg lehetne tölteni a negativumokkal, pozitiv nem nagyon jut eszembe. Benzines bömböl, fogyaszt és hihetetlen gyenge. A manuális váltó 6. fokozatakb mindegyikben lefogaz egy idö után km töl függetlenül, leginkább használat függö, igy azt a fokozatot inkább sebességtartásra használjuk. Amúgy az egész hajtáslánc csörög csattog.
    Futómű beton kemény még városban is iszonyat idegesitö minden uthibát észrevesz és püföli az egész autót, felszereltségfüggöen ha van a csomagtérajtón pótkerék akkor annak a zörgését is hallgathatjuk ez egyébként elintézi a csomagtérajtó zsanérját is, igy az ajtó záródása olyan lesz mint egy rommá tört 30éves zsigulié+sima uton is zörögni fog.
    Defekttürö gumit is okosan kitalálták egy normál gumiba egy vasdarabot raktak!/nem a klasszikus defekttürö, a japánok ezt is túlgondolták bele is tört a bicskájuk, csak ezeket a szarokat szerelték igy/ kb. országos szinten nagyon kevés gumis tudja levenni. Normális ember az elsö alkalommal kihajitja belöle és vesz rá normál gumit, igazi elvakult toyotás megveszi fél vagyonért ami eddig is volt és együtt él az amúgy is betonkemény futómű+defekttürö gumi kombóval ami ha valahol defektet kap akkor tutira nem tud mit kezdeni vele. Ezek csak nagy vonalu apróságok voltak amik hirtelen eszembe jutottak 3 év-rav4 ezésböl.

  • 2017.10.28. at 02:54
    Permalink

    Én nagyon szeretem az enyémet. Pont azt tudja amire nekem szükségem van. Nekem a formája is tetszik, szemben az új 4-es szériával. Viszont azért van néhány hibája ami komolyan zsebbenyúlós tud lenni. A 2,2 D-Cat motorról tudtam, hogy problémás jószág, de mivel olyan példányt sikerült vennem, aminek ismertem az előéletét, bíztam benne, hogy megúszom. Végig ismerős márkaszervízben volt szervizelve. Kb. 70%-ban autópályán ment 120-130km-es sebességgel, osztrák és svájci üzemanyaggal. Tehát elméletileg optimális körülmények között a diesel számára. Aztán 154 ezer km-nél becsapott a ménkű. Hengerfejes lett a motor – komplett motorcsere a Toyota belgiumi gyárában felújított motorral. Viszont ha már szét volt szedve, a kuplungról is kiderült, hogy nincs túl jó állapotban, tehát az is csere egyben a kettős tömegű lendkerékkel.
    Na ez az a számla, amiből más már autót vesz.
    A 177 Le-ős Leather csúcs felszereltségű változathoz csak a Toyota által forgalmazott defektmentes gumit lehet venni. 70000 Ft/db. (235/55 R 18)
    A kocsiban most van 190 000 Km, ebből én tettem bele 130 ezret. A kopó alkatrészeken kívül semmit nem kellett cserélni, olajat nem eszi, Féktárcsát a fékbetétekkel 140 000 km-nél kellett cserélni. Az EGR szelepet kellett tisztítani.
    Városba a dieselt nem ajánlom, mert néhány száz km. után is már érezhetően lomhább és a dpf nem tudja kiégetni magát. Már a hangjából hallom, hogy ki kell vinni a autópályára.
    Szóval én eleve olcsóbb autót vettem, mint amennyiért vehettem volna kocsit és még ahhoz képest is jó áron vettem a konkrét autót. Még ezek után is szeretem mert pont azt tudja amire nekem szükségem van. Ráadásul egészen meglepő terepen is el lehet vele menni, ha ésszel vezet az ember. De aki azt hiszi, hogy vesz egy olcsón fenntartható diesel Toyotát, az belefuthat egy csúnya történetbe. A benzines ilyen szempontból talán jobb választás, ha valakinek nem hiányzik a nagy nyomaték és nem megy vele sokat. A fogyasztása nálam a sok autópályával (bár nem hajtom), várossal, gyakran 5 személlyel + csomagok, időnként földutakkal 8,5 liter, ami számomra még a fájdalomküszöb alatt van.

  • 2017.10.28. at 02:54
    Permalink

    Szerintem teljesen megérdemelten tartják a SUV-ok egyik etalonjának. Nekem nagyon bejön ez a “Nem vagyok terepjáró, de annak akarok látszani.”-feeling, amit sugall. Mintha a Landcruiser kisöccse lenne. A régebbi Suzuki Vitarák voltak még ilyen fazonúak.

    Egy újabb elégedett japánautó-tulajdonos. Kezd már ez az egész nagyon unalmas lenni(áásííít):)))

Vélemény, hozzászólás?