A Mégane minden generációja külön karakter
Bár a Mégane nagy dobás volt, annak idején nem is teljesen új műszaki alapokon érkezett a típus. Valójában a 19-est váltotta, ám annak padlólemezére tervezték, illetve néhány hajtásláncot is megörökölt. Az autó tervezését egyébként 1990-ben kezdték el X64 kódnéven. Már abban az évben, hat hónap alatt elkészültek az első vázlatok, sőt szeptemberre már 1:5 méretarányú modellek is. Összesen négyféle változat készült, amelyek közül ugye csak egy maradhatott. 1991-ben mindegyiknek elkészítették a teljes életnagyságú mását is, ám végül Patrick Le Quément azt a formát választotta és módosította picit, amit Michel Jardin rajzolt, akinek korábban például a Renault Fuegót köszönhettük. Az első működőképes prototípus 1992 decemberére készült el, amit még 431 darab követett, de ezek legnagyobb részét időközben meg is semmisítették. A sorozatgyártásra kész modell 1994 végére készült el, majd 1995-ben a Frankfurti Autószalonon debütált is a Mégane, ami a nevét egy 1988-as tanulmányautó után kapta. Orrát az 1960-as évekbeli Renault 16-os ihlette, a madárcsőrszerű orr azonban először a Laguna első generációján mutatkozott be egy kicsit korábban.
A Renault 19 alapjait használta a Mégane
Ugyebár szintén a későbbi Laguna nevéhez fűződik az első ötcsillagos Euro NCAP törésteszt eredmény, ám a Renault már az első Mégane esetében is nagy hangsúlyt fektetett a biztonságra. Igaz még csak 4 csillagot kapott, de a vezető már kapott légzsákot, a hátsó középső utas pedig hárompontos biztonsági övet. Sőt, 1996-ra már az utasoldali légzsák is megjelent a Mégane-ban, lekörözve ezzel a vetélytársakat. Ráncfelvarrást 1999-ben kapott, de előtte még megjelent a palettán a Mégane egyterű változata, a Scenic is, amely szintén nagy sikert aratott. Az első Mégane motorpalettáján a benzines egységek 1,4 litertől 2 literig képviseltették magukat, míg dízelfronton az 1,9 literest választhatták az ügyfelek többféle teljesítménylépcsővel. Természetesen a versenysportban is letette a névjegyét a típus, bár akkor még RS modellekről szó sem volt, de a rali világában már ott vitézkedett a Mégane Maxi versenyautó.
RS még nem volt de kabrió és kupé már igen az első generációból
A második generáció aztán sokkhatásként érte az autós társadalmat. Az autó 2002 szeptemberében debütált és az Avantime által elindított formanyelvet követte. Főleg a ferdehátú osztotta meg a közönséget, a lépcsőshátút jóval emészthetőbbre rajzolták. Ugyanakkor a siker ezúttal sem maradt el, talán pont a merész formatervnek köszönhetően. Persze azért szerepet játszott a friss és modern technika is. A második Mégánhoz már járt a kártyás indtórendszer, illetve nagy panorámatetővel is lehetett rendelni. Még az Év Autója címet is bezsebelte 2003-ban. Ahogy az első generáció esetében, úgy a másodiknál is szerepelt a palettán kombi és egyterű változat, sőt megjelent a keménytetős kabrió is. A benzines motorpaletta hasonló maradt, de a kétliteresen megjelent a turbófeltöltő, dízelfronton pedig az 1.5 dCi és a 2.0 dCi is az 1,9 literes mellett. Az első RS is a második generációval érkezett. A sportrészleg feltornázta a kétliteres, turbós benzinmotor erejét 225 lóerőre, egy vérbeli forró ferdehátút alkotva a Mégane-ból. Biztonság terén is még tovább fejlődött a második generáció. Megkapta az öt csillagot az Euro NCAP teszten, amellyel kategóriájában elsőként büszkélkedhetett. Ráncfelvarrást 2006 elején kapott, majd két évvel később átadta helyét a harmadik generációnak.
A második generáció eleinte megosztónak tűnt, legalábbis az ötajtós
A kombi és a szedán nem kockáztatott
A harmadik generáció pedig ismét teljesen más karakterként érkezett. Először csak az ötajtós és a háromajtós változat, ráadásul őket is határozottan megkülönböztették. A háromajtós jóval sportosabb stílust képviselt. A kombi 2009-ben érkezett a keménytetős kabrió pedig csak 2010-ben, viszont a lépcsőshátú helyét a Fluence vette át. Motorfronton az igazi frissességet a ráncfelvarrás után érkező 1,2 literes, turbós erőforrások jelentették, de szerepelt még a palettáján 1,4 literes turbós, illetve 1,6 literes szívó, kétliteres szívó és kétliteres turbós egység is. Utóbbit kapta az RS, amely persze nem maradhatott le a palettáról, sőt még tovább erősített (egészen 275 lóerőig) változat, a Trophy is megjelent kínálatban. Dízelfronton pedig 1,5-ös, 1,6-os és 2,0 literes egységeket választhattak a vásárlók.
A harmadik generáció idején a Scenic és a szedán önálló típussá érett, maradt a ferdehátú, a kombi, és a keménytetős kabrió a palettán
Jelenleg a negyedik generációnál tart a Mégane, amelyet a 2015-ös Frankfurti Autószalonon mutattak be. A Nissannal közösen használt CMF-CD platformra épült, és látva a típus múltbeli formaterveit, nem meglepő módon ismét nagyot változtattak a stílusán. A gömbölyűbb formák helyett éles vonalakkal operál a negyedik generáció. Az orrában pedig csak turbófeltöltéses motorokat hord. Dízelből egyetlen változat érhető el itthon, benzinesből pedig háromféle teljesítménylépcső. Viszont csak a ferdehátú és a kombi karosszéria maradt meg, de az R.S. modellt szerencsére nem hanyagolták. Itthon egyébként rengeteg használt Mégane keresi új gazdáját a Használtautó.hu felületén. Első generációs példányokat már 140 ezer forinttól is kínálnak!
Jelenleg a negyedik generációnál tart a Renault Mégane
A Renault nagyjából soha nem tudott igazán szép, kívánatos autót tervezni. (Az Alpine-t most hagyjuk.) Ha kompakt méret, francia autó és ez a kor, akkor már ezerszer inkább egy Peugeot 306-os (Pininfarina design). De még egy Rover 25 is stílusosabb, noha valószínűleg nem olyan tágas és kényelmes, mint egy Megane.
Hát ez ugye teljes mértékben ízlés dolga. Nekem például a ráncfelvarrás utáni első generáció, illetve a jelenlegi nagyon tetszik.
(A félreértések elkerülése végett: természetesen tudom, hogy a Rover nem francia, de hasonlóképp alsó-középkategória ebből a korból.)
Az első Mégane nem túl fantáziadús, de mégis szépen eltalált autó. A kacsaseggű elég megosztó, aztán a harmadiknál megint nagyot dobtak, az volt mindenképp a csúcs, rendkívül arányos, precízen kimért formaterv (keletiek el is kezdték lekoppintani). A jelenlegi generációra eléggé kifulladtak ötletekből és elgolfosították, a következő Renault kompakt valószínűleg megint más nevet kap (ahogy a Clio is).
“Az első Mégane nem túl fantáziadús, de mégis szépen eltalált autó.”
A Peugeot 306-os sem lényegesen fantáziadúsabb, de ha megnézed részleteiben, mégis annyival szebb, harmonikusabb és időtállóbb a design kívül és belül, hogy az egy másik ligába helyezi a 306-ost. A PSA autói szerintem mindig is szebbek és/vagy különlegesebbek voltak a Renault autóinál. A PSA avantgardizmusára többször igaz a szép/arányos/kívánatos jelző, míg a Renault “franciássága” inkább csak béna vagy erőltetett. Igaz ez a mai napig is.
Nem értek egyet. A 306os a maga idejében, Pininfarina design ide vagy oda, szerintem egy borzasztó ódivatú autó volt. Ugyanaz a szögletes unalom volt, mint akkor 10 éve az összes Peugeot (205, 309, 405, 605), a belső tere meg kifejezetten ocsmány, barátságtalan szerintem. A Peugeot a 206-ossal kezdett el kimászni ebből a formai zsákutcából.Szóval nekem ezerszer inkább egy Megane – bár mostanra az összeset nagyon lerúgták. És azzal sem tudok egyetérteni, hogy a Renault ne tervezett volna kívánatos autót – az első Laguna hihetetlen modern volt a 405ös, de még a 406os Peugeot-hoz képest is, és akkor ott az aranyos Twingo, aztán a Vel Satis, az Avantime, a középmotoros Clio RS. (a megbízhatóságról most ne beszéljünk. 🙂 )
Ma reggel adtam le a céges Megane-t (lejárt a 60 hónap), amíg nálam volt, munkába járáson kívül mindenhová a saját autómmal mentem (pedig korlátlan használat nálunk a policy, hétvégére is haza lehet vinni, akár nyaralni is), annyira “jó” autó volt.
Amíg nem jön meg az új i30 gyártásból, addig egy pár éves Octavia van a seggem alatt (Style, fehér, diesel), most mentem vele 300km-t vasárnap, egész gyorsan megértettem, mit szeretnek az emberek az Octaviában. Mivel körbe van fóliázva, pont úgy néz ki, mint egy pofátlanító-rendőrautó, “tekintélye” is van, de nekem még mindig túl öreguras/családapás.
Egyik ismerősömnek volt 1-s Megane Coupeja, bőr kagylófotel belsős, metálszürke & nagy felnik, szép volt, kár, hogy menni nem igazán ment benzines létére, de a 2000-s évek elején elég menő dolognak számított. Mindkét oldalát összetörték, mázlija volt, jól kijött belőle anyagilag amikor eladta.
Azután vett egy kacsaseggűt, lementünk 2006 körül Miss Balatonra dolgozni, hazafelé az Apja Mercijével húztak minket haza az M7-n, annyira megbízható volt új létére az is 🙂
Pár éve, amikor a Focusom utódját kerestem és betévedtem egy Renault szalonba (itt volt a közelben Budakalászon, arra járok haza minden nap), majdnem az ár/felszereltség miatt vettem egy akkor új Grandcoupe-t mert megtetszett, de amikor végigsimítottam a kezem a fényezésen felszakadt a bőr, mert az apró fémdarabokra simán ráfényeztek a gyárban. Ha a külső ilyen, akkor onnantól nem igazán érdekel a belbecs.
Erre meg lett a céges Megane, de azt legalább nem a saját pénzemen vettem 🙂